A külföldi partnerek közül talán nekem volt a legkönnyebb dolgom, hiszen júliusban személyesen átéltem az irányított beszélgetés kellemes hatásait. Igaz a másik oldalon állva, nem volt olyan könnyű dolgom: először is megfelelő időt találni a hétköznapok sodrásában nagy kihívás volt. A projekt találkozókon létrejövő bemélyült hangulatot megteremteni nem is olyan egyszerű, mert ott rászánjuk az időnket, hogy több napot együtt töltünk és egymásra figyelünk, míg itthon, két munkamegbeszélés között figyelem fókuszt váltani komoly gyakorlást igényel a módszer megfelelő használatához. Abból indultam ki, hogy először változatlan formában próbálom ki, lássuk hogy megy. Az eredménnyel elégedett vagyok: meglepődött, jóleső érzést okoztam kollégámnak amikor feltettem neki a kérdést, hogy mit tehetek én azért, hogy neki jobb legyen velem a mindennapokban. És ő is nekem: amit visszajelzett, beépíthetőnek érzem és fontosnak, olyan területnek, amin nem is annyira fejlesztenem, csak tudatosítanom kell. Jelenleg egy ilyen beszélgetésen vagyok túl és még egyet tervezek a következő találkozóig. Mivel partnereim kérik, hogy a konkrét tartalmat csak zárt csoportban fedjem fel, ezért itt most ennyiről számolok be, a találkozóra pedig részletesebb beszámolóval érkezem.