E havi tréningünket úgy tudnám megfogalmazni, hogy elsősorban a konstruktivitást gyakoroltuk. Minden résztvevő arról számolt be, hogy megérezték magukban a különbséget aközött, hogy érzékelnek egy belső elégedetlenséget és ahogyan ezt visszajelzik az érintetteknek. A kettő között ugyanis komoly belső munkavégzésre tanított minket a tréning. Először is megéreztük, hogy a belső elégedetlenség mindenkinél más és más testi tünetekkel jelentkezik és megfigyeltük a testi tünetek és gondolatok és a fejünkben megjelenő képek hármas összekapcsolódását. Ezt követően gyakoroltuk „mihez képest” belső megfogalmazását, azaz a kívánt cél-állapot tudatosítását, amihez képest az elégedetlenségünk jelentkezik. És végül még egy lépéssel tovább mentünk: a feladatunk az volt, hogy kössük össze az elégedetlenséget okozó állapotot és a cél-állapotot magunkban belül „útvonaltervekkel”, azaz javaslatokkal.

A nap második felében aztán „az érvényes feszültség” kapcsán a korábban fenti módon átgondolt javaslatainkat osztottuk meg egymással és feldolgoztuk őket: volt, amit egyszerű volt, mert volt rá mindenki által elfogadható javaslat, amit már csak teendővé kellett alakítani és volt olyan, amit hosszasabban kellett taglalnunk és értelmeznünk, hogy kialakuljon a közös kép.

A hazai csapat a mérés, mérhetőség fejlesztésén dolgozik. Javaslatot teszünk majd egy párhuzamosan indult hazai fejlesztés az érték-alapú gondolkodást elősegítő technológiával való összekapcsolásra, közös rendszerben való alkalmazásra is. Mivel az egyéni fejlődéscélok összefüggenek az egyéni értékrenddel és célokkal a két rendszer későbbi összekapcsolásával egy közösségen belül egyszerre figyelemmel követhető a tagok számára ideális funkció és szerep. Igaz, hogy az ehhez szükséges technológiai fejlesztés beruházás igényes, ezért a jelenlegi projekt keretein belül nem megvalósítható, ugyanakkor már most célirányosan az egységesítés irányába fejleszthető a fejlődéscélok mérési eszköztára és módszertana valamint az adatbázis struktúra. Ehhez végig gondoljuk, hogyan válik ténylegesen mérhetővé és követhetővé a szereplők által vállalt minden fejlődéscél és ezen célok összefüggésrendszere a többi csapattag vállalásaival. Szintén javaslatot teszünk arra, hogy mint projekt csapat, magunkra is kezdjük el követhetővé tenni a vállalásainkat – tehát használjuk a saját eszközünket a saját munkánkban.

A Psychosophy Academy of Central Europe szakmai munkájának fókuszában továbbra is a pszichozófia áll. A pszichozófia fő feladata, abban támo­gatni az embereket, hogy életük esemé­nyeiben meglássák és megragadják lelki fejlődésük lehetőségeit. Hogy minden nap egy „búvármerüléssé” váljon, mely során megtanulhatjuk felismerni a „kagy­lókat.” Azokat a helyzeteket, amelyekben gyöngyként fénylik fel egy-egy új felis­merés. Ez a fejlődésorientált szemlélet ki­hívásaink mélyén megbúvó lehetőségekre irányítva a figyelmünket minden nappal gazdagabbá tehet minket. Nagy tétje van annak, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel, vagy észre sem vesszük őket. Ahogyan az eső, a szél és a fagy lassan elkoptatja a hegyeket, úgy koptatják hétköznapi tevékenységeink a bőrünket is. Ha hámrétegünk folytonos növekedéssel nem ellensúlyozná felülete kopását, úgy igen fájdalmasan tapasztal­nánk, hogy valami baj van… A változás törvénye kimondja, hogy semmi sem állandó. Kapcsolataink tehát ép­pen most is vagy javulnak, vagy romlanak. Látszik tehát, hogy a PACE módszertana igen közel áll az MBB módszertanunkhoz, kérdés az eszköztáraink összehangolása és a családi valamint szervezeti fókusz előtérbe helyezése. Yehuda Tagar, eredetileg a Lélekhangtan (angolul jelenleg is elterjed formá­ban: Psychophonetics) nevet adta a Pszichozófia általa megalkotott terápiás alkalmazásának, ami a hangok és gesz­tusok kiemelt jelentőségére utal, mivel általuk nyílnak meg a kreativitás, az em­beri emlékezet, a tapasztalás és az élet­folyamatok mindeddig rejtett kapui. A nyitott kapukon beléphetünk az egyén világába, a tudatosság fényébe emelve lelki drámája minden részletét.  Mint mondja, a jelenben zajló dráma egyben ön­nön újraírásának lehetőségét is rejti, mely által egy kívánatos jövő felé tehet lépéseket az ember. Ez teszi valójában a Szabadság Pszichológiájává a Módsze­res Empátiát. A metódus egyedi módon enged betekintést a psziché dinamiká­jába, a következő területeken: észlelés és gondolkodás, emlékezés és pszicho-szomatika, imagináció és akarat, beteg­ség és egészség, az élettörténet és a múlt sebeinek gyógyítása, az idő áramlatai, az érzések, a kihívások transzformációja, a művészet, illetve a fejlődés szakmai, sze­mélyes és spirituális vetületei.

