E havi tréningünket úgy tudnám megfogalmazni, hogy elsősorban a konstruktivitást gyakoroltuk. Minden résztvevő arról számolt be, hogy megérezték magukban a különbséget aközött, hogy érzékelnek egy belső elégedetlenséget és ahogyan ezt visszajelzik az érintetteknek. A kettő között ugyanis komoly belső munkavégzésre tanított minket a tréning. Először is megéreztük, hogy a belső elégedetlenség mindenkinél más és más testi tünetekkel jelentkezik és megfigyeltük a testi tünetek és gondolatok és a fejünkben megjelenő képek hármas összekapcsolódását. Ezt követően gyakoroltuk „mihez képest” belső megfogalmazását, azaz a kívánt cél-állapot tudatosítását, amihez képest az elégedetlenségünk jelentkezik. És végül még egy lépéssel tovább mentünk: a feladatunk az volt, hogy kössük össze az elégedetlenséget okozó állapotot és a cél-állapotot magunkban belül „útvonaltervekkel”, azaz javaslatokkal.

A nap második felében aztán „az érvényes feszültség” kapcsán a korábban fenti módon átgondolt javaslatainkat osztottuk meg egymással és feldolgoztuk őket: volt, amit egyszerű volt, mert volt rá mindenki által elfogadható javaslat, amit már csak teendővé kellett alakítani és volt olyan, amit hosszasabban kellett taglalnunk és értelmeznünk, hogy kialakuljon a közös kép.

A hazai csapat a mérés, mérhetőség fejlesztésén dolgozik. Javaslatot teszünk majd egy párhuzamosan indult hazai fejlesztés az érték-alapú gondolkodást elősegítő technológiával való összekapcsolásra, közös rendszerben való alkalmazásra is. Mivel az egyéni fejlődéscélok összefüggenek az egyéni értékrenddel és célokkal a két rendszer későbbi összekapcsolásával egy közösségen belül egyszerre figyelemmel követhető a tagok számára ideális funkció és szerep. Igaz, hogy az ehhez szükséges technológiai fejlesztés beruházás igényes, ezért a jelenlegi projekt keretein belül nem megvalósítható, ugyanakkor már most célirányosan az egységesítés irányába fejleszthető a fejlődéscélok mérési eszköztára és módszertana valamint az adatbázis struktúra. Ehhez végig gondoljuk, hogyan válik ténylegesen mérhetővé és követhetővé a szereplők által vállalt minden fejlődéscél és ezen célok összefüggésrendszere a többi csapattag vállalásaival. Szintén javaslatot teszünk arra, hogy mint projekt csapat, magunkra is kezdjük el követhetővé tenni a vállalásainkat – tehát használjuk a saját eszközünket a saját munkánkban.

A Psychosophy Academy of Central Europe szakmai munkájának fókuszában továbbra is a pszichozófia áll. A pszichozófia fő feladata, abban támo­gatni az embereket, hogy életük esemé­nyeiben meglássák és megragadják lelki fejlődésük lehetőségeit. Hogy minden nap egy „búvármerüléssé” váljon, mely során megtanulhatjuk felismerni a „kagy­lókat.” Azokat a helyzeteket, amelyekben gyöngyként fénylik fel egy-egy új felis­merés. Ez a fejlődésorientált szemlélet ki­hívásaink mélyén megbúvó lehetőségekre irányítva a figyelmünket minden nappal gazdagabbá tehet minket. Nagy tétje van annak, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel, vagy észre sem vesszük őket. Ahogyan az eső, a szél és a fagy lassan elkoptatja a hegyeket, úgy koptatják hétköznapi tevékenységeink a bőrünket is. Ha hámrétegünk folytonos növekedéssel nem ellensúlyozná felülete kopását, úgy igen fájdalmasan tapasztal­nánk, hogy valami baj van… A változás törvénye kimondja, hogy semmi sem állandó. Kapcsolataink tehát ép­pen most is vagy javulnak, vagy romlanak. Látszik tehát, hogy a PACE módszertana igen közel áll az MBB módszertanunkhoz, kérdés az eszköztáraink összehangolása és a családi valamint szervezeti fókusz előtérbe helyezése. Yehuda Tagar, eredetileg a Lélekhangtan (angolul jelenleg is elterjed formá­ban: Psychophonetics) nevet adta a Pszichozófia általa megalkotott terápiás alkalmazásának, ami a hangok és gesz­tusok kiemelt jelentőségére utal, mivel általuk nyílnak meg a kreativitás, az em­beri emlékezet, a tapasztalás és az élet­folyamatok mindeddig rejtett kapui. A nyitott kapukon beléphetünk az egyén világába, a tudatosság fényébe emelve lelki drámája minden részletét.  Mint mondja, a jelenben zajló dráma egyben ön­nön újraírásának lehetőségét is rejti, mely által egy kívánatos jövő felé tehet lépéseket az ember. Ez teszi valójában a Szabadság Pszichológiájává a Módsze­res Empátiát. A metódus egyedi módon enged betekintést a psziché dinamiká­jába, a következő területeken: észlelés és gondolkodás, emlékezés és pszicho-szomatika, imagináció és akarat, beteg­ség és egészség, az élettörténet és a múlt sebeinek gyógyítása, az idő áramlatai, az érzések, a kihívások transzformációja, a művészet, illetve a fejlődés szakmai, sze­mélyes és spirituális vetületei.

