A külföldi partnerek közül talán nekem volt a legkönnyebb dolgom, hiszen júliusban személyesen átéltem az irányított beszélgetés kellemes hatásait. Igaz a másik oldalon állva, nem volt olyan könnyű dolgom: először is megfelelő időt találni a hétköznapok sodrásában nagy kihívás volt. A projekt találkozókon létrejövő bemélyült hangulatot megteremteni nem is olyan egyszerű, mert ott rászánjuk az időnket, hogy több napot együtt töltünk és egymásra figyelünk, míg itthon, két munkamegbeszélés között figyelem fókuszt váltani komoly gyakorlást igényel a módszer megfelelő használatához. Abból indultam ki, hogy először változatlan formában próbálom ki, lássuk hogy megy. Az eredménnyel elégedett vagyok: meglepődött, jóleső érzést okoztam kollégámnak amikor feltettem neki a kérdést, hogy mit tehetek én azért, hogy neki jobb legyen velem a mindennapokban. És ő is nekem: amit visszajelzett, beépíthetőnek érzem és fontosnak, olyan területnek, amin nem is annyira fejlesztenem, csak tudatosítanom kell. Jelenleg egy ilyen beszélgetésen vagyok túl és még egyet tervezek a következő találkozóig. Mivel partnereim kérik, hogy a konkrét tartalmat csak zárt csoportban fedjem fel, ezért itt most ennyiről számolok be, a találkozóra pedig részletesebb beszámolóval érkezem.
Beszámolók kategória bejegyzései
Tesztélményeink – Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság
Én családtagot választottam „gyakorló” partnerként. Először úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, hogy papírról olvasom fel a kérdést, aztán lazább beszélgetésre váltottunk és akkor sikerült eljutni a téma mélységéig. Megcsináltuk oda-vissza, tehát először én kérdeztem őt, aztán ő engem. Mindkettőnknek nehéz volt megfogalmazni az igazi kérésünket és végül úgy oldottuk meg, hogy ebben segítettünk egymásnak. Érdekes tapasztalat volt, hogy nagyjából ugyanazt kértük egymástól, így a mérését egybe tudjuk vonni és hogy ez hogyan fog működni még a jövő zenéje. Már egy konkrétum megfogalmazásához eljutni is nagy eredménynek érzem. Igaz, hogy a beszélgetés során újabb ötleteim támadtak, további kérések, megegyezések megbeszélésére is, ezekkel kapcsolatban most odáig jutottunk, hogy kitűztünk heti egy alkalmat, amikor ezzel foglalkozunk. Nagy reményt érzek a módszer finomításában és terjesztésében, mert konstruktív keretet ad az egyébként kényes témák megbeszéléséhez, főleg így, hogy ez egyben szakmai perspektívát is jelent.
Miért Mey? Miért Bad? Miért Badges?
Miért Mey?
A Mey műszó, ami a magyar „ten” szavunkhoz hasonlóan az „te és én” összeolvasztásával jön létre az angol „me” és „you” szavakból. Ilyen módon a ten és a Mey is a „mi” személyes névmás különleges alesetének tekinthető, amikor a „ten” csak kettőnk közösségét jelöli.
Erre az estre vonatkozik a Bibliából ismert kultúrateremtő erejű felszólítás, mi szerint „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Ez a régiesen csengő mondat tartalmazza szótöredékként a „ten” szócskát, ami önmagában nem is használatos, csak összetett szavakban, – mint amilyen például a „tenmagam”, és az „isten”. Előbbiben visszaható névmás jellege van, mint az „ön”-nek az „önmaga” kifejezésben, az „isten” szóban pedig mintha két összeköttetést jelölő kifejezés olvadna össze: az „is” és a „ten”. A jelentésben mindkét esetben az összefüggés és a kapcsolódás a hangsúlyos. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a „ten” szócska, mint a közösséget erősítő összetartó erő jelenik meg a fenti két szóban. A Mey Bad Badges módszertanának pedig ugyanez a szándékolt hatása: a közösség erősítése az „én és te” viszonyok minőségének javítása révén.
Miért Bad?
