efop522 összes bejegyzése

Figyelem-terek

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek.

Minden a figyelem-terek koncepciójára épül, ezért fontos megérteni.

Az Én elsődleges reakciója a környezetére az őt ért hatások megfigyelése és tanulása. Ezeket figyelem-tereknek hívjuk. Önmagunk és társaink megismerése közben is megfigyelünk dolgokat, melyek információt tükröznek a számunkra fontos Érték-Tényezőkről. Ilyen lehet például a szimpátia, a viselkedés, az öltözködés, az arcberendezkedés, a mozdulat de akár a metakommunikáció vagy a gondolatiság, eszmeiség is.

Humán technológiánk alapjaként az Én-Műhelyek az alábbi figyelemtereket karakteresítik:

  • A Vezető – azaz a vezetői minőség, az emberi alkalmasság és módszertani háttér figyelemtere.
  • A Képviselő – azaz az egészséges célra tartás figyelemtere.
  • A Jegyző – azaz a transzparencia, a szervezeti megállapodás (a jog) figyelemtere.
  • A Gazda – azaz a szükségletek biztosításának és az értékesítési bekapcsolásnak a figyelemtere.
  • Az Összekötő – azaz az ok-okozati hatások és kapcsolódások figyelemtere.

A figyelem-terek összessége alkotja az igazi Vezetői Minőséget, azaz senki nem birtokolja, de mindenki hordozza egyszerre. Ennek a felelősségét fontos megérteni és magunkévá tenni.

Reklámok

Mit képviselek a megállapodásaimban?

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például a képviselet kérdése.

Tulajdonképpen mindegy, hogy az életben mi az, amit képviselek, az meglátszik rajtam, azt magamévá tettem, az átformált engem, abban mérnek engem, egy idő után úgy tekintenek rám, elvárás lesz belőle és arról pletykálnak is. A tudatosság útján a kérdés fontos számomra: Mi az, amit képviselek?

Minden választásom, hatásom, döntésem múlik a kérdésre adott válaszom összességén. Amit beépítettem magamba, az alkotja a rólam alkotott képet, azt a képet viselem.

Én, mint magamat képviselő személy:

Az önmagát képviselő személy egyszerűnek tűnik, mégis gyakorlást igénylő, nehéz feladat a valóságban. A Társadalom jó ideje a hivatkozások és utalások felelősségmentesítő csizmájába lépett, hiszen kényelmi és bizalmi szempontokból rendkívül kedvezően hat, legalábbis így tűnik.

Bibliai kép és ahhoz csatlakozó szólás határozza meg ezt a mintát, ami nagyon mélyen gyökerezik ezért mintakészletünkben: “Manus manum lavat!” – “Kéz kezet mos!” Ugyan mi személyesen nem ezt a döntést támogatjuk, dehát a kötelesség (vagy a tömeg) kényszerít. Hol van benne az én? Hol képviseli benne önmagát a cselekvő ember? Vajon nem annak kéne cselekednie, akinek az értékei, a döntései egybehangzóak a feladattal?

Következtetésképpen az önmagát képviselő személy tisztában van a számára fontos érték-tényezőkkel, önmaga hatásaival, felelősségteljesen áll bele aktuális legjobb tudása és ismeretei szerinti állapotába. Megállapodás közben nyitott az újabb ismeretek, tényezők befogadására és hajlandó azokat beépíteni a döntéseibe illetve a feladatokba.

Én, mint egy másik személyt képviselő személy:

Úgy gondoljuk, hogy technológiailag a világ megérett az önmagát képviselni tudó személyek együttműködő korszakára. Mégis a kérdés fennáll: hol és milyen esetben képviselhetek én egy másik személyt vagy ő engem? Először is fontos tudni, hogy a személyt képviselő személy már egy megállapodáson alapul. Ezek a megállapodások lehetnek személyes, illetve társadalmi megállapodások.

Társadalmi megállapodások jelenleg is léteznek, azokat nem felrúgni, hanem aktualizálni szeretnénk. Két kérdés mentén:

  • Mikor számít valaki önmagát képviselni alkalmas személynek? (kor és alkalmasság)
  • Mikor fogadjuk el egy személy képviseletében egy másik személyét? (feltételrendszer)

A kérdések megválaszolása a záró tanulmány része, és kijelöli a további teendőket is ez ügyben. Humán technológiánkban a másik személy képviseletét a Mentor személyében határoztuk meg. A Mentor, mint velem beegyeztetett és mély kapcsolati minőségbe lépett Személy az Én-Műhelyem képviselője.

