Figyelem-terek

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek.

Minden a figyelem-terek koncepciójára épül, ezért fontos megérteni.

Az Én elsődleges reakciója a környezetére az őt ért hatások megfigyelése és tanulása. Ezeket figyelem-tereknek hívjuk. Önmagunk és társaink megismerése közben is megfigyelünk dolgokat, melyek információt tükröznek a számunkra fontos Érték-Tényezőkről. Ilyen lehet például a szimpátia, a viselkedés, az öltözködés, az arcberendezkedés, a mozdulat de akár a metakommunikáció vagy a gondolatiság, eszmeiség is.

Humán technológiánk alapjaként az Én-Műhelyek az alábbi figyelemtereket karakteresítik:

  • A Vezető – azaz a vezetői minőség, az emberi alkalmasság és módszertani háttér figyelemtere.
  • A Képviselő – azaz az egészséges célra tartás figyelemtere.
  • A Jegyző – azaz a transzparencia, a szervezeti megállapodás (a jog) figyelemtere.
  • A Gazda – azaz a szükségletek biztosításának és az értékesítési bekapcsolásnak a figyelemtere.
  • Az Összekötő – azaz az ok-okozati hatások és kapcsolódások figyelemtere.

A figyelem-terek összessége alkotja az igazi Vezetői Minőséget, azaz senki nem birtokolja, de mindenki hordozza egyszerre. Ennek a felelősségét fontos megérteni és magunkévá tenni.

Reklámok

Mit képviselek a megállapodásaimban?

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például a képviselet kérdése.

Tulajdonképpen mindegy, hogy az életben mi az, amit képviselek, az meglátszik rajtam, azt magamévá tettem, az átformált engem, abban mérnek engem, egy idő után úgy tekintenek rám, elvárás lesz belőle és arról pletykálnak is. A tudatosság útján a kérdés fontos számomra: Mi az, amit képviselek?

Minden választásom, hatásom, döntésem múlik a kérdésre adott válaszom összességén. Amit beépítettem magamba, az alkotja a rólam alkotott képet, azt a képet viselem.

Én, mint magamat képviselő személy:

Az önmagát képviselő személy egyszerűnek tűnik, mégis gyakorlást igénylő, nehéz feladat a valóságban. A Társadalom jó ideje a hivatkozások és utalások felelősségmentesítő csizmájába lépett, hiszen kényelmi és bizalmi szempontokból rendkívül kedvezően hat, legalábbis így tűnik.

Bibliai kép és ahhoz csatlakozó szólás határozza meg ezt a mintát, ami nagyon mélyen gyökerezik ezért mintakészletünkben: “Manus manum lavat!” – “Kéz kezet mos!” Ugyan mi személyesen nem ezt a döntést támogatjuk, dehát a kötelesség (vagy a tömeg) kényszerít. Hol van benne az én? Hol képviseli benne önmagát a cselekvő ember? Vajon nem annak kéne cselekednie, akinek az értékei, a döntései egybehangzóak a feladattal?

Következtetésképpen az önmagát képviselő személy tisztában van a számára fontos érték-tényezőkkel, önmaga hatásaival, felelősségteljesen áll bele aktuális legjobb tudása és ismeretei szerinti állapotába. Megállapodás közben nyitott az újabb ismeretek, tényezők befogadására és hajlandó azokat beépíteni a döntéseibe illetve a feladatokba.

Én, mint egy másik személyt képviselő személy:

Úgy gondoljuk, hogy technológiailag a világ megérett az önmagát képviselni tudó személyek együttműködő korszakára. Mégis a kérdés fennáll: hol és milyen esetben képviselhetek én egy másik személyt vagy ő engem? Először is fontos tudni, hogy a személyt képviselő személy már egy megállapodáson alapul. Ezek a megállapodások lehetnek személyes, illetve társadalmi megállapodások.

Társadalmi megállapodások jelenleg is léteznek, azokat nem felrúgni, hanem aktualizálni szeretnénk. Két kérdés mentén:

  • Mikor számít valaki önmagát képviselni alkalmas személynek? (kor és alkalmasság)
  • Mikor fogadjuk el egy személy képviseletében egy másik személyét? (feltételrendszer)

A kérdések megválaszolása a záró tanulmány része, és kijelöli a további teendőket is ez ügyben. Humán technológiánkban a másik személy képviseletét a Mentor személyében határoztuk meg. A Mentor, mint velem beegyeztetett és mély kapcsolati minőségbe lépett Személy az Én-Műhelyem képviselője.

Én, mint egy közösséget képviselő személy

Egy közösséget abban az esetben lehetséges képviselni, ha a csoportosulás tagjainak célja összetartó, beegyeztetett, amennyiben tagjai képesek konszenzusos döntést hozni és azt tisztán átadni egymásnak. Ezért egy jó Közösséget minden tagja képvisel. Humán technológiánkban a közösségünk képviseletéhez fontossága miatt külön figyelem-teret, azaz egy egész szerepet rendeltünk. Ez az Összekötő szerep. Az Én-Műhelyben ez a kapcsolódásaim figyelem-tere, amiben ha jó vagyok, akkor könnyedén leszek egy műhely Összekötője.

Ilyen módon megkülönböztetjük a Képviselő figyelem-terét, amit az Én-Műhelyben a Mentor tölt be, más műhelyekben pedig a Képviselő. Ez a szerep ugyanis „befelé” figyel és kifelé nem köt megállapodást, míg az Összekötő „kifelé” figyel és felelős a megállapodásokért.

