Beszámolók kategória bejegyzései

A további együttműködésre vonatkozó alapelveink

Az akciókutatási szakasz lezárásához közeledve, a résztvevők és partnereink segítségével összegeztük a következő időszak munkatervének kialakításához szükséges alapelveinket. Az összeállítást a záró projekttalálkozó keretében végeztük el. Lényege, hogy a következő szakasz kialakításába azokkal kezdünk, akik ezen alapelveket most elfogadják. Mivel a módszertan folyamatosan épül, fejlődik, ezért a későbbiekben csatlakozókra vonatkozó folyamatokat már a most együtt induló csapat közösen határozza meg.

A most formálódó együttműködés célja egy közös szervezet létrehozása a projekt zárás utáni időszak tevékenységére vonatkozik, ahol a projekt eredményeit is hasznosítjuk és továbbvisszük.

 

Alapelveink a továbblépéshez, tehát a következők:

A projekt két éves időszaka és az akciókutatás lezársával az ismerkedés fázison lépünk túl és elfogadjuk, hogy a közösségi önszerveződés időszakába együtt lépünk, hogy aztán már tiszta lelkű, együttműködő Szervezetté váljunk közösen.

A szervezeti modellünkben kialakított értékeléssel Tréneri Stábot (Műhelyt) indítunk, amelynek funkciója a Szervezetté alakulás folyamatának vezetése.

Mi vagyunk önmagunk Szervezetének az első évfolyama, ezért hibáinkat is szeretettel kezeljük. A Tréneri Stábot folyamatos értékeléssel építjük, segítjük.

A Tréneri Stáb tagjai az általuk kialakított folyamatnak egyszerre a többiekkel egyenrangú résztvevői is, tehát magukra is alkalmazzák a feladatokat és javaslatokat.

A Tréneri Stáb által meghatározott lépések a mindenkori legjobb konszenzus-tudásra épülnek, így minden tagot SZOLGÁLNAK, és ezért tudatosítjuk, hogy nem kompetitív viszonyt építünk vele, hanem értéktényezős mérését finomítjuk, amennyiben valamilyen pontján feszültséget észlelünk, azt javaslat formájában eljuttatjuk hozzájuk.

A Szervezeten belül minden megállapodás, cselekedet, műhelymunka közkincs a teljes tagság számára. Minden átlátható, követhető, folytatható, építhető átalakítható a megfelelő folyamatok használata által.

A mindenkori legjobb folyamatok használatára köteleződünk el. Ennek kiinduló pontja a projekt eredményeire épül. Azt fejlesztjük tovább. A munka követhetőségét jelenleg a Notion nevű közösségi projektmenedzsment alkalmazásban létrehozott Szervezeti oldal biztosítja.

A megállapodásokra saját módszertant hozunk majd létre a Tréneri Stáb vezetésével és ezt követően a Szervezet a tagok között semmilyen megállapodásért nem vállal felelősséget, amit nem a megfelelő módszertan használatával rögzítenek.

A Szervezetben a Tréneri Stáb mellett további téma-specifikus Műhelyeket hozunk majd létre. Bármilyen Műhely, ami a Szervezeten belül munkát végez nyitott, azaz minden tagunk rendeltetésszerű használattal részt vehet rajta. A Műhelyek saját működésüket maguk alakítják ki.

A Társadalmi feszültségeket, a szerepküldést és az általánosítást a saját együttműködési rendszerünk miatt semmiképpen nem egymásra terheljük. A társainkkal megélt feszültségeket és a következtetéseket a felek rögzítik és az átláthatóság elve mentén, építő szándékkal a közösség tudomására hozzák.

Visszajelzéseinket, értékes hozzászólásainkat, közölt érvényes feszültségeinket is munkára használjuk, ÉS a behozatalát mérjük.

Minden behozott élmény, feszültség, tapasztalat, állapot, építi és fejleszti a Szervezetet, ezért a legjobb tudásunk szerint szeretetteljes, fejlesztő szándékkal állunk önmagunkhoz és társainkhoz.

