Beszámolók kategória bejegyzései

M1 projekttalálkozó – 5-6. nap beszámoló – műhelymunka (2018.07.29-30.) – Mit tehetek értünk?

Az első négy nap új ismeretekben és élményekben gazdagsága után, tegnap a műhelymunkát azzal kezdtük, hogy röviden reflektált mindenki egyes szám első személyben arra, hogy ő benne milyen gondolatok és megoldási javaslatok fogalmazódtak meg az itteni hatások eredményeképpen. Összeírtuk a kérdéseinket, amikre választ várunk a két nap végére. Néhányat kiemelek itt is: Mit akarunk adni a világnak? Milyen létező szükségletekhez kapcsolódunk? Mi az a viszonyrendszer amit támogatni akarunk? Milyen fokozatait ismerjük az együttműködésnek a saját családunkon belül és szervezeti szinteken és ez hogy viszonyul az emberek közti kapcsolatokhoz?  Mi ad nekem igazi támpontokat egy emberi kapcsolatomban? Miért olyan ritka, hogy őszintén kapcsolódunk az egyéni szükségletünkhöz?

TudásVetésForgó módszerrel mélyültünk el az egyéni véleményekben, két négyfős csoportban, aztán a kiscsoport konszenzusokat eggyé olvasztva röviden az alábbiakra jutottunk a mai nap végére: Az öngondoskodás képessége a családi egység fontos alapköve. Az öngondoskodást az egyéni és közös szükségletek felismerése és őszinte kimondása támogatja. Az őszinteség én-te viszonyokban ragadható meg leginkább, ezért idáig vezetjük vissza a módszertanunk alapjait is. Amikor az én-te viszonyban tisztázott szükségleteinket másokkal is megosztjuk, akkor már közösségfejlesztésről beszélünk és újfajta odafordulási kultúrát vezetünk be.

A mai nap végére összeírtunk egy olyan kérdéssort, ami alkalmas arra, hogy kapcsolatfejlesztési szándékkal tesztelésre indítsuk. A lényege, hogy „én megkérdezlek téged, mint számomra fontos társamat, hogy mi volna az a (max.) öt dolog, amiben ha fejlődnék, akkor neked jobb volna velem?” A kérdéssor három dologra fókuszál: honnan megyünk hová és miben mérjük a haladást.

A részletes jegyzeteket mindenkinek elküldjük és akciókutatásunk második akciójaként a kérdéssor tesztelését tűztük ki feladatnak.

Reklámok

M1 projekttalálkozó – 4. nap beszámoló – tanulmányút (2018.07.28.) – Káoszban a magyar odafordulás

A Tündérvár Alapítvány napsugaras kirándulása erre tanított bennünket. A családsegítőkkel és a gyermeknevelőkkel folytatott beszélgetés során arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy szükségszerű egy egyezményes alapmódszertan kidolgozása, amely végre a felhasználó valódi szükségleteiből indul ki, az ő állapotát és lehetőségeit méri fel és egyezményes segítségnyújtás-kultúra minőségével támogatja a résztvevőt. A műhelytalálkozó első napján érkezett visszajelzések is hasonló eredményt szolgáltattak a számunkra.

Így a délután családias beszélgetések keretein belül könnyed, érzelemgazdag és inspiratív állapotban, az alkotás örömével telt el. Sinkó Dániel szakértő módszertani javaslata egyre inkább fő fókuszunkká és munkánk gyümölcsévé kezd alakulni. Minden jelenlévő játékosan tudta alkalmazni saját szakterületére és építeni tudta a módszer visszajelzés kultúráját. Ezért csapatunk a visszaérkezés utánra megcélozta a visszajelzés-technológia program alakítását és tervezését.

