A mai és a tegnapi napon folytattuk a szakértőink fejlesztési javaslatainak feldolgozását. Fő témánk a módszertan praktikus lépésekre bontása volt. Megalkottuk a módszertan stratégiai kulcspontjait és az ahhoz tartozó kritériumokat. Kigyűjtöttük azokat az értékeket, amiket támogatni akarunk a családokban és a közösségekben: bizalom, őszinteség, összetartás. Ennek során nagy figyelmet szenteltünk a tréningen tapasztaltaknak, annak a kulcspontnak, ahogyan a kritikából feladat lesz, a hiány érzésből építő javaslat. Elkezdtük a hatékonyság mérésének kidolgozását és a minőség gondozás folyamatának kialakítását.

Ezt követően lezártuk a harmadik ciklust egy visszatekintéssel és meghatároztuk az összegző ciklus indításának paramétereit. Feladatunknak érezzük a záró tanulmányhoz szükséges „brief” megírását, melyben megfogalmazzuk az elvárásainkat és a kulcs témákat. Ezt a résztvevők a következő találkozóig vállalták, hogy átgondolják, a találkozók közti önálló munka részeként. Nem írtunk elő magunknak olyan írásos formát erre a „házi feladatra”, amely a teljes feladatleírás komplett megfogalmazására vonatkozik, ugyanakkor a vázlatpontok elkészítését írásban, igen.  A különböző vázlatok egyesítése a következő találkozó műhelymunkájának feladata lesz.

Megviselt minket a tréning témája: a kritika.

A kritika szóról legtöbbünknek nem a kritikai gondolkodás jutott eszébe, hanem az ellenségeskedés. Márpedig azzal mindannyian találkoztunk már és ritkán jöttünk ki belőle jól.  Ezért volt meglepő, hogy két napon keresztül fogunk foglalkozni vele. Az első nap után azonban kiderült, hogy nagyon hasznos tanulni róla: olyan új fogalmakat is felfedeztünk, mint a „mandíner kritika” (amikor úgy kritizál valaki, hogy nem az érintettnek mondja, hanem olyan valakinek, akitől az érintett visszahallja).

A második napon hasznát vettük a korábban tanultaknak, mint például az értő figyelem vagy a szükségletek megfogalmazása. A gyakorlásunk célja a kritika átalakítása volt a megértés és figyelem által. Lassan állt rá az agyunk, hogy védekezés helyett fejlődés orientáltan álljunk hozzá a minket ért kritikához. A trénerek biztosítottak minket róla, hogy ez a hozzáállás is tanulható.

Tény, hogy a módszertanunk fontos része a kritika átalakítása, ezért mindenki elismerte, hogy ennek a gyakorlása létfontosságú a mai világban. A szakértők egyetértettek abban, hogy a műhelymunka során – a következő két napban – ezt a tréning élményt fel kell dolgozni és a tanulságokat be kell építeni a módszertanba.

Az első napon két új szakértőt köszöntöttük köreinkben:

Juhász Ágnes gazdasági szakember, aki felismerte munkájában a holisztikus megközelítés szükségességét és ezért a saját szolgáltatására, mint humán szolgáltatás gondol. Hiszen a teljes emberrel foglalkozik. Mint elmondta gyakran kiderül, hogy nem gazdasági, hanem emberi és kapcsolati tudás átadására van szükség.

Sulyok János pedig informatikai szakértelmével értékelő rendszerek kidolgozásában szerzett tapasztalatot. Szenvedélye a mérés és az emberi teljesítmény mérhetővé tétele a humán szolgáltatások területén.

Az ismerkedést követően az első nap műhelymunkája ismét az eddigiek felidézésével telt. Mivel azok a szakértők, akik rendszeresen részt vesznek a találkozókon már jóval előrébb járnak a témában ezért fontos, hogy közös alapokról induljunk. Az ismétlés jót tesz mindenkinek, segíti a tudás beépítését és az alkotó szakasz elindítását.

