M9 projekttalálkozó – 2. nap beszámoló – műhelykonferencia és műhelymunka (2018.11.28.)

Ez a napunk is szakmai bemutatkozó alkalommal kezdődött, mely során összefoglaló prezentációban ismertettük az eddigi eredményeinket az érdeklődőknek. Ez az összefoglalás kellően megalapozta azt ezt követő műhelymunkát, amit már szűkebb körben, a projekt résztvevőkkel folytattunk. Rengeteg módszertani javaslat érkezett, amelyek kidolgozottságukban jelentősen eltértek egymástól. A rendelkezésünkre álló idő alatt csupán három javaslatot tudtunk maradéktalanul feldolgozni, a többit pedig a következő, azaz a januárban esedékes rendezvényre tettük át, azzal a kitétellel, hogy az addig eltelt időben a szakértők a most feldolgozott javaslatokhoz hasonló struktúrában dolgozzák ki a javaslataikat, így gyorsabban haladhatunk majd. Ez azt is jelenti, hogy a harmadik akció végrehajtási idejét megnöveltük, hiszen ez a szakasz kulcs fontosságú és magas hozzáadott értéket képvisel a teljes projekt életében, így a következő találkozónk is a módszertani fejlesztés jegyében telhet és azt követően indítjuk majd az összegzési szakaszt.

M9 projekttalálkozó – 1. nap beszámoló – tréning (2018.11.27.)

E havi tréningünket úgy tudnám megfogalmazni, hogy elsősorban a konstruktivitást gyakoroltuk. Minden résztvevő arról számolt be, hogy megérezték magukban a különbséget aközött, hogy érzékelnek egy belső elégedetlenséget és ahogyan ezt visszajelzik az érintetteknek. A kettő között ugyanis komoly belső munkavégzésre tanított minket a tréning. Először is megéreztük, hogy a belső elégedetlenség mindenkinél más és más testi tünetekkel jelentkezik és megfigyeltük a testi tünetek és gondolatok és a fejünkben megjelenő képek hármas összekapcsolódását. Ezt követően gyakoroltuk „mihez képest” belső megfogalmazását, azaz a kívánt cél-állapot tudatosítását, amihez képest az elégedetlenségünk jelentkezik. És végül még egy lépéssel tovább mentünk: a feladatunk az volt, hogy kössük össze az elégedetlenséget okozó állapotot és a cél-állapotot magunkban belül „útvonaltervekkel”, azaz javaslatokkal.

A nap második felében aztán „az érvényes feszültség” kapcsán a korábban fenti módon átgondolt javaslatainkat osztottuk meg egymással és feldolgoztuk őket: volt, amit egyszerű volt, mert volt rá mindenki által elfogadható javaslat, amit már csak teendővé kellett alakítani és volt olyan, amit hosszasabban kellett taglalnunk és értelmeznünk, hogy kialakuljon a közös kép.

Előhangoló a műhelymunka témájára

Műhelymunkánk során szeretnénk bevezetést adni minden résztvevőnk számára az érték-alapú gondolkodás lényegébe, ehhez ajánljuk figyelmetekben az alábbi olvasnivalót:

Az érték alapú gondolkodás technológiája minden közösség és szervezet számára bevezethető, amelynek célja, hogy támogassa az emberközpontú, szív és értelem-alapú társadalom kialakulását azáltal, hogy az egyéneknek és közösségeknek lehetőséget ad arra, hogy fejlesszék személyiségüket, emeljék a szintjét a szakmai intelligenciájuknak, tudásuknak, etikájuknak, emberi kapcsolataiknak, céljaiknak, gondolkodásuknak és érzéseiknek: vagyis mindennek, amit az ember akar és tesz. Az ilyen közösség létrejöttének az a kritériuma, hogy az értékrendszer hierarchiájának csúcsán a társadalmi értékteremtés áll, azaz a köz(ös)jó. Ebben az esetben ugyanis megszűnik az ellenérdek, mert emberek rájönnek, hogy az érdekeik, céljaik közösek. Ez lehetővé teszi, hogy a szervezet vagy közösség minden funkciója (eleme, egysége) egyetlen együttműködő rendszerbe legyen kapcsolva. És amikor minden a helyén van és a helyén értékelődik, akkor a hatékonyság is sokszoros, a közérzet jó, az emberek boldogok, felelősségvállalók, figyelmesek, szeretetteliek, zseniálisak, egészségesek.