Javítani a viszonyon olyan pontokon lehet, ahol még van tér a fejlődésre. És minél nagyobb a tér a fejlődésre, – vagyis: minél nagyobb az eltérés a jelenlegi állapot és a jelenleginél jobb lehetséges állapot közt, – annál erősebb kapcsolati feszültséget élnek meg a kapcsolódó felek. És minél nagyobb a feszültség, annál nagyobb bátorságot igényel, hogy ezt valaki megcímezze, mit több: feldolgozásra napirendre tűzze. A „Bad” szócska a módszertan nevében arra utal, hogy a legnagyobb kapcsolatfejlesztő hatás érdekében bátran feltárjuk és napirendre tűzzük a kapcsolódásban rejlő legnagyobb feszültségeket.
Miért Badges?
Az őszinte jobbító szándék bátorsággal párosulva a kapcsolatfejlődés mellett mélyre ható jellemfejlődést is eredményezhet. Ezt a jellemfejlődést, és a fejlődést általában – a Mey Bad Badges közössége nyilvánosan elismeri, és mintegy kitüntetésekkel jutalmazza. Ezekre a kitüntetésekre utal a módszertan nevében a „Badges” szó.
Honnan hová vezethet ez a módszertan, és miben mérjük a haladást?
A módszertan az elkülönültségükben egymás belső valóságával ritkán találkozók feszültségektől terhes társadalmából indulva, az egymással szerves kapcsolatban álló emberek szeretetteljes viszonyrendszere által működtetett társadalomig vezet. Eredményességét a kitűzött és elért fejlődéscélok számában, és az elégedett felhasználói visszajelzések számán mérjük.
Nevezzük a nevén!
Július végi közös munkánk óta történt egyeztetések világossá tették, hogy szükségünk van egy jól használható névre, amivel lecseréljük a jelenleg használatos munkaneveket (visszajelzés technológia, értékelés kultúra, jellemfejlesztő módszertan, stb). A munkaneveket mindeddig változatos formában használva próbáltuk meg körül írni a közös munkánk fókuszát, és most felmerült az igény egy egységes, hivatkozható, akár később márkázható név megalkotására.
Itt összesítjük tehát, hogy az elmúlt hét megbeszélései alapján, milyen szempontoknak kell megfeleljen az a név, amit a kialakítandó módszertanunknak adni akarunk. Az összesítést az egyéni konzultációk alapján a projekt szakmai vezetője végezte el, lássuk az eredményét: A szakértők fontosnak tartják, hogy a név nemzetközileg használható legyen, vagy angol vagy nemzetközi szavakból álljon vagy mozaikszó legyen. Az is számít, hogy kifejezze az én-te viszony fókuszt, és egyszerre ennek közösségi jellegét is, hiszen a csoport páros viszonyok összességeként is felfogható. Kiemelték, hogy a név alkalmas legyen webes felületen való terjesztésre, mozgalom válhasson belőle. Legyen eredeti, még nem használt, fejezze ki, hogy új megközelítést javaslunk. Legyen könnyen megjegyezhető. Legyen fiatalos, vonzó a család fiatalabb tagjai számára is.
Összegyűjtve az igényeket a hazai projekt csapat vállalta magára az ötletelést. Hamarosan tehát közkincsé tesszük a javaslatunkat.
M1 projekttalálkozó – 7. nap beszámoló – műhelykonferencia (2018.07.31.) – Barátság, mint létforma
Szakmai bemutatkozó napot, azaz MűhelyKonferenciát tartottunk. A projekt szakmai vezetője összefoglalta, a megjelent érdeklődők számára az akciókutatás fő állomásait a kezdetektől a mostani részeredményekig.
Ezt követően a főszerep a Barátok polgári társulást képviselő két szakértőnké volt, akik prezentációjukban az elmúlt 6 nap közös következtetéseit foglalták össze és a következő lépéseket. Elmondták, hogy saját szervezetük számára fontos mérföldkövet jelenthet, hogy az itt kidolgozott módszerrel a kommunikáció mélyebb szintjére léphetnek. Vállalták, hogy kapcsolatba lépnek a másik két szlovák szervezet képviselőjével, hogy személyesen adják át tapasztalataikat.
A feltett kérdésekre reagálva kitértek arra, hogy a módszertan, aminek alapjait leraktuk mozgalommá növekedhet, amennyiben következetesen építjük és népszerűsítjük, valamint webes felületen is elérhetővé tesszük és vállalták, hogy javaslatot tesznek az ezirányú továbbfejlesztés lépéseire is.
