A tréning után a második napot szakmai bemutatkozóval kezdtük, ahol az érdeklődőknek beszámoltunk az immár elnevezett May Bad Badges módszertan elméleti alapjairól és eddigi tapasztalatainkról.

A nap második felében pedig a műhelymunka várt ránk. Értékeltük a második akciónk eredményeit, bőséges tapasztalatokkal gazdagodtunk, amik feldolgozásához egy művészeti tevékenységet hívtunk segítségül, a montázskészítést. Képekkel is kifejeztük az élményeinket és annak kapcsán beszélgettünk tovább. Minden résztvevő megerősítette, hogy a módszertan továbbfejlesztéséhez számos ötlete van, így a harmadik akció kitűzése teljes konszenzussal valósult meg, szinte természetesen lekövetve a résztvevők igényeit. Megéltük a belülről motivált csoport önszerveződésének élményét, mikor szinte magától születik meg egy döntés, amit már csak tettekké kell váltanunk.

Tovább lépésünk kulcsa tehát a fejlesztési javaslatok rendszerezése, amire először szintén önálló munkában kell a résztvevőknek felkészülnie a következő találkozóig.

Az első nap az érkezés, gyülekezés beszélgetései után tréninggel telt. Megismerkedtünk néhány új fogalommal, mint például az attributálás jelensége, amivel az elménkben címkéket, azaz minőségeket ragasztunk a mindennapi történésekhez ezáltal kezelhetővé téve a sokszínű világot. Mint kiderült, ez az egyszerű, minden emberben működő automatizmus sok következménnyel jár: elegendő egy kezelhető méretű viszonyulás-készletet használnunk, abból gazdálkodnunk, és a világban ily módon – több-kevesebb sikerrel – boldogulunk. Mind az egyéni attributálást, mind az ahhoz szükséges összehasonlítást, csoportalkotást és a csoporthoz való kapcsolódási módot társas közegben tanuljuk, kulturálisan örökölt mintákból építjük fel. Mindezek pozitív hozadéka, hogy az életemet egyszerűsítem, a biztonság- és kompetenciaérzésemet pedig növelem, negatív hozadéka pedig a skatulyázás jelensége és a tanulás lassulása.  Kitűztük tehát a célt, hogy a legjobb megoldás mindannyiunk számára az, ha nyitva hagyjuk a kaput a másik érzékelésére, és mindig aszerint reagálunk rá, amilyennek aktuálisan látjuk, tapasztaljuk, illetve, ha magunk is rugalmasan változtatni tudunk a saját magunkról alkotott képünkön és viselkedésünkön.

Ilyen alapozás után mindenféle szituációban azt gyakoroltuk, hogy hogyan értelmezzük a másik üzenetét először, zsigeri attributálással és utána a részletes elemzést követően ez mennyit módosul és milyen irányban. Megtapasztaltuk, hogy nagyon jó érzés amikor valaki pontosan veszi az üzenetedet, úgy ahogy átadni akartad.

A szeptemberi találkozóra a hazai csapat is hozza az MBB tesztelési élményeit. A szakértőkkel történt konzultáció alapján általánosságban elmondható, hogy a feladat nem könnyű. A nehézségek leginkább a beszélgetésre való felkészülés során érezhetőek, fogalmazhatnánk úgy, hogy elkezdeni nehéz. És szintén általános élmény a katarzis, amit a beszélgetés végére átéltek a résztvevők: annak az élménye, hogy sikerült valamit megérteni és feldolgozni a kapcsolatból. Ezek alapján sokan úgy fogalmaztak, hogy ezért a célért megéri átmenni azon az enyhe ellenálláson, amit a módszer újdonsága miatt a meghívottak éreznek.  A beszélgetés közbeni tapasztalatok közül ami többször előfordult az a valós igény megfogalmazásának nehézsége, azaz eljutni onnan, hogy „semmi bajom” és „minden bajom van” odáig, hogy egy konkrét megfogható kérésként fogalmazzák meg a problémát. Amint azonban ez sikerül, az összes többi szinte magától értetődő. A kezdeti sikerélmények után sok szakértőnket érdekli a továbbvitel kérdése, azaz hogyan fogjuk segíteni az ilyen módon elinduló kapcsolati szerződések nyomonkövetését.