Ahogyan az embert, úgy a közösséget is élőlényként tekintjük, amely önszabályozásra, önellátásra és öngondoskodásra képes, ha ennek megteremtjük a feltételeit. Az egyik ilyen feltétel, hogy a közösség tagjai egymást abban segítik, hogy mindenkiből igazi közösségi ember váljon, aki globálisan képes látni, érezni és cselekedni. Az emberek így válnak igazi társadalmi lénnyé, olyanná, aki minden akciójának érti a messzemenő társadalmi hatását, következményét, és fordítva, érti az őt érő társadalmi hatásokat is. Az érték-alapú gondolkodás technológiája egy eszköz, amely használatával a közösség életébe ágyazottan (tehát nem külön folyamatként vagy külső tréningként) valósul meg a folyamatos tanulás, konszenzus-alkotás és folyamat optimalizálás.

Előhangoló a tréning témájára

Kedves résztvevőink! Következő alkalommal a tréning keretében szeretnénk a közös tudati és figyelmi terünkbe hozni a „feszültség” fogalmát. Ehhez fogadjátok szeretettel ezt az írást, kitekintésként a TEAL szervezetek világából:

Van egy szó, amely gyakran előjön a Teal úttörőitől: az érzékelés. Mindannyian természetes érzékelők vagyunk; tehetségünk van arra, hogy észre vegyük, hogy valami nem működik olyan jól, mint ahogy működhetne, vagy amikor új lehetőség nyílik. Az önigazgatással (self-management) mindenki lehet érzékelő és változást kezdeményezhet – ugyanúgy, mint egy élő szervezetben, minden sejt érzékeli a környezetét, és képes figyelmeztetni a szervezetet a szükséges változásra. Nem tudjuk abbahagyni az érzékelést. Az érzékelés mindenütt történik, egész idő alatt, de a hagyományos szervezeteknél az információk gyakran kiszűrésre kerülnek és csak a szervezeti hierarchia csúcsán észlelt jeleket hasznosítják, így sajnos gyakran távolra kerültek a valóságtól.  Pedig minden ember egy természetesen tehetséges szenzor, Igaz ugyanakkor, hogy növelhetjük a gyakorlatban való érzékenységünket. Különösen a meditatív vagy spirituális gyakorlatok segíthetnek abban, hogy távol tartsuk magunkat az énközpontú szükségletektől, és megcsapoljuk a szélesebb értelemben vett bölcsességforrásokat.

A „feszültség” szót tehát ebben az értelemben használva: „érzékelem, hogy valami nem működik olyan jól, mint ahogy működhetne”, kérünk minden kedves partnerünket és résztvevőnket, gondolják át saját érzékelt feszültségeiket és hozzák alapanyagként a tréningre.

Novemberi projekttalálkozó (M9) – Beharangozó

Ködguba vagy tartós napfény?

November végén (2018. november 27-28.) ismét műhelytalálkozót szervezünk, ezúttal kétnapos intenzív munkára készülünk. Az első nap tréningen veszünk részt, ahol ismét az építő kommunikáció témakörébe tartozó készségekkel ismerkedünk saját élményű feladatokon keresztül. A második napon pedig MűhelyKonferenciát tartunk azoknak az érdeklődőknek, akik eddig is figyelemmel követték munkánkat, csak bármilyen okból nem kapcsolódtak be aktívan az akciókutató csoport munkájába. Ezúttal alkalmuk nyílik majd megismerkedni azzal, hogy honnan-hová jutottunk el és milyen terveink vannak a jövőre nézve, amihez esetleges csatlakozásukat is szívesen vesszük. Ezen a szakmai bemutatkozó napon szívesen látunk minden érdeklődőt és partnereink és résztvevőink meghívott szakértőit, kollégáit is.

Természetesen ismét lesz műhelymunkára is alkalom, ahol reflektálunk a harmadik akcióként végzett módszertani fejlesztési gondolatokra valamint előkészülünk arra – idő függvényében el is kezdjük akár -, hogy saját magunkra alkalmazzuk az éppen fejlesztés alatt lévő módszertanunkat.