Én, mint egy közösséget képviselő személy

Egy közösséget abban az esetben lehetséges képviselni, ha a csoportosulás tagjainak célja összetartó, beegyeztetett, amennyiben tagjai képesek konszenzusos döntést hozni és azt tisztán átadni egymásnak. Ezért egy jó Közösséget minden tagja képvisel. Humán technológiánkban a közösségünk képviseletéhez fontossága miatt külön figyelem-teret, azaz egy egész szerepet rendeltünk. Ez az Összekötő szerep. Az Én-Műhelyben ez a kapcsolódásaim figyelem-tere, amiben ha jó vagyok, akkor könnyedén leszek egy műhely Összekötője.

Ilyen módon megkülönböztetjük a Képviselő figyelem-terét, amit az Én-Műhelyben a Mentor tölt be, más műhelyekben pedig a Képviselő. Ez a szerep ugyanis „befelé” figyel és kifelé nem köt megállapodást, míg az Összekötő „kifelé” figyel és felelős a megállapodásokért.

A megállapodások további leírását a záró tanulmány tartalmazza majd és azt is mi következik mindezekből.

Ki köthet tiszta megállapodást? ÉN.

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például az EGO kérdése.

Bármennyien is vagyunk a Földön emberek és élőlények, egyetlen közös Lényt alkotunk. Az együttélésünk alapja az egyensúly harmonikus állapota közöttünk. A közösségünk számára magunkat, mint egyetlen és megismételhetetlen létezőt tudjuk adni, hogy aztán az egység szolgálni tudja vágyainkat, álmainkat. Ezért vágyaink, álmaink és szükségleteink tiszta képe a legfontosabb alapja az együttműködésnek.

Napjainkban ez az a tisztaság sérült és torz. A torzító minták darabjait századokon át építettük. Megfosztottuk magunkat elfogadott tudásaink közkincs szerű használatától. Hagytuk, hogy olyan alapvetően hamis elvek határozzák meg a létünket, mint a szűkösség-elve, vagy a köztulajdon magánbirtoklásának elve. Állati mintáink az elérhető öröm állapot helyén még ma is uralkodnak. Képesek vagyunk belső képünkkel teljes ellentétben cselekedni “jogszerű”-ségre való hivatkozással.

Most mégis nagyot lépett előre a világ. Világszerte felütötte fejét az internet-civilizáció hatására egy új igény, mely szembemegy a megszokott mintákkal. Ez pedig az egységtudat gyermeke: a közös Társadalom elmélete. Efelé rendeződő világunkban már társadalom-innovációs csoportok ezrei kísérleteznek a megoldásokon, mi pedig humán-együttműködés-technológiákkal segítjük azokat.

Első lépésünkben visszakanyarodunk az alapelemekhez, azaz a Társadalmat alkotó emberekhez. Ezt nevezzük Én-Műhelynek, amit aztán szervezetünk tégláiként építünk össze, leginkább azért, hogy jól érezzük magunkat mind.

 

ÉN

“Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

Az énkép, amelyre építünk minden ember önképe, ami az alábbi képekből mosódik össze:

  • Amit magamról gondolok.
  • Amit a számomra fontos emberek mondanak és gondolnak rólam.
  • Amit mások gondolnak rólam.
  • Amit magamban gondolok, hogy mások gondolnak rólam.
  • Amilyen szeretnék lenni és ahhoz képest gondolom magamról.
  • Amilyen tudom hogy szeretnék, hogy legyek és ahhoz képest gondolok magamról.
  • Amilyen mások szerint lehetnék és ahhoz képest mondják rólam.

A bennem szóló tiszta hangot, mely őrzi önMAGam, láthatóan sok hatás éri. Mindemellett évszázadok szőttek rá megfoghatatlan felelősséget, mind az “eredendően bűnösök” vagyunk, mind a “karmikus” bűnhelyretétel képeiben és még sok hasonló, többnyire vallási képalkotás következtetései által. Szerencsére a meghatározó vallási világnézetek a rengeteg emberi visszaélés miatt háttérbe szorultak, így az ember újra figyelmet nyert “evilági” létének harmónikussá tételére.