A Ladies Circle egyesülete a kérdezés technikájával kapcsolatban hoz majd javaslatokat. Egyesületünk olyan rászorult és hátrányos helyzetű célcsoporttal foglalkozik, akik szinte folyamatos segítő szolgálatot igényelnek. Szükségleteik alapvetőek és ezek közül a lelki segítség leginkább a közösséghez tartozás formájában valósul meg. Ezért számukra nagyon egyszerű és konkrét formába kell hozni a visszajelzések technikáját, amit kézzel foghatóan hasznosítani tudnak a mindennapokban. Fontos, hogy a közösséget építsük, ne pedig „próbára” tegyük. Fejlesztési javaslatainkkal abba az irányba is szeretnénk elmozdítani a folyamatokat, hogy az az öngondoskodásra való felkészítésben nyújtson hatékony segítséget és az egyes emberek által elért fejlődési eredmények felhasználhatóak legyenek egy esetleges munkakeresési vagy pályaválasztási helyzetben is, támpontot nyújtva a személy erősségeiben és a továbbtanulási lehetőségeiben.

A Barátok polgári társulás jelenleg a meghívás témájában mélyedt el. Arra dolgoztunk ki javaslatokat a csapat számára, hogyan lehet általánosságban bemutatni a módszer előnyeit és lehetőségeit és mi az, ami jó, ha elhangzik a meghívásban és mik azok a részletek, amiket a folyamat egy későbbi fázisában érdemes közölni. Ennek kapcsán szót ejtünk majd arról, hogy mik az adatok és eredmények láthatóságával kapcsolatos aggályaink és hogyan tudjuk ezt kezelni. Gondolkodunk rajta, hogyan lehet a módszert kétszemélyes vagy kiscsoportos formában alkalmazni, mik a különbségek és hasonlóságok, illetve mi a maximális csoportlétszám, aminél még működhet. Kidolgozunk egy gyakran ismételt kérdések gyűjtést és az arra adott válasz javaslatainkat is. Tehát összességében a módszer bevezető, meghívó szakaszára koncentrálunk, ezzel kívánjuk kiegészíteni az eddigi munkánkat.  Minden ötletünket csupán javaslatként kezeljük, ezért részleteiben csak akkor dolgozzuk majd ki, ha a releváns csapat konszenzusos döntéssel jóváhagyja.

Szervezetünk profiljából adódóan a módszertani fejlesztésnek azokat az aspektusait gyűjtjük össze, amitől alkalmassá válik rendszerszemléletű megközelítésben való terjesztésre, és a későbbiek során értékesítésre, népszerűsítésre is. Megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amitől fenntarthatóvá válik egy honlap és adatbázis üzemeltetése és a hozzá tartozó szakmai csapat finanszírozása. A tényezők feltárása során külön figyelmet fordítunk a minőségbiztosítás kérdéskörére, annak rendszer-szerű felépítésére a kezdetektől egészen (első körben) a több tízezres felhasználó létszámig. Kitérünk majd annak a körbejárására is, hogyan lehet és kell biztosítani a személyesség megjelenését, meet-up-ok, találkozók, klubok, esetleg konferenciák rendszerének a kiépítésével, úgy, hogy meghagyjuk eközben az alulról építkezés és folyamatos módszertani fejlesztés lehetőségeit is. Figyelmünket ezen a területen tartva készülünk a következő találkozóra az összeírt javaslatainkkal.

A tréning után a második napot szakmai bemutatkozóval kezdtük, ahol az érdeklődőknek beszámoltunk az immár elnevezett May Bad Badges módszertan elméleti alapjairól és eddigi tapasztalatainkról.

A nap második felében pedig a műhelymunka várt ránk. Értékeltük a második akciónk eredményeit, bőséges tapasztalatokkal gazdagodtunk, amik feldolgozásához egy művészeti tevékenységet hívtunk segítségül, a montázskészítést. Képekkel is kifejeztük az élményeinket és annak kapcsán beszélgettünk tovább. Minden résztvevő megerősítette, hogy a módszertan továbbfejlesztéséhez számos ötlete van, így a harmadik akció kitűzése teljes konszenzussal valósult meg, szinte természetesen lekövetve a résztvevők igényeit. Megéltük a belülről motivált csoport önszerveződésének élményét, mikor szinte magától születik meg egy döntés, amit már csak tettekké kell váltanunk.