M1 projekttalálkozó – 5-6. nap beszámoló – műhelymunka (2018.07.29-30.) – Mit tehetek értünk?
Az első négy nap új ismeretekben és élményekben gazdagsága után, tegnap a műhelymunkát azzal kezdtük, hogy röviden reflektált mindenki egyes szám első személyben arra, hogy ő benne milyen gondolatok és megoldási javaslatok fogalmazódtak meg az itteni hatások eredményeképpen. Összeírtuk a kérdéseinket, amikre választ várunk a két nap végére. Néhányat kiemelek itt is: Mit akarunk adni a világnak? Milyen létező szükségletekhez kapcsolódunk? Mi az a viszonyrendszer amit támogatni akarunk? Milyen fokozatait ismerjük az együttműködésnek a saját családunkon belül és szervezeti szinteken és ez hogy viszonyul az emberek közti kapcsolatokhoz? Mi ad nekem igazi támpontokat egy emberi kapcsolatomban? Miért olyan ritka, hogy őszintén kapcsolódunk az egyéni szükségletünkhöz?
TudásVetésForgó módszerrel mélyültünk el az egyéni véleményekben, két négyfős csoportban, aztán a kiscsoport konszenzusokat eggyé olvasztva röviden az alábbiakra jutottunk a mai nap végére: Az öngondoskodás képessége a családi egység fontos alapköve. Az öngondoskodást az egyéni és közös szükségletek felismerése és őszinte kimondása támogatja. Az őszinteség én-te viszonyokban ragadható meg leginkább, ezért idáig vezetjük vissza a módszertanunk alapjait is. Amikor az én-te viszonyban tisztázott szükségleteinket másokkal is megosztjuk, akkor már közösségfejlesztésről beszélünk és újfajta odafordulási kultúrát vezetünk be.
A mai nap végére összeírtunk egy olyan kérdéssort, ami alkalmas arra, hogy kapcsolatfejlesztési szándékkal tesztelésre indítsuk. A lényege, hogy „én megkérdezlek téged, mint számomra fontos társamat, hogy mi volna az a (max.) öt dolog, amiben ha fejlődnék, akkor neked jobb volna velem?” A kérdéssor három dologra fókuszál: honnan megyünk hová és miben mérjük a haladást.
A részletes jegyzeteket mindenkinek elküldjük és akciókutatásunk második akciójaként a kérdéssor tesztelését tűztük ki feladatnak.
M1 projekttalálkozó – 4. nap beszámoló – tanulmányút (2018.07.28.) – Káoszban a magyar odafordulás
A Tündérvár Alapítvány napsugaras kirándulása erre tanított bennünket. A családsegítőkkel és a gyermeknevelőkkel folytatott beszélgetés során arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy szükségszerű egy egyezményes alapmódszertan kidolgozása, amely végre a felhasználó valódi szükségleteiből indul ki, az ő állapotát és lehetőségeit méri fel és egyezményes segítségnyújtás-kultúra minőségével támogatja a résztvevőt. A műhelytalálkozó első napján érkezett visszajelzések is hasonló eredményt szolgáltattak a számunkra.
Így a délután családias beszélgetések keretein belül könnyed, érzelemgazdag és inspiratív állapotban, az alkotás örömével telt el. Sinkó Dániel szakértő módszertani javaslata egyre inkább fő fókuszunkká és munkánk gyümölcsévé kezd alakulni. Minden jelenlévő játékosan tudta alkalmazni saját szakterületére és építeni tudta a módszer visszajelzés kultúráját. Ezért csapatunk a visszaérkezés utánra megcélozta a visszajelzés-technológia program alakítását és tervezését.
M1 projekttalálkozó – 2-3. nap beszámoló – tréning (2018.07.26-27.) – A figyelem ereje
A júliusi rendezvényünk két fárasztó napja után adunk ismét hírt magunkról. Trénereink alaposan megdolgoztattak minket, játékos, humoros feladatokkal lazítva fel a gyakran érzékeny témákat. Az első napon főleg hallgatni és figyelni tanultunk, páros gyakorlatokban, és kiderült az aktív figyelem elég fárasztó dolog. Később váltottunk oda, hogy három fős csoportokban már azt gyakoroltuk, hogy milyen pontos értelmezést kíván az, hogy a másik fél mondandóját csendben végig hallgatva, egy-egy szót emeljünk ki abból, ami szerintünk az ő kulcs mondandója és ennek kapcsán pedig visszajelzést kapjunk arról, hogy ez mennyire sikerült. E feladat apropóján ismerkedtünk meg az én-üzenet kifejezéssel, aminek lényege, hogy lényegeset és igazit mondok el magamról a másiknak, amivel ő tud mit kezdeni, mert elég konkrét. Ennek előfeltétele az, hogy saját szükségleteimmel tisztában vagyok – mint kiderült ez gyakran pont a beszélgetésben tisztult ki.
