Én családtagot választottam „gyakorló” partnerként. Először úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, hogy papírról olvasom fel a kérdést, aztán lazább beszélgetésre váltottunk és akkor sikerült eljutni a téma mélységéig. Megcsináltuk oda-vissza, tehát először én kérdeztem őt, aztán ő engem. Mindkettőnknek nehéz volt megfogalmazni az igazi kérésünket és végül úgy oldottuk meg, hogy ebben segítettünk egymásnak.  Érdekes tapasztalat volt, hogy nagyjából ugyanazt kértük egymástól, így a mérését egybe tudjuk vonni és hogy ez hogyan fog működni még a jövő zenéje. Már egy konkrétum megfogalmazásához eljutni is nagy eredménynek érzem. Igaz, hogy a beszélgetés során újabb ötleteim támadtak, további kérések, megegyezések megbeszélésére is, ezekkel kapcsolatban most odáig jutottunk, hogy kitűztünk heti egy alkalmat, amikor ezzel foglalkozunk. Nagy reményt érzek a módszer finomításában és terjesztésében, mert konstruktív keretet ad az egyébként kényes témák megbeszéléséhez, főleg így, hogy ez egyben szakmai perspektívát is jelent.