A Ladies Circle egyesülete a kérdezés technikájával kapcsolatban hoz majd javaslatokat. Egyesületünk olyan rászorult és hátrányos helyzetű célcsoporttal foglalkozik, akik szinte folyamatos segítő szolgálatot igényelnek. Szükségleteik alapvetőek és ezek közül a lelki segítség leginkább a közösséghez tartozás formájában valósul meg. Ezért számukra nagyon egyszerű és konkrét formába kell hozni a visszajelzések technikáját, amit kézzel foghatóan hasznosítani tudnak a mindennapokban. Fontos, hogy a közösséget építsük, ne pedig „próbára” tegyük. Fejlesztési javaslatainkkal abba az irányba is szeretnénk elmozdítani a folyamatokat, hogy az az öngondoskodásra való felkészítésben nyújtson hatékony segítséget és az egyes emberek által elért fejlődési eredmények felhasználhatóak legyenek egy esetleges munkakeresési vagy pályaválasztási helyzetben is, támpontot nyújtva a személy erősségeiben és a továbbtanulási lehetőségeiben.

A Barátok polgári társulás jelenleg a meghívás témájában mélyedt el. Arra dolgoztunk ki javaslatokat a csapat számára, hogyan lehet általánosságban bemutatni a módszer előnyeit és lehetőségeit és mi az, ami jó, ha elhangzik a meghívásban és mik azok a részletek, amiket a folyamat egy későbbi fázisában érdemes közölni. Ennek kapcsán szót ejtünk majd arról, hogy mik az adatok és eredmények láthatóságával kapcsolatos aggályaink és hogyan tudjuk ezt kezelni. Gondolkodunk rajta, hogyan lehet a módszert kétszemélyes vagy kiscsoportos formában alkalmazni, mik a különbségek és hasonlóságok, illetve mi a maximális csoportlétszám, aminél még működhet. Kidolgozunk egy gyakran ismételt kérdések gyűjtést és az arra adott válasz javaslatainkat is. Tehát összességében a módszer bevezető, meghívó szakaszára koncentrálunk, ezzel kívánjuk kiegészíteni az eddigi munkánkat.  Minden ötletünket csupán javaslatként kezeljük, ezért részleteiben csak akkor dolgozzuk majd ki, ha a releváns csapat konszenzusos döntéssel jóváhagyja.

Szervezetünk profiljából adódóan a módszertani fejlesztésnek azokat az aspektusait gyűjtjük össze, amitől alkalmassá válik rendszerszemléletű megközelítésben való terjesztésre, és a későbbiek során értékesítésre, népszerűsítésre is. Megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amitől fenntarthatóvá válik egy honlap és adatbázis üzemeltetése és a hozzá tartozó szakmai csapat finanszírozása. A tényezők feltárása során külön figyelmet fordítunk a minőségbiztosítás kérdéskörére, annak rendszer-szerű felépítésére a kezdetektől egészen (első körben) a több tízezres felhasználó létszámig. Kitérünk majd annak a körbejárására is, hogyan lehet és kell biztosítani a személyesség megjelenését, meet-up-ok, találkozók, klubok, esetleg konferenciák rendszerének a kiépítésével, úgy, hogy meghagyjuk eközben az alulról építkezés és folyamatos módszertani fejlesztés lehetőségeit is. Figyelmünket ezen a területen tartva készülünk a következő találkozóra az összeírt javaslatainkkal.

A tréning után a második napot szakmai bemutatkozóval kezdtük, ahol az érdeklődőknek beszámoltunk az immár elnevezett May Bad Badges módszertan elméleti alapjairól és eddigi tapasztalatainkról.

A nap második felében pedig a műhelymunka várt ránk. Értékeltük a második akciónk eredményeit, bőséges tapasztalatokkal gazdagodtunk, amik feldolgozásához egy művészeti tevékenységet hívtunk segítségül, a montázskészítést. Képekkel is kifejeztük az élményeinket és annak kapcsán beszélgettünk tovább. Minden résztvevő megerősítette, hogy a módszertan továbbfejlesztéséhez számos ötlete van, így a harmadik akció kitűzése teljes konszenzussal valósult meg, szinte természetesen lekövetve a résztvevők igényeit. Megéltük a belülről motivált csoport önszerveződésének élményét, mikor szinte magától születik meg egy döntés, amit már csak tettekké kell váltanunk.

Tovább lépésünk kulcsa tehát a fejlesztési javaslatok rendszerezése, amire először szintén önálló munkában kell a résztvevőknek felkészülnie a következő találkozóig.