Az első nap az érkezés, gyülekezés beszélgetései után tréninggel telt. Megismerkedtünk néhány új fogalommal, mint például az attributálás jelensége, amivel az elménkben címkéket, azaz minőségeket ragasztunk a mindennapi történésekhez ezáltal kezelhetővé téve a sokszínű világot. Mint kiderült, ez az egyszerű, minden emberben működő automatizmus sok következménnyel jár: elegendő egy kezelhető méretű viszonyulás-készletet használnunk, abból gazdálkodnunk, és a világban ily módon – több-kevesebb sikerrel – boldogulunk. Mind az egyéni attributálást, mind az ahhoz szükséges összehasonlítást, csoportalkotást és a csoporthoz való kapcsolódási módot társas közegben tanuljuk, kulturálisan örökölt mintákból építjük fel. Mindezek pozitív hozadéka, hogy az életemet egyszerűsítem, a biztonság- és kompetenciaérzésemet pedig növelem, negatív hozadéka pedig a skatulyázás jelensége és a tanulás lassulása.  Kitűztük tehát a célt, hogy a legjobb megoldás mindannyiunk számára az, ha nyitva hagyjuk a kaput a másik érzékelésére, és mindig aszerint reagálunk rá, amilyennek aktuálisan látjuk, tapasztaljuk, illetve, ha magunk is rugalmasan változtatni tudunk a saját magunkról alkotott képünkön és viselkedésünkön.

Ilyen alapozás után mindenféle szituációban azt gyakoroltuk, hogy hogyan értelmezzük a másik üzenetét először, zsigeri attributálással és utána a részletes elemzést követően ez mennyit módosul és milyen irányban. Megtapasztaltuk, hogy nagyon jó érzés amikor valaki pontosan veszi az üzenetedet, úgy ahogy átadni akartad.

A szeptemberi találkozóra a hazai csapat is hozza az MBB tesztelési élményeit. A szakértőkkel történt konzultáció alapján általánosságban elmondható, hogy a feladat nem könnyű. A nehézségek leginkább a beszélgetésre való felkészülés során érezhetőek, fogalmazhatnánk úgy, hogy elkezdeni nehéz. És szintén általános élmény a katarzis, amit a beszélgetés végére átéltek a résztvevők: annak az élménye, hogy sikerült valamit megérteni és feldolgozni a kapcsolatból. Ezek alapján sokan úgy fogalmaztak, hogy ezért a célért megéri átmenni azon az enyhe ellenálláson, amit a módszer újdonsága miatt a meghívottak éreznek.  A beszélgetés közbeni tapasztalatok közül ami többször előfordult az a valós igény megfogalmazásának nehézsége, azaz eljutni onnan, hogy „semmi bajom” és „minden bajom van” odáig, hogy egy konkrét megfogható kérésként fogalmazzák meg a problémát. Amint azonban ez sikerül, az összes többi szinte magától értetődő. A kezdeti sikerélmények után sok szakértőnket érdekli a továbbvitel kérdése, azaz hogyan fogjuk segíteni az ilyen módon elinduló kapcsolati szerződések nyomonkövetését.

Sokáig kerestük, hogyan álljunk neki a feladatnak. Végül arra jutottunk, hogy a szervezeten belüli életünkben próbáljuk ki ezt az új fajta párbeszédet, mégpedig a szolgáltatásaink javításának céljával.  Arról kérdeztünk meg három olyan közeli partnerünket, hogy mit tehetünk személyesen értük, hogy ők jobban érezzék magukat. Először udvarias válaszokba futottunk bele, aztán kiderült, hogy még a legjobb viszonyban is lehet találni javítandó területet. Ketten mondtak olyat, amire korábban nem gondoltunk vagy úgy gondoltuk, hogy nem a mi hatáskörünk, most viszont kiderült, hogy bizonyos mértékig igen, és az abban való fejlődést el is vállaltuk. Egy visszajelzésből pedig egy már általunk is jól ismert problémában sikerült legalább az első lépésig eljutni. Meglepő volt számomra, hogy milyen jó érzés ilyen fajta figyelemmel fordulni a másikhoz és abban segíteni őt, hogy közös képünk legyen a mindkettőnket érintő feszültségekről.  Őszintén szólva sokkal jobban jöttünk ki belőle, mint ahogyan azt eredetileg elképzeltük.  Köszönjük a lehetőséget!

