A család életét befolyásoló társadalmi tényezők – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

A decemberi egri találkozónk műhelymunkája során külön figyelmet fordítottunk arra, hogy meghatározzuk, hogy milyen társadalmi hatások érik a családtagokat, milyen társadalmi tényezők befolyásolják a családok életét. Ebben a bejegyzésben a résztvevők által összegyűjtött tényezőket villantjuk fel:

  • A család mérete (Családtagok száma: gyerekek, unokatesók, generációk)
  • A család összetétele (Különösen fontos kérdés mozaik családok esetén)
  • A családmodell  (Kapcsolattartás módja az oldalági rokonok és a generációk között)
  • A család társadalmi rétege (Családi értékek)
  • Társadalmi tradíciók változása (A család fő funkciójának társadalmi megítélése)
  • A család anyagi helyzete (A befolyó bevétel nagysága)
  • A családi bevételteremtés munkamegosztása (A bevételtermelés személyei a családban)
  • A család jövedelemgazdálkodási modellje (A családtagok részesedése az összjövedelemből)
  • A család életszínvonal igénye (Fogyasztási szokások)
  • Nevelő, oktató intézmények szerepe és színvonala (Bölcsőde, óvoda, iskola)
  • A mobilitás felértékelődése (Az otthon fogalma, infrastrukturális lehetőségek, tömegközlekedés  és közterületek színvonala)
  • Technológiai robbanás (Az új technológiák megjelenésének kezelése családon belül)
  • Virtuális valóságok és közösségek megjelenése (A virtuális világ megjelenésének kezelése a családon belül)
  • A média hatása (Médiafogyasztási szokások a családban)

Az együttműködést befolyásoló tényezők – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

A decemberi egri találkozónk műhelymunkáján olyan befolyásoló tényezőket kutattunk, melyek meghatározzák az együttműködést egy családon belül, a családok között és végül alapvetően mindannyiunk között. A fő kérdés az volt, hogy milyen tényezőket kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy hozzájáruljunk a családok fejlődéséhez és a családok közösségeinek fejlődéséhez.
Elsőként olyan befolyásoló tényezők merültek fel, mint a gyorsuló életritmus és gyorsuló világ, az atomizáltság, az individuális, önző értékrend, az énközpontú világkép, a privát szféra fogalmának tisztázatlansága, a média szerepe. Ezután a műhely résztvevői fontos tényezőként értékelték az önismeretet, mint készséget és témát, valamint annak helyzetét, integrálását az oktatásba, az oktatás fókuszát, minőségét és a gyerekek-tanárok túlterheltségét. Alapvető nehézségként került elő a mai világban zajló gondolkodásról való leszoktatás, mint tendencia.
A család összetétele (mozaik családok, elvált szülők, egyedülálló szülő), a nagyszülői szerep megítélése, a generációs különbségek és a generációk egymásra hatása (illetve ennek a különbségnek a bagatellizálása, helytelen kezelése) szintén jelentős tényezőként merült fel.
A gazdasági szerkezet és a gazdasági helyzet (fogyasztási szokások, életminőség, élettér, az életkezdet körülményei, mobilitási lehetőségek) és a politikai környezet (munkaerő-piaci helyzet, családjogi intézményrendszer állapota, családpolitika, családtámogatási rendszer, nyugdíjkorhatár, mélyszegénység kezelése) is alapvető befolyással vannak az együttműködésre. A gazdasági és politikai helyzet, valamint a minket körülvevő kulturális környezet alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen jövőképpel rendelkezünk személyesen és társadalmi szinten is. Hogy mekkora a társadalmi hasznosságunk, illetve mennyire érezzük magunkat hasznosnak, mekkora az egyéni felelősségvállalásunk (empowerment). Végül, de nem utolsó sorban a technológiai fejlődés is előkerült, mint fontos tényező, főként a virtuális közösségek szerepe és az okos eszközök technológiája révén.
A fenti tényezők összegyűjtése nagy segítséget nyújtott nekünk abban is, hogy ennek ismeretében áttekintsük és finomítsuk az akciókutatásunk menetét és tartalmát.

A résztvevők hozzáadott értéke – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

A műhelymunka során az alábbi közös nevezőre jutottunk.

A társadalmi problémák megoldása mikro- és makro-szinten egyaránt kooperációt, együtműködést, komplex szemléletű megközelítést igényelnek, a különböző ágazatok szakmáival együttműködve (egészségügy, sport és egészséges életmód, foglalkoztatás, szociális szakma stb.) A projekt kivitelezésében együttműködő szervezetekben megvannak azok a szakmai potenciálok, amelyek egyesítésével pozitív szinergiahatásokat tudunk elérni a nemzetközi és szakmaközi együttműködésben.