Ezen fenti alapelveket az első megállapodásunkként kezeljük és a Tréneri Stáb megalakulása után a Notion-ön „aláírjuk”, azaz mindenki által láthatóan, vállalásként kezelve betartjuk.

Reklámok

Az Erőmű Egyesület nevében köszönjük a sok lelkes visszajelzést, a fotók megosztását a méltató telefonokat és a nagy nyüzsgést. Mindenkit feltöltött az együtt töltött hét napunk. Néhány visszajelzést közkinccsé teszünk, hogy mindenki gyönyörködhessen benne:

Nagyon sok olyan pillanat volt, ami őszinteségében, energiájában, szépségében számomra meghatározó volt. Azóta is foglakoztat, hogyan lehet ezt átvinni baráti, családi találkozókra. Nem tudok belenyugodni, hogy az elvonulásos csoportmunka keretében van csak lehetőség erre a mélységre.

Hiszem, hogy a csoport ereje a sokszínűségben rejlik, minél nagyobb a diverzitás annál nagyobb eredményekre képes, hiszen a képességek az együttműködés során hatványozott energiát mutatnak. Ezt a gondolatot az egyhetes találkozó sem rendítette meg bennem. Feladatunk segíteni, inspirálni egymást, hogy mindenki találja meg a képességeinek megfelelő saját helyét és tartsa tiszteletben másokét, hogy az együttműködés létrejöhessen, és az eredmény megnyilvánulhasson.

A világ összes érzelmét behoztuk. Színesek voltunk, mint a szivárvány együtt. Most itt a lehetőség egyedül is a szivárvány színeiben tündökölni.

… Így indult a kalandom, ami eddigi életem legnagyobb vállalkozásának tűnik, tele kihívásokkal, fájdalomkörök mélyébe való alászállásokkal, magasságokkal, amikről már-már lemondtam, szeretet-élményekkel, amiket néha fel sem tudok fogni, olyan elfogadás megélésével, amit még mindig nehéz megengedni magamnak, és annyi tanulási lehetőséggel, ami azt hiszem jópár évre elegendő munkát ad majd…

Záró projekttalálkozó – 7. nap beszámoló – tanulmányút (2019.07.21.)

Az utolsó napon tanulmányútra indult a csapat. A cél ez alkalommal Smaragdfalva volt. Ez a tanya, ahol saját közösségépítő munka folyik Egerszalók közigazgatási területén fekszik. Távol esik ugyanakkor a lakott területtől és megközelítése is kihívások elé állított minket. Kocsival csak a közelébe lehet eljutni és onnan gyalogosan kell rátalálni a helyre.

Aznap volt a legmelegebb a hét napos találkozó során, így jól esett a megérkezni az árnyas, zegzugos, mesebeli környezetbe és lemosakodni a területen átfolyó hideg és tiszta vizű patakban. Az ott élő közösség közül ketten láttak vendégül minket, míg a többiek a „dolgukat végezték”. Mint megtudtuk egy ilyen területen folyamatos a munka: egyrészt az önfenntartáshoz kapcsolódóan, másrészt az oda érkező látogatók és saját szervezésű programok miatt. Meglepő volt számunkra, hogy egy eldugott tanyaközösség ennyire forgalmas és nyüzsgő hely.

A vezetővel – aki nem szereti magát annak hívni, hanem inkább a hely megálmodójának – beszélgettünk a közösségépítési tapasztalatairól. Megtudtuk, hogy a fennállásának története alatt többször változott a csapat összetétele. A változás oka a célok és keretek egyeztetésének nehézségei. Mivel az együttélés és a közös munka a családokra jellemző együttműködést és közelséget kívánja meg, ezért az emberi kapcsolatok törékenynek és borulékonynak bizonyulnak, amikor ilyen kihívással kell szembenézni. Kétségtelen, hogy az organikus gazdálkodás területén élenjáró Smaragdfalva. Szintén az ehhez kapcsolódó ismeretátadásban és a bevonásban. Tény ugyanakkor, hogy stabil együtt élő nagyobb létszámú közösség megteremtése akadozik. Ennek tényezőit és lehetőséget jártuk körül a beszélgetésben. Szóba került az általunk fejlesztett humán technológiák használatba vétele Smaragdfalván. Ugyanakkor az akciókutatásunk eredménye még önmagában nem „felhasználó-barát”, hogy teljeskörű szolgáltatás váljon belőle, az további munkát igényel. A fejlődő módszertanunknak jelenleg leginkább a fejlesztési csapat tagjaként elköteleződő társakra van szüksége, akikkel a szolgáltatásfejlesztés elindulhat.  Ezért abban maradtunk, hogy kapcsolatban maradunk és időnként tájékoztatjuk egymást arról, ki hol tart. Smaragdfalva közössége teszt-alanyként is vállalkozik a kifejlesztett szolgáltatások kipróbálásra.