M1 projekttalálkozó – 2-3. nap beszámoló – tréning (2018.07.26-27.) – A figyelem ereje

A júliusi rendezvényünk két fárasztó napja után adunk ismét hírt magunkról. Trénereink alaposan megdolgoztattak minket, játékos, humoros feladatokkal lazítva fel a gyakran érzékeny témákat. Az első napon főleg hallgatni és figyelni tanultunk, páros gyakorlatokban, és kiderült az aktív figyelem elég fárasztó dolog. Később váltottunk oda, hogy három fős csoportokban már azt gyakoroltuk, hogy milyen pontos értelmezést kíván az, hogy a másik fél mondandóját csendben végig hallgatva, egy-egy szót emeljünk ki abból, ami szerintünk az ő kulcs mondandója és ennek kapcsán pedig visszajelzést kapjunk arról, hogy ez mennyire sikerült.  E feladat apropóján ismerkedtünk meg az én-üzenet kifejezéssel, aminek lényege, hogy lényegeset és igazit mondok el magamról a másiknak, amivel ő tud mit kezdeni, mert elég konkrét. Ennek előfeltétele az, hogy saját szükségleteimmel tisztában vagyok – mint kiderült ez gyakran pont a beszélgetésben tisztult ki.

Az izgalmas rész akkor kezdődött, az első nap végén és a második nap nagy részében, mikor az eddigi munkatapasztalat kapcsán egymásnak visszajelzést adtunk egy tetszőlegesen választott jó vagy fejlesztendő tulajdonságunkra. Ez már élesben ment, nem szimulációként, ezért nagy hatással van ránk még most is. A nap végén még felkészültünk arra, hogy az itt tanultakat kiknek adnánk tovább – mindenki átgondolta és rövid listát készített.  A két nap alatt sok olyan gondolat és élmény keletkezett, amit a további napok műhelymunkáin fogunk feldolgozni és hasznosítani.

M1 projekttalálkozó – 1. nap beszámoló – műhelymunka (2018.07.25.) – Friss szemmel az első nap élménye

Miskolczi László Ákos, újonnan csatlakozó résztvevő élménybeszámolója:

A komótos gyülekezést követően, már az ebéd alatt úgy éreztem, hogy „jó helyen járok”, olyan fontos találkozásokat éltem át néhány résztvevővel történő beszélgetésben. Újonnan csatlakozóként az első műhelymunkánk során megtapasztaltam az elmélyült közös munka élményét. Úgy éreztem, hogy a nyitókörrel túl sok idő megy el, de később ez hasznosnak bizonyult, hiszen itt sokat tudtam meg a többiek mindennapjairól, ráadásul azt az időt bőven kárpótolta az utána következő beszámolók információ áradata, ahol arról meséltek, hogy a megbeszélt „házi feladat” elvégzése közben milyen nehézségekkel kerültek szembe – igen, főként nehézségekről meséltek és az igazi mély párbeszéd hiányáról panaszkodtak, ami összehasonlítva a saját tapasztalataimmal, meg tudok érteni. Ezért volt felemelő élmény számomra a projekt csapat nyitó beszéde, ahol egy saját módszertani ötletet harangoztak be, ami képes megragadni az elhangzottak gyökerét és amit az itt eltöltött néhány nap alatt megismerhetünk és amihez hozzászólhatunk.  Kíváncsian várom tehát a folytatást.

Nyitó találkozó – 5. nap beszámoló – műhelymunka (2018.05.24.) – Fókuszban az interprofesszionalitás

A találkozónk csütörtöki napját műhelymunkával töltöttük, és a nap első felében a tréningen megismert interprofesszionalitás témáját helyeztük a fókuszunkba. Alapvető kérdés volt, hogy mit is fejez ki voltaképpen az általunk képviselt interprofesszionalitás? A műhelymunka során a résztvevők az alábbi választ adták: Az interprofesszionalitás megközelítést, szemléletet, szellemiséget, attitűdöt, tevékenységet, gondolkodást, ki nem használt lehetőséget jelent, illetve mindezeket összességében. Talán leginkább az együttműködés fogalom szervesíti a fentieket.