A megállapodások további leírását a záró tanulmány tartalmazza majd és azt is mi következik mindezekből.

Ki köthet tiszta megállapodást? ÉN.

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például az EGO kérdése.

Bármennyien is vagyunk a Földön emberek és élőlények, egyetlen közös Lényt alkotunk. Az együttélésünk alapja az egyensúly harmonikus állapota közöttünk. A közösségünk számára magunkat, mint egyetlen és megismételhetetlen létezőt tudjuk adni, hogy aztán az egység szolgálni tudja vágyainkat, álmainkat. Ezért vágyaink, álmaink és szükségleteink tiszta képe a legfontosabb alapja az együttműködésnek.

Napjainkban ez az a tisztaság sérült és torz. A torzító minták darabjait századokon át építettük. Megfosztottuk magunkat elfogadott tudásaink közkincs szerű használatától. Hagytuk, hogy olyan alapvetően hamis elvek határozzák meg a létünket, mint a szűkösség-elve, vagy a köztulajdon magánbirtoklásának elve. Állati mintáink az elérhető öröm állapot helyén még ma is uralkodnak. Képesek vagyunk belső képünkkel teljes ellentétben cselekedni “jogszerű”-ségre való hivatkozással.

Most mégis nagyot lépett előre a világ. Világszerte felütötte fejét az internet-civilizáció hatására egy új igény, mely szembemegy a megszokott mintákkal. Ez pedig az egységtudat gyermeke: a közös Társadalom elmélete. Efelé rendeződő világunkban már társadalom-innovációs csoportok ezrei kísérleteznek a megoldásokon, mi pedig humán-együttműködés-technológiákkal segítjük azokat.

Első lépésünkben visszakanyarodunk az alapelemekhez, azaz a Társadalmat alkotó emberekhez. Ezt nevezzük Én-Műhelynek, amit aztán szervezetünk tégláiként építünk össze, leginkább azért, hogy jól érezzük magunkat mind.

 

ÉN

“Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

Az énkép, amelyre építünk minden ember önképe, ami az alábbi képekből mosódik össze:

  • Amit magamról gondolok.
  • Amit a számomra fontos emberek mondanak és gondolnak rólam.
  • Amit mások gondolnak rólam.
  • Amit magamban gondolok, hogy mások gondolnak rólam.
  • Amilyen szeretnék lenni és ahhoz képest gondolom magamról.
  • Amilyen tudom hogy szeretnék, hogy legyek és ahhoz képest gondolok magamról.
  • Amilyen mások szerint lehetnék és ahhoz képest mondják rólam.

A bennem szóló tiszta hangot, mely őrzi önMAGam, láthatóan sok hatás éri. Mindemellett évszázadok szőttek rá megfoghatatlan felelősséget, mind az “eredendően bűnösök” vagyunk, mind a “karmikus” bűnhelyretétel képeiben és még sok hasonló, többnyire vallási képalkotás következtetései által. Szerencsére a meghatározó vallási világnézetek a rengeteg emberi visszaélés miatt háttérbe szorultak, így az ember újra figyelmet nyert “evilági” létének harmónikussá tételére.

Az EGO, mint meghatározó társadalmi gyűlölet céltáblája, latin eredetű szó. Jelentése ego: én, ego absulutus: istenség.

Az “eredeti” kiindulás arra enged következtetni, hogy az Abszolút Én, az a legtisztább alakunk, a bennünk élő Istenség.  Míg az arra épülő cselekménysorozat, az önzés, már egy vitatható állapot. Néhány elmélet szerint, az önzés leghasznosabb formája a környezeted szolgálata, vagyis a tiszta kooperáció. Hiszen míg az Én egyedül cselekszik, addig a környezet a többszörösét képes könnyedén visszaadni számára.

Mindenesetre az énkép és a később megfogalmazandó identitás kép egy igen összetett rendszer, amivel foglalkozni fogunk működésünk folyamán, hiszen ezzel építkezünk és eredményeinket ide csatoljuk vissza. Ezen gondolat mentén fogunk dolgozni a környezetünkben megjelenő projektekkel, ötletekkel, szolgáltatásokkal és termékekkel egyaránt.

Miért fontos a tiszta megállapodás?

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például a megállapodások kérdése.

A közösségek legfontosabb, konszenzusos, összhangban lévő megállapodásaikból elveket formálnak. Az elvek a folyamattudatosság tiszta kísérői, közösen elfogadott hosszútávon is szükségesnek bizonyuló megállapodások kiemelései. Ezen a ponton azonnal tudatosítani szeretnénk a megállapodás-elvét. Minden működési rendszer – így a minék is – összefüggéseken és megállapodásokon alapul.

A megállapodások az alábbi személyek között jöhetnek létre bármilyen variációban:

  • Önmagát képviselő személy
  • Személyt képviselő személy
  • Közösséget képviselő személy
  • Önmagát képviselni nem tudó élettani rendszert, illetve hatást gyakorló összefüggés-rendszert képviselő személy
  • Feltételezést, viziót és következtetést képviselő személy
  • Megállapodást képviselő személy

 

Ezek tudatosítása azért fontos, mert életünk minden társadalmi jelensége megállapodásokon alapul. Feszültségeink a megállapodások ismeretének hiányából, illetve a megállapodások “korszerűtlenségéből” fakadnak.

Ezekre a feszültségekre azonnal megjelenik két alapelv feloldási javaslatként: a Transzparencia, azaz az átláthatóság elve, illetve az örökké tanulás elve, vagyis a fejlődés folyamatának felelős kísérése.