A külföldi partnerek közül talán nekem volt a legkönnyebb dolgom, hiszen júliusban személyesen átéltem az irányított beszélgetés kellemes hatásait. Igaz a másik oldalon állva, nem volt olyan könnyű dolgom: először is megfelelő időt találni a hétköznapok sodrásában nagy kihívás volt. A projekt találkozókon létrejövő bemélyült hangulatot megteremteni nem is olyan egyszerű, mert ott rászánjuk az időnket, hogy több napot együtt töltünk és egymásra figyelünk, míg itthon, két munkamegbeszélés között figyelem fókuszt váltani komoly gyakorlást igényel a módszer megfelelő használatához. Abból indultam ki, hogy először változatlan formában próbálom ki, lássuk hogy megy. Az eredménnyel elégedett vagyok: meglepődött, jóleső érzést okoztam kollégámnak amikor feltettem neki a kérdést, hogy mit tehetek én azért, hogy neki jobb legyen velem a mindennapokban. És ő is nekem: amit visszajelzett, beépíthetőnek érzem és fontosnak, olyan területnek, amin nem is annyira fejlesztenem, csak tudatosítanom kell. Jelenleg egy ilyen beszélgetésen vagyok túl és még egyet tervezek a következő találkozóig. Mivel partnereim kérik, hogy a konkrét tartalmat csak zárt csoportban fedjem fel, ezért itt most ennyiről számolok be, a találkozóra pedig részletesebb beszámolóval érkezem.

Én családtagot választottam „gyakorló” partnerként. Először úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, hogy papírról olvasom fel a kérdést, aztán lazább beszélgetésre váltottunk és akkor sikerült eljutni a téma mélységéig. Megcsináltuk oda-vissza, tehát először én kérdeztem őt, aztán ő engem. Mindkettőnknek nehéz volt megfogalmazni az igazi kérésünket és végül úgy oldottuk meg, hogy ebben segítettünk egymásnak.  Érdekes tapasztalat volt, hogy nagyjából ugyanazt kértük egymástól, így a mérését egybe tudjuk vonni és hogy ez hogyan fog működni még a jövő zenéje. Már egy konkrétum megfogalmazásához eljutni is nagy eredménynek érzem. Igaz, hogy a beszélgetés során újabb ötleteim támadtak, további kérések, megegyezések megbeszélésére is, ezekkel kapcsolatban most odáig jutottunk, hogy kitűztünk heti egy alkalmat, amikor ezzel foglalkozunk. Nagy reményt érzek a módszer finomításában és terjesztésében, mert konstruktív keretet ad az egyébként kényes témák megbeszéléséhez, főleg így, hogy ez egyben szakmai perspektívát is jelent.

Szakmai bemutatkozó napot, azaz MűhelyKonferenciát tartottunk. A projekt szakmai vezetője összefoglalta, a megjelent érdeklődők számára az akciókutatás fő állomásait a kezdetektől a mostani részeredményekig.

Ezt követően a főszerep a Barátok polgári társulást képviselő két szakértőnké volt, akik prezentációjukban az elmúlt 6 nap közös következtetéseit foglalták össze és a következő lépéseket. Elmondták, hogy saját szervezetük számára fontos mérföldkövet jelenthet, hogy az itt kidolgozott módszerrel a kommunikáció mélyebb szintjére léphetnek. Vállalták, hogy kapcsolatba lépnek a másik két szlovák szervezet képviselőjével, hogy személyesen adják át tapasztalataikat.

A feltett kérdésekre reagálva kitértek arra, hogy a módszertan, aminek alapjait leraktuk mozgalommá növekedhet, amennyiben következetesen építjük és népszerűsítjük, valamint webes felületen is elérhetővé tesszük és vállalták, hogy javaslatot tesznek az ezirányú továbbfejlesztés lépéseire is.