A tegnapi bemutatkozó alkalom családias hangulatban telt. A disszemináció keretében beszámoltunk a projekt eredményekről, az akciókutatás menetéről. Az egyik résztvevő szakértőnk, Gyertyánági Endre, hét lépésben foglalta össze az érdeklődők számára a célunk eléréshez vezető utat. Előadásában kiemelte, hogy ezen az úton az érték tudatosság és a visszajelzés kultúra a két alappillér. Ezzel összekötötte a projektben kidolgozásra kerülő módszertan létjogosultságát a közös cél elérésével. A közös cél pedig egy komplex esélyteremtő társadalmi felzárkózási modell kidolgozása.  Tehát a projekt feladata – mint kiemelte – hogy a módszertanunk terjedését is biztosítsuk.

Jó hír, hogy a találkozó hatására két szakértő jelezte, hogy a februári találkozón szívesen venne részt. Az egyikük informatikai támogatást szeretne adni a projektünkhöz. A másik szakértő pedig, közgazdászként, a pályázat utáni továbblépést kívánja elősegíteni, hogy a módszertan további élete fenntarthatóvá váljon.

Meglátogattuk a Budapesten a Humanisztikus Korszak Alapítványt. Vezetője, Honti László. A tapasztalatcsere alatt elmondta, hogy jelenleg ő és a munkatársai a mentorálást és a mentorok képzését és egy hálózat kialakítását helyezik előtérbe.  Elmondása szerint erre főleg azért van szükség, mert az emberi kapcsolatok az elszigetelődés felé sodródtak az elmúlt évtizedekben és szükség van a törődés, odafigyelés támasztó erejére. Ezt a biztonságot sok embernek a családi kör sem adja meg. Ma már nem hagyományok és vésrségi rokonság útján kapjuk automatikusan a megtartó közegünket. Mint mondja, a saját referenciacsoportunk megtalálása a mai korban aktív keresést igényel. Ehhez pedig önismeret és emberismeret kell.

Ez egybecseng azzal, amit mi is tapasztaltunk a közös munkánk során: a bizalom az alapja a közös célok elérésének. Az emberek stabil viszonyulási pontokat keresnek magukban is és a környezetükben is. Ez az, amit a mai rohanó és folyton változó világban a legjobban hiányolnak. Pedig ez az alapja az alkotó munkának. A társadalmi értékteremtésnek pedig az alkotó munka az alapja. Az az ember pedig, aki a társadalom számára hasznos és ő maga élvezi a munkáját, a boldog, könnyed élet él. Ez utóbbi közvetlenül nem célozható, hanem ez az értelmes élet természetes hozadéka.

A műhelymunka során az akciókutatás harmadik ciklusának eredményeit dolgoztuk fel. Az újonnan csatlakozó szakértők számára betekintést adtunk a kidolgozandó módszertan jelenlegi állapotába. A kedvükért kipróbáltuk ott a helyszínen, hogy személyes tapasztalatuk is legyen. Azok a szakértők, akik már korábban is velünk tartottak, beszámoltak a fejlesztési javaslataikról. Megállapodtunk abban, hogy a februári találkozón is folytatjuk ezt a feldolgozást, egyrészt mert oda más résztvevőket is várunk és újabb külföldi partnerünknek lesz alkalma személyesen is hozzájárulni az eredményekhez. Megegyeztünk abban, hogy minden fejlesztési javaslatot elfogadunk, a szűrő csupán az, hogy a javaslat elég praktikus-e ahhoz, hogy beépíthető legyen. Abban is megegyeztünk, hogy ha a javaslathoz teendő is tartozik, akkor azt a javaslattevőnek kell vállalnia: vagy megcsinálja ő maga vagy megszervezi a csapatot rá, ha kell. Megállapodtunk abban, hogy a februári találkozón is folytatjuk ezt a feldolgozást, egyrészt mert oda más résztvevőket is várunk és újabb külföldi partnerünknek lesz alkalma személyesen is hozzájárulni az eredményekhez.