Az izgalmas rész akkor kezdődött, az első nap végén és a második nap nagy részében, mikor az eddigi munkatapasztalat kapcsán egymásnak visszajelzést adtunk egy tetszőlegesen választott jó vagy fejlesztendő tulajdonságunkra. Ez már élesben ment, nem szimulációként, ezért nagy hatással van ránk még most is. A nap végén még felkészültünk arra, hogy az itt tanultakat kiknek adnánk tovább – mindenki átgondolta és rövid listát készített. A két nap alatt sok olyan gondolat és élmény keletkezett, amit a további napok műhelymunkáin fogunk feldolgozni és hasznosítani.
M1 projekttalálkozó – 1. nap beszámoló – műhelymunka (2018.07.25.) – Friss szemmel az első nap élménye
Miskolczi László Ákos, újonnan csatlakozó résztvevő élménybeszámolója:
A komótos gyülekezést követően, már az ebéd alatt úgy éreztem, hogy „jó helyen járok”, olyan fontos találkozásokat éltem át néhány résztvevővel történő beszélgetésben. Újonnan csatlakozóként az első műhelymunkánk során megtapasztaltam az elmélyült közös munka élményét. Úgy éreztem, hogy a nyitókörrel túl sok idő megy el, de később ez hasznosnak bizonyult, hiszen itt sokat tudtam meg a többiek mindennapjairól, ráadásul azt az időt bőven kárpótolta az utána következő beszámolók információ áradata, ahol arról meséltek, hogy a megbeszélt „házi feladat” elvégzése közben milyen nehézségekkel kerültek szembe – igen, főként nehézségekről meséltek és az igazi mély párbeszéd hiányáról panaszkodtak, ami összehasonlítva a saját tapasztalataimmal, meg tudok érteni. Ezért volt felemelő élmény számomra a projekt csapat nyitó beszéde, ahol egy saját módszertani ötletet harangoztak be, ami képes megragadni az elhangzottak gyökerét és amit az itt eltöltött néhány nap alatt megismerhetünk és amihez hozzászólhatunk. Kíváncsian várom tehát a folytatást.
Nyitó találkozó – 5. nap beszámoló – műhelymunka (2018.05.24.) – Fókuszban az interprofesszionalitás
A találkozónk csütörtöki napját műhelymunkával töltöttük, és a nap első felében a tréningen megismert interprofesszionalitás témáját helyeztük a fókuszunkba. Alapvető kérdés volt, hogy mit is fejez ki voltaképpen az általunk képviselt interprofesszionalitás? A műhelymunka során a résztvevők az alábbi választ adták: Az interprofesszionalitás megközelítést, szemléletet, szellemiséget, attitűdöt, tevékenységet, gondolkodást, ki nem használt lehetőséget jelent, illetve mindezeket összességében. Talán leginkább az együttműködés fogalom szervesíti a fentieket.
Ezek alapján projektünk nemzetközi szakértő csoportja által képviselt interprofesszionális kollaboráció lényege így definiálható: Az interprofesszionális munka két vagy több, különböző foglalkozási ághoz tartozó szakma képviselőinek időleges vagy hosszabb távú vállalkozása, kommunikációja és együttműködése, amelynek során a csoportdinamika jótékony hatása segítségével a közreműködő szakemberek meglévő és megtermelt tudásukat és erőforrásaikat megosztják egymás között egy közösen meghatározot cél vagy ügy elérése érdekében, közösen meghatározott, eldöntött, szinergikus, kreatív eljárásmódok alkalmazásával. Szükségszerű, hogy a szakmaközi tevékenység hátterében sokfajta diszciplína, továbbá jelentős szakértői közösség és tudás kell, hogy álljon. Ezek a feltételek adottak jelenlegi projektünk keretében.