Ezek alapján projektünk nemzetközi szakértő csoportja által képviselt interprofesszionális kollaboráció lényege így definiálható: Az interprofesszionális munka két vagy több, különböző foglalkozási ághoz tartozó szakma képviselőinek időleges vagy hosszabb távú vállalkozása, kommunikációja és együttműködése, amelynek során a csoportdinamika jótékony hatása segítségével a közreműködő szakemberek meglévő és megtermelt tudásukat és erőforrásaikat megosztják egymás között egy közösen meghatározot cél vagy ügy elérése érdekében, közösen meghatározott, eldöntött, szinergikus, kreatív eljárásmódok alkalmazásával. Szükségszerű, hogy a szakmaközi tevékenység hátterében sokfajta diszciplína, továbbá jelentős szakértői közösség és tudás kell, hogy álljon. Ezek a feltételek adottak jelenlegi projektünk keretében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyitó találkozó – 4. nap beszámoló – tanulmányút (2018.05.23.) – Eger, Kreatív Élet Alapítvány

A Kreatív Élet Alapítvány létrejöttekor az egri Waldorf Iskola megalapításáért tett erőfeszítéseivel hívta fel magára a város figyelmét.  Az erőfeszítéseket siker koronázta, és ma is az iskola fenntartása az alapítvány egyik fő tevékenysége. Az aktív tagok ugyanakkor nem csak az antropozófiai értékek mellett köteleződtek el, hanem általános emberi jólégi és fejlődéslélektani témák mentén szemléletformálással, előadások, tréningek, workshopok szervezésével is foglalkoznak.

Közös kapcsolódási pontunk az alapítvány Védőháló a családokért című pályázati projektje miatt van, ahol a szakmai munka során, az egri és környéki, családokkal foglalkozó szervezetek megszólítását és közös gondolkodásra hívását végzik a szakemberek – a visszajelzések alapján sikerrel.

Találkozásunk során bemutatót kaptunk a projekt során elért eredményekről és tanulságokról és egyeztetést kezdtünk a további szorosabb együttműködésről. Szakembereiket hamarosan viszont láthatjuk saját rendezvényeinken.

Nyitó találkozó – 3. nap beszámoló – tréning (2018.05.22.) – Az IP kollaborációs modell

A tréning utolsó részében az IP kollaborációs modellre helyeztük a hangsúlyt. Az IP tevékenység értékei többek között a hatékonyabb stáb-team munkával, a konstruktív kooperációval, a konszenzusos cselekvéssel, a tartós eredmények elérésével, a különböző szolgáltatásokhoz való egyenlőbb hozzáféréssel, a szolgáltatások átláthatóbbá tételével, a helyi együttműködések kialakításával, a közös felelősség vállalásával, az átláthatóbb felelősségekkel, az elégedettebb környezettel, a szélesebb társadalmi hatásokkal fejezhetők ki.
Egyetértettünk abban, hogy az IP kollaborációs modell használatának további előnye számunkra, hogy permanens önvizsgálatra, önmagunk szakmaiságával, identitásával (miért is vagyunk a családsegítő munkában?) való szembenézésre késztet bennünket. Továbbá arra, hogy állandóan tükröt tartsunk a szakma egésze felé is; hogyan fejlődött, mit ért el eddig, milyen értékei, diszfunkciói és dilemmái vannak stb.
Együttműködésünk tehát jótékony hatással lehet a szociális munka fejlődésére, így a családokat középpontba állító közösségi szociális munkára, annak gyorsabb terjedéséhez és megerősödéséhez. Továbbá a szociális esetmunkában értelmezett esetmenedzsmentre is pozitív hatást gyakorol, hiszen például a felhasználók szolgáltatásokkal történő összekapcsolása is eredményesebb lehet IP szellemiséggel és együttműködéssel.