A csoport, mint élő szervezet önmagában hordozza a tökéletességének a lenyomatát. Amikor ez a lenyomat megjelenik a csoportban, akkor megmutatja az egészség mintázatát, amelyet a legjobb csoportvezető sem tud megteremteni.  A csoport végső célja, hogy a csoporttagoknak hozzáférést adjon saját belső bölcsességéhez.  Az élő rendszernek a válaszai belül vannak: a makk már rendelkezik a tölgyfa teljes tapasztalatával. A facilitátor aspirációja, hogy megerősítse a kötődést ehhez az alapvető igazsághoz, amelyet a nagyobb csoporthoz való viszonyulásában tapasztal meg.

Mire figyel tehát az elő szervezet facilitátora?

1. Önszervezés: Megszervezi önmagát és koherenciát teremt a káoszból a tudatosság felé vezető úton. Ezáltal a csoport megtanulja az önszervezést és jobb megoldásokkal jön elő, mint amilyet bármilyen facilitátor ki tud találni.
2. Önszabályozás: Minden, ami élő folyamatosan modulálja magát. Facilitátorként a neokortex vagy az odafigyelő szülő szerepét tölti be, aki szól, amikor eljön az ideje a szünetnek és egy kis sétának. Az önszabályozás modelljében abban segít a csoportnak, hogy tudja, hogy mikor van szüksége szünetre és mikor van szükség gyorsításra.
3. Önkorrekció: Ez különösen fontos készség a csoport számára. A facilitátor példamutatással vezeti a csoportot oda, hogy az minden tudását meg tudja változtatni akkor, ha a környezet változik, és neki változni kell, hogy együtt haladjon az emberek változásával.
4. Önmeghaladás: Hagyja elmenni a régi identitást, annak érdekében, hogy az egyén be tudja építeni és ki tudja fejezni az új identitását. A múlt eloszlatásának a képessége a feltétele annak, hogy valami új jöhessen felszínre. A rész meghal annak érdekében, hogy az új megszülessen. Ha ezt jól csinálja, az emberek új perspektívát nyernek az életükre.