Az EGO, mint meghatározó társadalmi gyűlölet céltáblája, latin eredetű szó. Jelentése ego: én, ego absulutus: istenség.

Az “eredeti” kiindulás arra enged következtetni, hogy az Abszolút Én, az a legtisztább alakunk, a bennünk élő Istenség.  Míg az arra épülő cselekménysorozat, az önzés, már egy vitatható állapot. Néhány elmélet szerint, az önzés leghasznosabb formája a környezeted szolgálata, vagyis a tiszta kooperáció. Hiszen míg az Én egyedül cselekszik, addig a környezet a többszörösét képes könnyedén visszaadni számára.

Mindenesetre az énkép és a később megfogalmazandó identitás kép egy igen összetett rendszer, amivel foglalkozni fogunk működésünk folyamán, hiszen ezzel építkezünk és eredményeinket ide csatoljuk vissza. Ezen gondolat mentén fogunk dolgozni a környezetünkben megjelenő projektekkel, ötletekkel, szolgáltatásokkal és termékekkel egyaránt.

Miért fontos a tiszta megállapodás?

Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például a megállapodások kérdése.

A közösségek legfontosabb, konszenzusos, összhangban lévő megállapodásaikból elveket formálnak. Az elvek a folyamattudatosság tiszta kísérői, közösen elfogadott hosszútávon is szükségesnek bizonyuló megállapodások kiemelései. Ezen a ponton azonnal tudatosítani szeretnénk a megállapodás-elvét. Minden működési rendszer – így a minék is – összefüggéseken és megállapodásokon alapul.

A megállapodások az alábbi személyek között jöhetnek létre bármilyen variációban:

  • Önmagát képviselő személy
  • Személyt képviselő személy
  • Közösséget képviselő személy
  • Önmagát képviselni nem tudó élettani rendszert, illetve hatást gyakorló összefüggés-rendszert képviselő személy
  • Feltételezést, viziót és következtetést képviselő személy
  • Megállapodást képviselő személy

 

Ezek tudatosítása azért fontos, mert életünk minden társadalmi jelensége megállapodásokon alapul. Feszültségeink a megállapodások ismeretének hiányából, illetve a megállapodások “korszerűtlenségéből” fakadnak.

Ezekre a feszültségekre azonnal megjelenik két alapelv feloldási javaslatként: a Transzparencia, azaz az átláthatóság elve, illetve az örökké tanulás elve, vagyis a fejlődés folyamatának felelős kísérése.

A további együttműködésre vonatkozó alapelveink

Az akciókutatási szakasz lezárásához közeledve, a résztvevők és partnereink segítségével összegeztük a következő időszak munkatervének kialakításához szükséges alapelveinket. Az összeállítást a záró projekttalálkozó keretében végeztük el. Lényege, hogy a következő szakasz kialakításába azokkal kezdünk, akik ezen alapelveket most elfogadják. Mivel a módszertan folyamatosan épül, fejlődik, ezért a későbbiekben csatlakozókra vonatkozó folyamatokat már a most együtt induló csapat közösen határozza meg.

A most formálódó együttműködés célja egy közös szervezet létrehozása a projekt zárás utáni időszak tevékenységére vonatkozik, ahol a projekt eredményeit is hasznosítjuk és továbbvisszük.

 

Alapelveink a továbblépéshez, tehát a következők:

A projekt két éves időszaka és az akciókutatás lezársával az ismerkedés fázison lépünk túl és elfogadjuk, hogy a közösségi önszerveződés időszakába együtt lépünk, hogy aztán már tiszta lelkű, együttműködő Szervezetté váljunk közösen.

A szervezeti modellünkben kialakított értékeléssel Tréneri Stábot (Műhelyt) indítunk, amelynek funkciója a Szervezetté alakulás folyamatának vezetése.

Mi vagyunk önmagunk Szervezetének az első évfolyama, ezért hibáinkat is szeretettel kezeljük. A Tréneri Stábot folyamatos értékeléssel építjük, segítjük.

A Tréneri Stáb tagjai az általuk kialakított folyamatnak egyszerre a többiekkel egyenrangú résztvevői is, tehát magukra is alkalmazzák a feladatokat és javaslatokat.

