A júliusi rendezvényünk két fárasztó napja után adunk ismét hírt magunkról. Trénereink alaposan megdolgoztattak minket, játékos, humoros feladatokkal lazítva fel a gyakran érzékeny témákat. Az első napon főleg hallgatni és figyelni tanultunk, páros gyakorlatokban, és kiderült az aktív figyelem elég fárasztó dolog. Később váltottunk oda, hogy három fős csoportokban már azt gyakoroltuk, hogy milyen pontos értelmezést kíván az, hogy a másik fél mondandóját csendben végig hallgatva, egy-egy szót emeljünk ki abból, ami szerintünk az ő kulcs mondandója és ennek kapcsán pedig visszajelzést kapjunk arról, hogy ez mennyire sikerült.  E feladat apropóján ismerkedtünk meg az én-üzenet kifejezéssel, aminek lényege, hogy lényegeset és igazit mondok el magamról a másiknak, amivel ő tud mit kezdeni, mert elég konkrét. Ennek előfeltétele az, hogy saját szükségleteimmel tisztában vagyok – mint kiderült ez gyakran pont a beszélgetésben tisztult ki.

Az izgalmas rész akkor kezdődött, az első nap végén és a második nap nagy részében, mikor az eddigi munkatapasztalat kapcsán egymásnak visszajelzést adtunk egy tetszőlegesen választott jó vagy fejlesztendő tulajdonságunkra. Ez már élesben ment, nem szimulációként, ezért nagy hatással van ránk még most is. A nap végén még felkészültünk arra, hogy az itt tanultakat kiknek adnánk tovább – mindenki átgondolta és rövid listát készített.  A két nap alatt sok olyan gondolat és élmény keletkezett, amit a további napok műhelymunkáin fogunk feldolgozni és hasznosítani.