Április 22-től ismét 7 napos találkozóra készülünk. Ez alkalommal is műhelymunka, tréning, tanulmányút és szakmai bemutatkozás valósul meg.

A műhelymunkák során több feladatunk lesz:

Az egyik, hogy átnézzük az eddigi munkánk kulcspontjait a szakértőink összefoglalása alapján és közös kulcspontlistát állítsunk össze. A másik, hogy tovább dolgozzunk az érték-alapú gondolkodás módszertanán, egymás őszinte értékelésén, mint kiindulási alap.

A tréning témája ezúttal:

Az értékrend és értékek szerepe a közösségben. Az egyéni és a közös értékek összhangjának megteremtési lehetőségei.

A tanulmányút:

Ezúttal eleget teszünk egy meghívásnak: egy olyan szervezetet látogatunk meg, akik saját vállalásuk szerint a Magyarországon működő, társadalmi felelősséget vállaló szervezetek összekapcsolását, egységes operatív keretbe foglalását tűzte ki célul. Nagy kihívást választottak és reményeink szerint konszenzus alkotással kapcsolatos módszertani jógyakorlatokat ismerhetünk meg általuk.

Szakmai bemutatkozás:

Közösen bemutatjuk az érték-alapú gondolkodás lényegét az érdeklődőknek.

A csoport, mint élő szervezet önmagában hordozza a tökéletességének a lenyomatát. Amikor ez a lenyomat megjelenik a csoportban, akkor megmutatja az egészség mintázatát, amelyet a legjobb csoportvezető sem tud megteremteni.  A csoport végső célja, hogy a csoporttagoknak hozzáférést adjon saját belső bölcsességéhez.  Az élő rendszernek a válaszai belül vannak: a makk már rendelkezik a tölgyfa teljes tapasztalatával. A facilitátor aspirációja, hogy megerősítse a kötődést ehhez az alapvető igazsághoz, amelyet a nagyobb csoporthoz való viszonyulásában tapasztal meg.

Mire figyel tehát az elő szervezet facilitátora?

1. Önszervezés: Megszervezi önmagát és koherenciát teremt a káoszból a tudatosság felé vezető úton. Ezáltal a csoport megtanulja az önszervezést és jobb megoldásokkal jön elő, mint amilyet bármilyen facilitátor ki tud találni.
2. Önszabályozás: Minden, ami élő folyamatosan modulálja magát. Facilitátorként a neokortex vagy az odafigyelő szülő szerepét tölti be, aki szól, amikor eljön az ideje a szünetnek és egy kis sétának. Az önszabályozás modelljében abban segít a csoportnak, hogy tudja, hogy mikor van szüksége szünetre és mikor van szükség gyorsításra.
3. Önkorrekció: Ez különösen fontos készség a csoport számára. A facilitátor példamutatással vezeti a csoportot oda, hogy az minden tudását meg tudja változtatni akkor, ha a környezet változik, és neki változni kell, hogy együtt haladjon az emberek változásával.
4. Önmeghaladás: Hagyja elmenni a régi identitást, annak érdekében, hogy az egyén be tudja építeni és ki tudja fejezni az új identitását. A múlt eloszlatásának a képessége a feltétele annak, hogy valami új jöhessen felszínre. A rész meghal annak érdekében, hogy az új megszülessen. Ha ezt jól csinálja, az emberek új perspektívát nyernek az életükre.

Az MIT és a Stanford kutatásai alapján a magas teljesítményű csoportok folyamatosan és konzisztensen az alábbi dolgokat tartják szem előtt: lenni, csinálni és viszonyulni egymáshoz.

A létezés a lényegiség aspektusa. A csinálás inkább a képességekről, cselekvésről és irányokról szól. A viszonyulás annak a gyakorlati alkalmazása, hogy ezt a kettőt hogyan rakjuk össze a munkacsoportban, családban vagy szervezetben.

A 21. században, egy hektikus és gyors ütemű társadalomban távol kerültünk a csendtől és attól, hogy elidőzzünk a saját lényegiségünkben.  A csinálás és a megvalósítás túlhangsúlyozásának vad minősége van jelen, ami a versengő emberi viszonyokat táplálja.

A módszerünk mindhármat kiegyensúlyozza, miáltal az érték és érdem kevésbé függ attól, amit teszünk. Értéket cselekszünk, mivel az emberi létező természetéből fakadóan akar teremteni és megvalósítani, és mi oda akarjuk tenni a munkánkat, ahol az inspirációnk van, ami támogató emberi viszonyokhoz vezet.

Az egészséges és növekvő csoport egyszerre találkozik a kapcsolódás három szintjével:

Intraperszonális:

Ez minden csoporttag belső megtapasztalását jelenti. Az egyén fejében saját magáról és a többiekről alkotott képéről van itt szó. Arról, ahogyan a csoporttag belül értelmezi a helyzeteket. Alapvető, hogy emlékezzünk, hogy ez az egyén saját igazsága.

Interperszonális:

Azt jelenti, hogy követjük, hogy mi történik a csoporttagok között. Ki kihez kapcsolódik? Van olyan, aki nem kapcsolódik? Vannak ki nem mondott speciális viszonyok?  A speciáis kapcsolódással rendelkező tagok megosztják a szeretetüket a nagyobb egésszel vagy egy klikket formálnak? Hogy tudom segíteni az embereket, hogy kapcsolódjanak egymáshoz?

Mező:

Ez a csoportnak, mint egésznek az energiájára és személyiségére vonatkozik. Milyen témák merülnek fel a csoportban?  Mi a csoport egyedi/különleges energiája? Melyek azok az emergens tulajdonságok, amelyek abból származnak, hogy a különböző személyek összejönnek?

Az élő rendszereknek 3 tulajdonsága van: 1.) lelki közösség (intim gondolatok és érzések megosztása) 2.) különbözőség és 3.) önalkotás.

Megérthetjük az élő rendszer lényegét, ha a test-tudatosságunkat használjuk. A testünk a legközvetlenebb és legintimebb élő rendszer, amellyel kapcsolatban vagyunk. A testünkben részek vannak a részeken belül, amelyek egy nagyobb egészet alkotnak. Úgy tekintjük a csoportot, mint egy testet, amely élő rendszer.

Minden élő rendszer különböző részekből áll, amelyben a részek összekapcsolódnak, hogy egy konvergens egészet alkossanak. Ezek a részek dinamikus kapcsolatban vannak és egy olyan alapvető mintázatot alkotnak, amelyben folyamatosan teremtenek, változnak és kibontják egymást, annak érdekében, hogy az életet szolgálják.

Megtanítjuk a csoportokat arra, hogy élő rendszerként növekedjenek.  Mindez lehetséges szívből jövő jószándékkal és szakszerű beavatkozással. Hisszük, hogy az emberi létezők alapvetően jók, ezért olyan struktúrákra és szervezeti folyamatokra van szükség, amik erre az alapvető jóságra reflektálnak, arra csatolnak vissza, tehát végső soron azt teremtik is.

A földi civilizáció jelenlegi helyzetében ebben nincs választásunk.  Sokkal inkább, mint bármikor, az életünk minősége attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek együtt dolgozni és és gondját viselni a Földnek.

A legalapvetőbb szükséglete minden élő létezőnek, ezért a legfontosabb feladatunk, amikor ilyen csoportokat hozunk össze, az egészség és a növekedés.