A Tréneri Stáb által meghatározott lépések a mindenkori legjobb konszenzus-tudásra épülnek, így minden tagot SZOLGÁLNAK, és ezért tudatosítjuk, hogy nem kompetitív viszonyt építünk vele, hanem értéktényezős mérését finomítjuk, amennyiben valamilyen pontján feszültséget észlelünk, azt javaslat formájában eljuttatjuk hozzájuk.

A Szervezeten belül minden megállapodás, cselekedet, műhelymunka közkincs a teljes tagság számára. Minden átlátható, követhető, folytatható, építhető átalakítható a megfelelő folyamatok használata által.

A mindenkori legjobb folyamatok használatára köteleződünk el. Ennek kiinduló pontja a projekt eredményeire épül. Azt fejlesztjük tovább. A munka követhetőségét jelenleg a Notion nevű közösségi projektmenedzsment alkalmazásban létrehozott Szervezeti oldal biztosítja.

A megállapodásokra saját módszertant hozunk majd létre a Tréneri Stáb vezetésével és ezt követően a Szervezet a tagok között semmilyen megállapodásért nem vállal felelősséget, amit nem a megfelelő módszertan használatával rögzítenek.

A Szervezetben a Tréneri Stáb mellett további téma-specifikus Műhelyeket hozunk majd létre. Bármilyen Műhely, ami a Szervezeten belül munkát végez nyitott, azaz minden tagunk rendeltetésszerű használattal részt vehet rajta. A Műhelyek saját működésüket maguk alakítják ki.

A Társadalmi feszültségeket, a szerepküldést és az általánosítást a saját együttműködési rendszerünk miatt semmiképpen nem egymásra terheljük. A társainkkal megélt feszültségeket és a következtetéseket a felek rögzítik és az átláthatóság elve mentén, építő szándékkal a közösség tudomására hozzák.

Visszajelzéseinket, értékes hozzászólásainkat, közölt érvényes feszültségeinket is munkára használjuk, ÉS a behozatalát mérjük.

Minden behozott élmény, feszültség, tapasztalat, állapot, építi és fejleszti a Szervezetet, ezért a legjobb tudásunk szerint szeretetteljes, fejlesztő szándékkal állunk önmagunkhoz és társainkhoz.

Ezen fenti alapelveket az első megállapodásunkként kezeljük és a Tréneri Stáb megalakulása után a Notion-ön „aláírjuk”, azaz mindenki által láthatóan, vállalásként kezelve betartjuk.

Konferencia utánkövetés – a csoportdinamika 4 kiemelt karaktere

Kedves Partnereink, Résztvevőink!

A konferencia közönségétől érkezett a kérés, hogy foglaljuk össze röviden írásban, a konferencián említett csoportdinamikai karaktereket, amelyeket beépítettünk a közösségi módszertanunkba. Íme egy rövid összefoglaló a csoportdinamikai szerepek és az általunk alkotott szerepek összefüggéséről.

A közösség működése során megfigyelhető csoportdinamika, a tagok kapcsolódási minőségének a folyamata, amire tudatos figyelemmel rálátást nyerhetünk. Ennek alapja, hogy a csoport elfogadja a visszajelzés-kultúra módszereit, azaz őszintén és torzításmentesen adja át egymás számára a mindenkori valóságot.  A csoportdinamikai folyamatokban négy olyan karaktert  (vagy funkciót) emeltünk ki, amelyek minden közösségben kitermelődnek és meglétük a csoport kohézió alapvető tartozéka.
1., A tréner

A célratartásról a legtöbb embernek van véleménye egy csoportosuláson belül, melyben csoportdinamikai tényezők mentén kialakuló hierarchikus rendszerben követjük társainkat vagy követésre bírjuk. Ezt a folyamatot egy szabad összeverődésen belül belső hullámzásokkal, összetartó és széthúzó élményekkel éljük meg. A közös folyamataink során hajlamosak vagyunk érzelmi élményeinket személyhez kötni, a vele járó feszültséget és felelősséget magunkról teljes mértékben ráruházni, ezáltal klikkesedő, bomlasztó energiákat építeni, melyek társainkat megfosztják a tiszta összetartozás élménytől és a valóságtól. Ebben az esetben általában a valós ismeretek birtokában nem levő személyek be is teljesítik félelmeinket, hiszen cselekedeteik önálló úton történnek, azaz nélkülünk, így kevés esély marad arra, hogy képviseljenek minket is. (Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.)