A csoportmunka legfontosabb hozzádott értéke, hogy az egymást támogató légkörben új perspektívák nyílnak meg, és a hatékony  stáb-team munkával, és konstruktív kooperációval, konszenzusos cselekvéssel új eredmények születhetnek.

A számunkra kívánatos kollaborációhoz az szükséges, hogy együt találjuk ki, hogy mit lehetne/kellene tenni a szolgáltatások szervezésében és egy adot, konkrét ügyben, hogy együtt tervezzük meg a közös munkát és döntsünk a további lépésekről, hogy a továbbiakban folyamatosan tartsuk a kapcsolatot egymással, hogy rendszeresen találkozzunk, ahol újra és újra kiértékeljük az eseményeket, elemezzük egymás tapasztalatait, és együtt hozzunk újabb és újabb döntéseket. Tehát a hosszabb időtartamú, komplex szemléletű, folyamatos stáb-team munka vezet el bennünket a tényleges együtműködéshez.

Az együttműködéssel kapcsolatban az alábbiak szerint összesítettük az előnyöket és hátrányokat:

 

Előnyök

  • Partneri alapokon folyó hatékony stáb-team munka
  • Motivált közreműködők
  • Átekinthető felelősség megosztás
  • Gyakorlatias, hatékony, minőségre törekvő együttműködés
  • Lehetőség az összehangolt szolgáltatások kidolgozására
  • Nemzetközi tapasztalatcserében rejlő lehetőségek
  • Interprofesszionális együttműködésben rejlő előnyök
  • Az általunk kezdeményezett szolgáltatás-innovációkkal elégedettebb felhasználók, környezet és munkáltatók
  • Erőteljes hatást gyakorolhatunk a szűkebb-tágabb társadalmi környezetünkre
  • Szélesebb dimenziókat is figyelembe vevő, folyamatos konstruktív kooperáció
  • A problémák, rizikók, veszélyek csökkentése
  • A merev szakmai keretek oldása

 

Nehézségek

  • Földrajzi távolság
  • Különböző szabályozások és szolgáltatási rendszerek a célországokban
  • Különböző szakmai képzettségek, eltérő identitások
  • Nem mindig egyértelmű és meghatározható távlatok
  • Eltérő szakmai értékek, érdekek
  • Az eredeti szakma iránti lojalitás, identitás elvesztésétől való félelem
  • Egymásnak ellentmondó, vagy párhuzamos tevékenységek veszélye
  • Különböző kompetenciák
  • Különböző szakmai nyelv, stílus
  • A rendelkezésre álló és újként feltárt források gazdaságos és sikeres használata
  • Időigényesség
  • Az értékelés nehézségei

Interjú Győzővel – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

„Régen voltam egy ennyire jól szervezett és összefogott rendezvényen.
A munkakörülmények ideálisak voltak az elmélyült csoportmunkához és az igények szerint több alkalommal néhány perc alatt át tudtuk rendezni a teret az aktuális tréning-feladatoknak megfelelően. Az ebéd-beszállító is kitett magáért, pontosan érkezett és az ellátás is megfelelt az igényeimnek, tetszett, hogy a húsmentes ételeket is idényesen válogatták össze és a legízletesebb és a legfrissebb alapanyagokból készítették.
A tréning összefogottságát -a jó szervezés mellett- a professzionális falicitálásában láttam. Az életben szinte minden frontálisan folyik, legtöbbször ilyenek a megbeszélések a munkahelyemen, még a vezetés is ilyennek tekinthető. Ezen a tréningen értettem meg, hogy mennyire fontos az interakció egyenrangú partnerek között és hasonlóképpen a bevonás és elkötelezés. Ebben tette jól a dolgát a tréningvezető. Segített abban, hogy „beleállhassunk” a szerepünkbe, hogy megértsük azt, hogy miért jöttünk össze, hogy lássuk pontosan, hogy mi az a keret, amelybe a megbeszélésünknek illeszkednie kell és az eredménynek milyen felhasználási útvonala lesz.”

Neked hol fáj a múlt? – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

2017. december 14-15.

Neked hol fáj a múlt?

Az egri projekttalálkozó tréningjének fő témája a résztvevő szakemberek konszenzuskészségének a megismerése volt. A személyiség ezen része szervesen épül be a karakterbe és megértéséhez fontos ismerni az adott személy történetét is.

Mit jelent nekünk, családsegítőknek a múlt feldolgozása? Ki dönti el, hogy fáj a múlt vagy építkezni tudunk belőle?

