E havi tréningünket úgy tudnám megfogalmazni, hogy elsősorban a konstruktivitást gyakoroltuk. Minden résztvevő arról számolt be, hogy megérezték magukban a különbséget aközött, hogy érzékelnek egy belső elégedetlenséget és ahogyan ezt visszajelzik az érintetteknek. A kettő között ugyanis komoly belső munkavégzésre tanított minket a tréning. Először is megéreztük, hogy a belső elégedetlenség mindenkinél más és más testi tünetekkel jelentkezik és megfigyeltük a testi tünetek és gondolatok és a fejünkben megjelenő képek hármas összekapcsolódását. Ezt követően gyakoroltuk „mihez képest” belső megfogalmazását, azaz a kívánt cél-állapot tudatosítását, amihez képest az elégedetlenségünk jelentkezik. És végül még egy lépéssel tovább mentünk: a feladatunk az volt, hogy kössük össze az elégedetlenséget okozó állapotot és a cél-állapotot magunkban belül „útvonaltervekkel”, azaz javaslatokkal.

A nap második felében aztán „az érvényes feszültség” kapcsán a korábban fenti módon átgondolt javaslatainkat osztottuk meg egymással és feldolgoztuk őket: volt, amit egyszerű volt, mert volt rá mindenki által elfogadható javaslat, amit már csak teendővé kellett alakítani és volt olyan, amit hosszasabban kellett taglalnunk és értelmeznünk, hogy kialakuljon a közös kép.