Ezért egy szervezett közösség a koncepciónak és a cél felé vezető módszertanoknak a felelősségét egy személyre vagy csoportra bízza. Ez a karakter a tréner. A tréner felelőssége tehát a koncepció teljes képviselete, a mindenkori legjobb módszertanok használata és átadása a közösségének. Ezért rendelkeznie kell a csoport, csapat, összefogás tagjainak minél pontosabb ismeretével. Ezt az ismeretet a szükségek, igények, javaslatok, feszültségek, illetve a fejlődéscélok mentén különböző szerepek szolgáltatják a számára. Mindezek mellett a képességek és erőforrások ismerete is szükséges részére, melyeket megfelelő mérések által szolgáltatunk magunkról.

A fenti funkciójában a tréner képességei és eredményei folyamatban mérhetőek, melyeket tiszta megállapodásokkal és vállalásokkal szerződi le a közösség.

A vállalások mentén értéktényezők mérésére szerződnek le, amelyeket megegyezett időszakonként visszajeleznek a számára értékelés formájában, ezen időpontok mentén határozhatóak meg a “mérföldkövek”, azaz a „megbízási” időszakok.

Például a labdarúgásban a trénert eredményei és koncepciója alapján a “Klub”, mint közösségi egység szerződteti előre meghatározott ideig. Természetesen ott igaz ez a közösség többi tagjára is. Ezalatt az idő alatt vállalások és feltételek rögzítése mellett indul meg a munka a közös célok és a mérföldkövek eléréséig, ezért a megállapodásban rögzítik ezeket és a hozzá kapcsolódó lehetséges feltételeket, egészen a “jogos” szerződésbontásig. Ehhez hasonló megállapodása minden tagnak van. Ebben és sok hasonló sportban a tréner a Tréning-Műhely vezetője, azaz teljes stábbal rendelkezik, hogy a koncepcióját érvényesíteni tudja. A labdarúgásban a felelősség hangsúlyos: a siker a csapaté, a kudarc a tréneré! Siker esetén a szerződési idő lejárata előtt megkezdik az egyeztetéseket a további lehetséges célok elérése felé és az ahhoz szükséges újabb feltételeket végigtárgyalják.
A mi szervezeti modellünkben a tréner egy adott Műhely vezetője és inspirátora. Felelőssége a szerepek jól alkalmazása, a módszertanok meghatározása és a minőség őrzése, sőt emelése. Minden, amit eddig írtam igaz rá. Értéktényezőit a továbbiakban mind általánosságban, mind specifikusan a közös munkánk során határozzuk meg mindannyian.

 

2., A zseni

Csoportdinamikailag elképesztően meghatározó jelenség a képességek között egy adott célra vezető úton, amikor megjelenik a “zseni” karakter, akinek ez az út egyszerűen, könnyedén, zsigerből megy. A zsenialitás sokszor megmagyarázhatatlannak tűnik, a hozzá való viszonyulás pedig rengeteg kihívást okoz.

A zsenit csodálom, irigylem, követem és kihívások elé állítom folyamatosan, támadom, értékelem és mégis alul maradok önmagamban, ameddig nem nyitom meg magam a megértése felé. Hiszen a zseni is a közösség része, célja hasonló, mint másoké, emelni a közösséget, mindenkiből előhozni a zsenialitását, az értéktényező csúcsait, ami benne rejlik. A megértett, elfogadott zsenialitásból lesz gyakran tréner szerep.

A zseninek funkciója a terhelés mellett a célratartásért mindent megtenni képességeivel, elfogadni a példaértékét mások számára és ennek a felelősségét megtanulni használni és közvetíteni.

Labdarúgásban a zseni példaértékű és irigyelt, “kikezdett” személy folyamatosan. Megfelelési kényszer alá helyezett, hatalmas elvárásokkal áll felé a csapat. Bár szerepekben és tényezőkben más-más a zsenialitás, mégis akad minden csapatban olyan, aki egyszerűen a legjobbnak értékelt összességében és a legtöbbször viszi a csapatot az eredményesség felé. Mivel a labdarúgás egy előrehaladott értéktényezős rendszer, a klubbok zseniét is tudod térképezéssel elhelyezni más-más zsenik ismerete mellett és fejlődéscélok mellé állítani.