Záró projekttalálkozó – 6. nap beszámoló – nemzetközi konferencia (2019.07.20.)

Az utak találkoznak címmel tartottuk meg július 20-án, szombaton, a projekt eredményeit bemutató konferenciánkat. Meghívásunkra olyan szakértők érkeztek, akik a két év során már találkoztak az akciókutatásunk témájával és velünk. A konferencián a bemutatkozást a következő téma köré építettük: „Te mitől érzed magad befogadottnak egy közösségben?”

A témaválasztást a kutatócsoportunk végezte el annak alapján, hogy a két év során, összességében ez a téma kapta a legnagyobb súlyt – azaz ezt értékelte az összes résztvevő a legfontosabbnak.

A bemutatkozást úgy építettük fel, hogy a három alap technológiából saját élménnyel térjenek haza a résztvevők. Tehát gyűjtöttünk érték tényezőket, fogalmaztunk meg kritikákat és a kritika mélyén rejlő szükségletek megfogalmazásából pedig fejlődés célt határoztunk meg. Mindezt olyan kiscsoportos munkában, ahol a kiscsoportok vezetői egyen a csoport mentoraként is működtek.

A projekt záró szakaszában – plenáris formában – interaktív módon szőttük egybe az átélt élményeket a kutatócsoport két év során átélt élményeivel. Ekkor került bemutatásra a projekt íve: honnan-hová jutottunk el és mi áll még előttünk.

 

A konferencia szüneteiben svédasztal várta a vendégeket és alkalom nyílt az ismerkedésre és személyes beszélgetésekre is.

 

A konferencián termelt konkrét eredményeket, amik a csoportos munkákban születtek ígéretünk szerint augusztus folyamán összesítjük és közzé tesszük a résztvevők számára.

Záró projekttalálkozó – 5. nap beszámoló – tréning (2019.07.19.)

Ezen a hét napos találkozón az ötödik napon került sor a tréningre. A téma a szupervízió elmélete és gyakorlata volt. Mivel a projekt során a tréning egy szerep kultúrára épített tudás-menedzsment módszerrel történt, ezért a szupervízió formája is ehhez alkalmazkodik.

Ezzel együtt a szupervízió elmélete és módszertana a formától függetlenül érvényes és hasznos tudásnak bizonyult. Megtudtuk, hogy a szupervíziót egy önreflexív tanulási folyamatként lehet értelmezni. Jellegzetessége a trianguláris szerkezetű elemzés. A három érintett a következő: szupervízor – szupervízión résztvevő – és a szupervízió témáját adó személy.

A szupervízió elterjedt formáit is áttekintettük: egyéni, több-személyes, csapat és peer-szupervízió és intervízió. Ezek hasonlóságait és eltéréseit átbeszéltük.

 