Ismét fantasztikus csapatépítő hatással volt ránk a tréning. Az új résztvevők könnyedén vették a haladó gyakorlatokat is.  Az első nap váltakozó párokban végzett gyakorlatokban tanultunk figyelni a másikra. Kiderült, hogy egyetlen mondatból akár öt különböző üzenetet is meg tudunk fejteni. Volt olyan mondat, amit több mint egy óráig elemeztünk. Megtudtuk, hogy amikor egy párbeszéd során század másodperc alatt reagálunk, akkor is számtalan üzenetréteg közül döntjük el, hogy melyikre milyen választ adunk.  A tréninghelyzetben lelassítjuk és tudatosítjuk a belső történéseinket.

Ugyanilyen lassított elemzést végeztünk a saját közléseinkkel is. Egy sértődés történetét leíró levelet dolgoztunk fel és alakítottuk át „tiszta beszéddé”. Kérdésekkel helyettesítettük az ítélkezést, én-nyelvre fogalmaztuk az általánosítást és felszólításokat írtunk a burkolt célozgatások helyére. A különbség égbe kiálltó volt!  A második napon foglalkoztunk azzal, hogy az előző nap munkája során ki mennyire vett fel domináns szerepet, ki húzodott vissza. Azt beszéltük meg, hogyan jelezte a lelki állapotát a kommunikációja. Néztünk példát arra, hogyan lehet ezeket tisztán kommunikálni. Elfáradtunk. Szép munka volt!

E havi találkozónk első napján három új szervezet szakértőjét üdvözöltük köreinkben. Matkó Ilona a Nagycsaládosok Országos Egyesületét képviselte, Haarné Puskás Katalin a Népszuverenitás Mozgalom aktív tagja, Klapka Győző pedig a Kőbányai Élő Közösség tagja. Elmondásuk alapján mindhárman hosszú ideje keresik az társadalmi innováció lehetőségét, ugyanakkor mindeddig nem gondolkodtak abban, hogy aktív munkájukat egy bizalom-alapú saját közösség létrehozásába fektessék. Számukra a mi kezdeményezésünk alkalmas lehet arra, hogy visszavezesse az aktivisták figyelmét az emberi kapcsolatokra.

Az első nap műhelymunkája nagyrészt az ismerkedésről szólt és a kohézív hangulat megteremtéséről. A szakmai vezető ismertette, hogy milyen eredményeket és egyezségeket ért el a csapat mostanáig. A résztvevők pedig meséltek az újonnan érkezőknek az eddigi tréning tapasztalatokról. Ez az előkészítés azért volt fontos, mert a következő két napon komoly tréning folyamatokban mélyülünk el.

Ez a napunk is szakmai bemutatkozó alkalommal kezdődött, mely során összefoglaló prezentációban ismertettük az eddigi eredményeinket az érdeklődőknek. Ez az összefoglalás kellően megalapozta azt ezt követő műhelymunkát, amit már szűkebb körben, a projekt résztvevőkkel folytattunk. Rengeteg módszertani javaslat érkezett, amelyek kidolgozottságukban jelentősen eltértek egymástól. A rendelkezésünkre álló idő alatt csupán három javaslatot tudtunk maradéktalanul feldolgozni, a többit pedig a következő, azaz a januárban esedékes rendezvényre tettük át, azzal a kitétellel, hogy az addig eltelt időben a szakértők a most feldolgozott javaslatokhoz hasonló struktúrában dolgozzák ki a javaslataikat, így gyorsabban haladhatunk majd. Ez azt is jelenti, hogy a harmadik akció végrehajtási idejét megnöveltük, hiszen ez a szakasz kulcs fontosságú és magas hozzáadott értéket képvisel a teljes projekt életében, így a következő találkozónk is a módszertani fejlesztés jegyében telhet és azt követően indítjuk majd az összegzési szakaszt.