A mi szervezeti modellünkben a folyamatos mérések és visszajelzések mentén magunk fogjuk látni a mindenkori zsenik jelenlétét és célunk lesz mindenkiben felébreszteni a képességeinek a zsenialitását.

 

3., A kapitány

A kapitány egy közösségnél az, aki mindenkihez közel áll. A kapitány karaktere ezért addig nem a zseni, míg azt a közösség el nem fogadja, legtöbbször ő maga a középút, a közösség középértéke egy személyben.

A kapitány funkciójának lényege, hogy az aktuálisan legalacsonyabb értékeléssel rendelkezők is értik, mert példaértéke nem elérhetetlen a számukra, ugyanakkor a legmagasabb értékeléssel rendelkezőek is azt érzik, hogy közel van az értékeikhez. A kapitánynak, mint legfőbb mintának, feladata megtanulni mindenki nyelvét, egyeztetni a trénerrel és képviselni a koncepciót következetesen.

Fociban a csapatkapitányé a pályakontroll, az emberek inspirálása, a tréneri feladatok őrzése, a csapat képviselete az ellenfél, illetve a bírók felé. Mindenkihez szól és hangját mindenki hasonló figyelemmel kíséri, közmegegyezés alapján feladatmegvalósítás (meccs) közben az ő mondatai irányítanak.

A mi szervezeti modellünkben gyakran ez a szerepminőség a legalkalmasabb ülésvezetőnek, hiszen a felé irányuló figyelem tiszta, nem rendelkezik nagy érték-tényezős távolsággal senki felé sem.

 

4., A prédikátor

A célra tartás folyamatában sok érzelmi és értelmi állapoton megy keresztül a közösség. A cél elérése az elsődleges mindenki számára, ezért érvek-ellenérvek, örömteli és bánatos pillanatok között, illetve kreatív- vagy elakasztó feszültségek mentén létezünk. A prédikátor a csoportdinamikában az a funkció, ahol a leggyakrabban változik, hogy épp ki tölti be. A közösség minden tagja ezért a funkcióért a tagja, hiszen ebben képes megélni azt az önátadás élményt egy közösségben, hogy benne szólaljon fel a konszenzus hangja. A prédikáció, az eredmény, amivel ott és akkor mindenki egyetért.

Összefüggéseiben a tréner az, aki ezt a belső képet formálja, építi mindenkiben, a zseni az, aki ezt a legtöbbször eléri és a kapitány az, akinek a visszajelzései, kiemelései mindenki számára fenntartják a prédikátor funkció állapot-minőségének az elérését. Amennyiben egy mérföldkő, mint meccs, mint fellépés, mint ülés, mint feladat a “készen van” állapottal ér véget, akkor elhangzott az aktuális konszenzus, mint prédikáció.

A labdarúgás példájánál maradva, ott mindenki azért van, hogy a klub különböző szintű méréseinek a sorsdöntő meghatározó karaktere ő is lehessen. Kis lépték: meccs, ahol gólt bárki szerezhet, szerelni bárki szerelhet, menthet, építhet, kulcsmegoldást alkalmazhat. Sőt, ezen múlik a csapatteljesítmény, hiszen, ha nem teszi céljának minden játékos, hogy betöltse ezt a funkciót, akkor romlik a lehetőség az elérésére. Közepes lépték: Szezon, ahol jó formában töltheti be a szerepét bárki, kulcspillanatokat érhet el bárki. Nagy lépték: Klubminőség, ahol bárki lehet éppen egy korszak meghatározó alakja.

A mi szervezeti modellünkben a bármilyen témájú üléskultúrában a konszenzus hangján felszólaló személy az aktuális prédikátor. Eddigi üléstapasztalataink során hatalmas boldogság, amikor felszólal, hiszen a munkánk “kész van” élményét szolgáltatja egy aktuális folyamaton belül, ami sokszor okoz megkönnyebbülés érzést, hiszen feladataink mértéke rendkívül összetett, magas színvonalú kihívások elé állító és felelősségteljes.