A tréning második szakaszában áttértünk arra a módszertanra, amit a trénerek számunkra javasoltak. Mint elmondták, az előző szakaszban bemutatott szupervíziós formák hasonlóságaik ellenére a kezelt kapcsolati dinamikák terén annyira különbözőek, hogy nem lehetséges módszereket átemelni egyikből a másikba. Ezért a mi bevonásunkkal azt igyekeztek körbejárni, hogy pontosan mit vár a közösség a szupervíziótól és milyen széles körben szeretnénk értelmezni a hatásokat. Mint jelezték, céljuk, hogy a mi igényeink alapján, az ő iránymutatásukkal egy ránk szabott módszert alkossunk közösen. Ebben a szakaszban azt határoztuk meg, hogy a kezelni kívánt terület a módszertan iránt elköteleződő közösségünk, ami kezdetben 10-12 fő, azonban folyamatosan bővülőnek szánjuk. A kritérium, amihez tartjuk magunkat az elköteleződés mértéke és nem pedig a létszám. Célként azt jelöltük meg, hogy a mentor munkát vállaló tagjaink számára szeretnénk biztosítani egy olyan közeget, ahol ők a saját személyiségük jelenlegi és lehetséges hatásait térképezik és fejlesztik. Mindezt úgy, hogy a fejlődésüket ugyanúgy fejlődés-célok és értékek mentén mérjük és visszajelzésekkel segítjük, ahogyan azt a nem-mentor tagoknál tesszük. És ezt az egészet a közös célokhoz kötjük.

 

A harmadik szakaszban kialakítottuk a saját szupervíziós módszereinket. Létrehoztunk egy új koncepciót, amit ÉN-műhelynek neveztünk el. Ennek lényege, hogy az együttműködésünk során kifejlesztett 6 csoport szerepet alkalmazzuk az egyéni úgynevezett belső szerepekre is. Saját ÉN-műhelyemnek én vagyok a Vezetője. Képviselőm és Ülésvezetőm csoportszerepeit a mentoromra bízom. A maradék három szerepet (Gazda, Összekötő/szervező, Jegyző) pedig vagy magamban kifejlesztem vagy ha szükséges, akkor azokra is külső szereplőket bízok meg (szak-mentorok).

Ebben a felállásban a mentorom fő feladata az én egészséges működésem és összhangom megteremtése a közösségi életem és munkám folyamán. A szupervízió pedig a mentorok (azaz Képviselők) csoportos találkozása, ahol az intervíziós csoport módszertanhoz hasonlóan dolgoznak közösen.

Ez a módszer tulajdonképpen egy csoportos problémamegoldás és esetfeldolgozás. Az eljárás meghatározott időkeretekkel működik, felépítése jól strukturált. Középpontjában a hozott esetek állnak. A mi esetünkben a módszertan csak annyival egészül ki, hogy a mentor vállalja az eredményei rögzítését – ahogyan mindenki más is a közösségben.

Záró projekttalálkozó – 3-4. nap beszámoló – műhelymunka (2019.07.17-18.)

A harmadik napon az előző napi érték-tényezős gondolkodáshoz hozzákapcsoltuk a visszajelzés kultúrát. Ez az a másik alap technológia, ami meghatározó része a közös módszertanunknak. A munka java kis csoportokban folyt, és a nap második felében a teljes csapat összegyűlt újra.

A visszajelzés – ahogyan közösen összeszedtük – akkor érvényes, amennyiben a két vagy több fél között megegyezéssel zárul, ami ebben az esetben fejlődés célok vállalását jelenti. Fontos, hogy a fejlődés cél mérhető és követhető és nyilvános a közösség felé. A visszajelzéseket általában ott kezdtük, ahol nagy általánosságban a társadalom tart: feszültség, kritika vagy jótanács megfogalmazásából indulunk. Ezek mind valamilyen zavaró vagy feszítő érzést vagy gondolatot takarnak. Azért foglalkoztunk vele, mert kezeletlenül hagyva az érintett személyek kapcsolatát rombolja. Ha megfosztjuk egymást a belső valóságunktól, akkor a közös kép helyett saját – közösnek hitt – képet építünk. Ezért a belső képek egyeztetésére nagy hangsúlyt teszünk, mindezt gyakorlatias, helyzethez kötött és megoldásig vitt formában.

Az előző nap műhelymunkája során számtalan kritika és feszültség merült fel, tehát nem kellett – a gyakorlás kedvéért – keresgetni, hanem releváns és fontos témákat hoztak a résztvevők. Nevek nélkül néhány fontos téma, ami felmerült: egyenrangúság a kommunikációban, értő figyelem gyakorlása, az elismerés fontossága, a bevonódás mértéke.