Tovább lépésünk kulcsa tehát a fejlesztési javaslatok rendszerezése, amire először szintén önálló munkában kell a résztvevőknek felkészülnie a következő találkozóig.

Az első nap az érkezés, gyülekezés beszélgetései után tréninggel telt. Megismerkedtünk néhány új fogalommal, mint például az attributálás jelensége, amivel az elménkben címkéket, azaz minőségeket ragasztunk a mindennapi történésekhez ezáltal kezelhetővé téve a sokszínű világot. Mint kiderült, ez az egyszerű, minden emberben működő automatizmus sok következménnyel jár: elegendő egy kezelhető méretű viszonyulás-készletet használnunk, abból gazdálkodnunk, és a világban ily módon – több-kevesebb sikerrel – boldogulunk. Mind az egyéni attributálást, mind az ahhoz szükséges összehasonlítást, csoportalkotást és a csoporthoz való kapcsolódási módot társas közegben tanuljuk, kulturálisan örökölt mintákból építjük fel. Mindezek pozitív hozadéka, hogy az életemet egyszerűsítem, a biztonság- és kompetenciaérzésemet pedig növelem, negatív hozadéka pedig a skatulyázás jelensége és a tanulás lassulása.  Kitűztük tehát a célt, hogy a legjobb megoldás mindannyiunk számára az, ha nyitva hagyjuk a kaput a másik érzékelésére, és mindig aszerint reagálunk rá, amilyennek aktuálisan látjuk, tapasztaljuk, illetve, ha magunk is rugalmasan változtatni tudunk a saját magunkról alkotott képünkön és viselkedésünkön.

Ilyen alapozás után mindenféle szituációban azt gyakoroltuk, hogy hogyan értelmezzük a másik üzenetét először, zsigeri attributálással és utána a részletes elemzést követően ez mennyit módosul és milyen irányban. Megtapasztaltuk, hogy nagyon jó érzés amikor valaki pontosan veszi az üzenetedet, úgy ahogy átadni akartad.

A szeptemberi találkozóra a hazai csapat is hozza az MBB tesztelési élményeit. A szakértőkkel történt konzultáció alapján általánosságban elmondható, hogy a feladat nem könnyű. A nehézségek leginkább a beszélgetésre való felkészülés során érezhetőek, fogalmazhatnánk úgy, hogy elkezdeni nehéz. És szintén általános élmény a katarzis, amit a beszélgetés végére átéltek a résztvevők: annak az élménye, hogy sikerült valamit megérteni és feldolgozni a kapcsolatból. Ezek alapján sokan úgy fogalmaztak, hogy ezért a célért megéri átmenni azon az enyhe ellenálláson, amit a módszer újdonsága miatt a meghívottak éreznek.  A beszélgetés közbeni tapasztalatok közül ami többször előfordult az a valós igény megfogalmazásának nehézsége, azaz eljutni onnan, hogy „semmi bajom” és „minden bajom van” odáig, hogy egy konkrét megfogható kérésként fogalmazzák meg a problémát. Amint azonban ez sikerül, az összes többi szinte magától értetődő. A kezdeti sikerélmények után sok szakértőnket érdekli a továbbvitel kérdése, azaz hogyan fogjuk segíteni az ilyen módon elinduló kapcsolati szerződések nyomonkövetését.

Sokáig kerestük, hogyan álljunk neki a feladatnak. Végül arra jutottunk, hogy a szervezeten belüli életünkben próbáljuk ki ezt az új fajta párbeszédet, mégpedig a szolgáltatásaink javításának céljával.  Arról kérdeztünk meg három olyan közeli partnerünket, hogy mit tehetünk személyesen értük, hogy ők jobban érezzék magukat. Először udvarias válaszokba futottunk bele, aztán kiderült, hogy még a legjobb viszonyban is lehet találni javítandó területet. Ketten mondtak olyat, amire korábban nem gondoltunk vagy úgy gondoltuk, hogy nem a mi hatáskörünk, most viszont kiderült, hogy bizonyos mértékig igen, és az abban való fejlődést el is vállaltuk. Egy visszajelzésből pedig egy már általunk is jól ismert problémában sikerült legalább az első lépésig eljutni. Meglepő volt számomra, hogy milyen jó érzés ilyen fajta figyelemmel fordulni a másikhoz és abban segíteni őt, hogy közös képünk legyen a mindkettőnket érintő feszültségekről.  Őszintén szólva sokkal jobban jöttünk ki belőle, mint ahogyan azt eredetileg elképzeltük.  Köszönjük a lehetőséget!