Konferencia utánkövetés – az értéktényezők

Kedves Partnereink, Résztvevőink!

Az általatok küldött összefoglalók alapján, az alábbiakban olvashattok egy rövid összegzést az „Utak találkoznak” konferencia eredményeiről.

A konferencián a szervező csapat fő feladatának tartotta, hogy betekintést és élményt adjon a látogatóknak a projekt keretében lefolytatott akciókutatásról. Célunk a figyelemfelkeltés és az érdeklődők bevonása volt. Szándékosan kerülni akartuk a túl részletekbe menő prezentációkat és az egyoldalú ismeretátadást. Hiszen, az akciókutatás eredményeit és a módszertani meta-modell alapjait részletesen a záró tanulmányban adjuk majd közre és alkalmat adunk mindenkinek a munkába való bekapcsolódásra is.

Mindezek fényében a hangsúlyt a három alap humán technológiánk élményszerű bemutatására helyeztük: Értéktudatos gondolkodás, Visszajelzéskultúra, Mentorálás. A konkrét feladatok az értéktudatos gondolkodáshoz kapcsolódó tréning feladatok voltak, a végrehajtás módja pedig tartalmazta a visszajelzéskultúra és a mentorálás technológiai elemeit.

Az értéktudatos gondolkodás, mint technológia alapja egy olyan algoritmus, amely egy közös cél megvalósítására létrejött közösségben/szervezetben a célmegvalósításhoz való hozzájárulást sokoldalúan és kooperatívan képes mérni, kifejezni majd visszacsatolni. A visszacsatolás legfontosabb eleme a közösség tagjainak több tényezőn/fejlődési vonalon keresztül kiszámított “személyes értéke/pontja”. Annál magasabb tehát valakinek ez az értéke, minél több értéket teremtett a célmegvalósítás érdekében. A módszer pontos leírása már most is oldalakat tesz ki és élmény nélkül nehéz értelmezni. Ezért a módszer használatába legkönnyebben az vezet be, ha kipróbáljuk és megtanuljuk, hogy mit jelent érték tényezőkben gondolkodni egy közösségben.

A konferencián azt a kérdést tettük fel a közönségnek, hogy „Te mitől érzed magad befogadva egy közösségben?”  Arra kértük a közönséget, hogy fogalmazzák meg, hogy ők személyesen és szubjektíven milyen kritériumok teljesülése esetén érzik magukat befogadottnak például a mi közösségünkbe. A feladat tehát, hogy gyűjtsünk tényezőket, amik mentén az egyén értékelni tudja és visszajelezni a többieknek, hogy mennyire érzi magát befogadottnak. A tényezőkkel kapcsolatban a konferencián nem tettünk szigorú érvényességi kritériumokat, mert a cél az élmény átadás volt, ugyanakkor a mószertani leírásban számos ide tartozó technológiai leírás áll már rendelkezésünkre.

A közönség ötletelése során 58 tényezőt soroltunk fel, amit 5 kiscsoport között osztottunk fel. A kiscsoportok feladata az volt, hogy első körben ellenőrizzék, hogy az adott tényező mennyire vonatkozik a befogadás-érzés mérésére. Ha nem, akkor azt szűrjék ki. A megmaradó tényezőkhöz pedig fogalmazzanak meg konszenzusos leírást és egy példát.

A csoportmunkák során az 58 tényezőből a validálás során sokat kiszűrtek a csoportok. Amik megmaradtak és a kidolgozásukra is volt idő, azok a következők:

 

Színvonalas

  • Leírás: A közösségben az általam képviselt minőséggel való egyezést keresem. Azaz a befogadottság érzésemet emeli, ha a közösség tagjai elfogadhatónak tartják az értékrendemet.
  • Példa: Szeretem mélyen pontosítani a fogalmakat és a közösségnek ez tetszik.

 

Emelő

  • Leírás: A közösségben láttatják velem azt az ideális énemet, amilyennek én is szívesen látom magam.
  • Példa: A közösségbe érkezve azt érzem, hogy fejlődök, többre leszek képes

 

Minőségi tér

  • Leírás: A közösség fizikai környezetének rendezettsége és atmoszférája, az otthon érzésem szintje
  • Példa: Egy szép, átlátható weblap alapján úgy érzem, hogy „rám van szabva”. Szívesen azonosulok vele.