 

A negyedik napon az értéktudatosság és a visszajelzés témája mellé behoztuk a harmadik fontos alapot: a mentorálást, illetve az egyéni fejlesztés technológiáját. Mivel a módszertanunk transzparenciára és folyamatos mérésre és ahhoz kötött tanulásra alapoz, ezért a felmerülő egyéni kérdésekhez mindenkinek szüksége van egy olyan „barátra”, akivel előre megegyezett módon a személyes témák feldolgozhatóak.

A műhelymunka során kis csoportokban az egyéni szükségletek feltárásán dolgoztunk. A szükségletek tudatosítása és igénnyé formálása központi fontosságú a közösség életében. Ezáltal tapasztaljuk meg, hogy biztonságban vagyunk és számítunk a többiek számára. A jól megfogalmazott egyéni szükségletek adják a visszajelzésekhez az alapot és a megegyezett célokat pedig értékek mentén tesszük mérhetővé.  Ilyen módon tehát a három alap technológia kölcsönösen egymásra támaszkodik. Az eredmények a három technológia együttes alkalmazásával válnak használhatóvá és modell értékűvé a közösségfejlesztés során.

A műhelymunkák lezárásaként összefoglaltuk a három alap technológia egymásra hatását és központi szerepét az akciókutatásunk témájában. Azt vállaltuk, hogy a szabadságot és együttműködést támogató társas működés modelljének kialakítását kutatjuk és egy módszertani meta-modell alapjait teszteljük. Érzésünk szerint ebben áttörést értünk el és a tapasztalatainkat a záró tanulmányban megfogalmazzuk és közzé tesszük.

Abban egyeztünk meg, hogy a projekt során létrehozott eredmények továbbvitelét egy lépésről-lépésre módszertan keretében közösen alkotjuk meg – ezzel mintegy tréning folyamatot készítünk a tanulmányunk gyakorlati alkalmazásához. Ezt azonban már a projekt utóéletében vállalt együttműködés keretében tesszük.

Záró projekttalálkozó – 1-2. nap beszámoló – műhelymunka (2019.07.15-16.)

Találkozónk első napja kalandosan indult. Az érkezők közül egy csapat nehéz helyzetbe került egy elromlott autó miatt az autópályán. Öröm volt látni, hogy a helyzet milyen gyorsan megoldódott, mert a csapat többi tagja odafordulással és segítőkészséggel minden logisztikai kérdést megoldott. Ez a helyzet – bár hétköznapi jelenség – mégis nagyon meghatározóvá vált számunkra. Ekkor éreztük először, hogy összetartó közösségként biztonságban vagyunk, és az együttműködésünkre lehet építeni.

Miután mindenki megérkezett, a résztvevők helyzetjelentést adtak az elmúlt időszak önálló haladásáról, a projekttel kapcsolatban felmerült kérdésekről. Egyeztettük, hogy a műhelymunka három napja annak a három alaptechnológiának a megismerésével és gyakorlásával telik, ami a módszertanunk alapja is egyben. Az első nap ezt követően vacsorával és szabad beszélgetéssel, ismerkedéssel telt.

Másnap a három alap technológia közül az értéktudatos gondolkodás bemutatásával kezdtük. A műhelymunka keretében összegyűjtöttük, hogy ki milyen tényezők mentén érzi hatékonynak és kielégítőnek az előttünk álló 6 nap teljesítményét. Az összegyűjtött tényezőket kiscsoportos formában, a módszertani alapjainknak megfelelően pontosítottuk: definíció, leírás, példa, mérési módszer – annak érdekében, hogy mindenki számára értékelhető tényezőket hozzunk létre. A kiscsoportok eredményeit a teljes csoport jelenlétében összesítettük. A mindenki által legmagasabbra súlyozott tényezők az alábbiak lettek:

Összetartás – A csapattagok érzelmi szövetsége olyan kohézív, hogy őrzik a kapcsolati minőséget és „hadra foghatóak”

Példaérték – Gyakorlatban megvalósítunk valamit, amit lehet és érdemes is másolni

Értő figyelem – A felém fordított figyelmed minősége és intenzitása

Nyitottság – Torzítószűrő-mentes információfeldolgozás

Aktivitás – Az összes közösségi tevékenységben való részvétel, belső motivációval