Elméletileg tudjuk, hogy a történések, tapasztalatok önmagukban se nem jók, se nem rosszak, se nem kellemesek, se nem kellemetlenek, se nem hasznosak, se nem haszontalanok. Csupán vannak. Bármilyen jelzőt is használunk, ez a mi értelmezésünk. Na jó, annyira azért nem egyszerű! Az értelmezés nem csak a miénk, mert általában a nézőpontot nem szabadon választjuk, hanem nagyrészt készen kapjuk meg és idővel kiegészítjük.

A tréningen összegeztük, hogy honnan  kapjuk az értelmezésünk, nézőpontunk alapbeállításait:

– Családból
– Társadalomból (igen tágas fogalom, amely magában foglalja főáramlatot és szubkultúrákat is)
– Ismerősöktől, barátoktól
– Saját megtapasztalás által formáljuk

A csoportmunka keretében többen beszámoltak arról, hogy a kapcsolataik korábbi konfliktusainak feldolgozása jelentős kihatással van a jelenlegi munkájukra. Azt hiszem, mindannyian így vagyunk ezzel.

Ahogy megtapasztaltuk a tréning, az önismeret szerepe az életünkben kulcsfontosságú. Családsegítő szakemberként az egyik legfontosabb készség, hogy tisztán ismerjem a saját családi mintáimat.  Az önmagát ismerő ember tudja a saját értékét, ismeri a határait, tiszteli önmagát és másokat, és amit tesz, azt szabad akaratából teszi és nem kényszerből.

Az önmagát ismerő ember ismeri a saját élettörténetét és elfogadja azt. Levonja a tanulságokat és a múltat a múltban hagyja, hogy jelenben élhessen úgy, ahogy ezt a legjobbnak látja. Ez az az eszköztár, amelynek birtokában érdemi segítséget tudunk nyújtani az ügyfeleink számára.

 A tréningen az alábbiak szerint összegeztük a múlt feldolgozásával kapcsolatos attitüdünket, amelyeket az ügyfeleink irányába is közvetítünk:

  1. Az elhatározás az első fontos lépés, de van más teendő is.
  2. Az önismeret és az önelfogadás útján fontos lépéseket kell tenni afelé, hogy a múltban érzelmileg rosszul érintő eseményeket érzelmileg is másképp éljük meg.
  3. Mindennek megvan a maga helye és ideje, ha kiderül, hogy milyen múltbéli esemény akadályoz egy mostani vágyam megvalósításában, azt elő kell szedni, leporolni, teljes életnagyságban szembe nézni vele, és megtalálni a módot, hogy megsirassam, átéljem az akkori történést, de úgy, hogy ez már ne ott tartson, hanem az érzelmi feldolgozás és elfogadás útján lehetővé tegye a szabadulásodat ettől az élménytől és ennek a negatív érzelmi lenyomatától.

Innen pedig egyenes az út az új lehetőségek felé, a jövő szabadabb tervezése, a jelen szabadabb megélése felé. Több lehetőségünk van erre, mindenkinek érdemes megtalálni a hozzá illő módszert, de tartsuk szem előtt, hogy segítséget kérni ebben nem kínos, sőt. Mindez igaz a szupervízióra is. Hatékonyan kell kommunikálni az ügyfelek számára, hogy aki segítő szakemberhez fordul, azzal nincsen semmi baj. Éppen ellenkezőleg: aki önmagára időt szán, saját lelki világának megismerésére, problémamegoldó képességek fejlesztésére, az tudatos és érett ember, aki nem csak önmagának, hanem mások számára is jó társaság.

Köszönöm azt az izgalmas önfelfedező túrát, amelyet együtt tettünk meg a kétnapos találkozó tréningjén.

Decemberi projekttalálkozó (M5) – Beharangozó

Első,  két-napos műhelytalálkozónknak Eger városa ad majd otthont, December 14-15. között.

A projekt során többnapos, „bentlakásos” műhelytalálkozókat szervezünk, azon korábbi tapasztalatainkra építve, miszerint a megszakítás nélküli csapatmunka és együtt töltött minőségi idő lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy felfedezzék egymás személyiségeit és valódi, személyes kapcsólódásokon keresztül erősítsék a csapat-tudatot, csapatkohéziót.

Ez a találkozó is különféle tevékenységekből tevődik majd össze, mint tréning, műhelymunka és szakmai bemutatkozó.

A találkozó célja, hogy meghívást tegyünk a családsegítésben érintett szakemberek irányába, felkínálva a kutatócsapathoz való csatlakozás lehetőségét. Megismertetjük a résztvevőkkel az akciókutatás elméletét és gyakorlatát és elkezdjük feltérképezni az egyéni készségeket, attitűdöket. A műhelymunka során azokat a befolyásoló tényezőket is kutatjuk, melyek meghatározzák a közöttünk, egy családon belül, illetve családok csoportjai között az együttműködés minőségét, jellegét.