 

Inspirált kapcsolódás

  • Leírás: A közösség tagjai táplálják az életenergiám. Az életerő szintjén kapcsolódunk. A közös alkotásba befogadva érzem magam a kétirányú kapcsolatok által.
  • Példa: A tagok a transzparenciájuk által bevonnak engem a működésbe, feladatokTába, ahol hasznosulok.

 

Nyitottság

  • Leírás: Érdeklődő hozzáállás, fogékonyság, rugalmasság mások és új tudás megismerésére, elfogadására
  • Példa: Az érkezésemkor a már közösségi tagok hajlandóak megismerni az életem azon dolgait is, amik nem tartoznak kifejezetten a közösségi munkához

 

Érdeklődés

  • Leírás: Kíváncsi személyre jellemző magatartás, megnyilvánulás, amely jelzi a figyelem kifelé irányulását. Figyelmét a környezetére irányító személy, aki más személyekre vagy dolgokra kíváncsi, hogy tőlük, róluk kapjon meg új informácókat.
  • Példa: Valaki elébe megy a mélyülő kapcsolódásnak, kezdeményezi azt felém, mint új érkező felé.

 

Közvetlenség

  • Leírás: Barátságos, bensőséges viselkedés, befogadást mutató hozzáállás. Természetesen egyszerű modor, magatartás.
  • Példa: Az ismerkedés első napjától azt érzem, hogy barátok közt vagyok.

 

Támogató

  • Leírás: Az a cselekedet, amikor segítünk egy személyt, csoportot vagy ügyet.
  • Példa: anyagiak, eszközök, szolgáltatás, tudás, együttérzés, kölcsönösség, adás-elfogadás

 

Tolerancia

  • Leírás: Kölcsönös rugalmasságra törekvés, egymás mozgásterének növelése, amely mindkét fél szempontjait figyelembe veszi, ahol egészséges határokon belül megengedem a társamnak, hogy azt csinálja, mondja, higgye, amit szeretne, anélkül, hogy minősítené a másikat
  • Példa: A társasághoz közeledés során úgy érzem, hogy úgy megy, mint „kés a vajban”

 

Együttműködés

  • Leírás: 1) Egymás támogatása; kölcsönös segítéssel megvalósuló közös fellépés és közös munkálkodás egy cél elérése vagy feladat elvégzése érdekében. 2) Csapatként megvalósított közös tevékenység egy kitűzött célért, közös erkölcsi értékrend alapján, amikor a kölcsönös támogatás és felelősségvállalás szerves egységként valósul meg. 3) Közös hozzáállás, együttes állapot, amely ezeknek a tevékenységi módoknak a létrejöttével valósul meg.
  • Példa: A bizalom jelének veszem, ha segítséget kér tőlem a közösség valamely tagja.

 

Türelem

  • Leírás: 1) Változások időigényének feszültségmentes kezelése. 2) Gondosság, kitartóan nagyfokú odafigyelés egy bonyolult vagy nehezen elvégezhető feladatra. 3) Nyugodt várakozás, önuralom és kitartó szándék.
  • Példa: A csoport szabadon hagy abban, hogy milyen ütemben ismerkedek velük

 

Megoldóképesség

  • Leírás: Kreativitás, tudás, képességek alkalmazása a feladatok és a cél elérése érdekében. Problémamegoldás, amely eredményre vezet. Áramlási blokk oldása.
  • Példa: Az általam hozott élethelyzetre a csoportban megoldást kapok

 

Szeretetteljes

  • Leírás: Örömérzetet ad a csoport tagjaival való együttlét. Érzem, hogy fontos vagyok és érzem a csoport fontosságát magam számára.
  • Példa: Szívesen megyek a közösségbe, mert örömmel fogadnak, mindig van egy jó szó vagy ölelés a számomra

 

Biztonság

  • Leírás: Amikor a bizalom kölcsönös egy csoportban, érzelmi és fizikai jólétemet támogatja
  • Példa: Ha elvesztettem a munkámat, akkor a közösség saját erejéből segít

 

Összetartás/Egységtudat

  • Leírás: A közösségben megalkotjuk a saját értékrendünket és aszerint élünk, amiben megállapodtunk
  • Példa: Ha megállapodunk a közösségi tér használatában, akkor azt mindenki betartja