Az MIT és a Stanford kutatásai alapján a magas teljesítményű csoportok folyamatosan és konzisztensen az alábbi dolgokat tartják szem előtt: lenni, csinálni és viszonyulni egymáshoz.

A létezés a lényegiség aspektusa. A csinálás inkább a képességekről, cselekvésről és irányokról szól. A viszonyulás annak a gyakorlati alkalmazása, hogy ezt a kettőt hogyan rakjuk össze a munkacsoportban, családban vagy szervezetben.

A 21. században, egy hektikus és gyors ütemű társadalomban távol kerültünk a csendtől és attól, hogy elidőzzünk a saját lényegiségünkben.  A csinálás és a megvalósítás túlhangsúlyozásának vad minősége van jelen, ami a versengő emberi viszonyokat táplálja.

A módszerünk mindhármat kiegyensúlyozza, miáltal az érték és érdem kevésbé függ attól, amit teszünk. Értéket cselekszünk, mivel az emberi létező természetéből fakadóan akar teremteni és megvalósítani, és mi oda akarjuk tenni a munkánkat, ahol az inspirációnk van, ami támogató emberi viszonyokhoz vezet.