Az utolsó napon tanulmányútra indult a csapat. A cél ez alkalommal Smaragdfalva volt. Ez a tanya, ahol saját közösségépítő munka folyik Egerszalók közigazgatási területén fekszik. Távol esik ugyanakkor a lakott területtől és megközelítése is kihívások elé állított minket. Kocsival csak a közelébe lehet eljutni és onnan gyalogosan kell rátalálni a helyre.

Aznap volt a legmelegebb a hét napos találkozó során, így jól esett a megérkezni az árnyas, zegzugos, mesebeli környezetbe és lemosakodni a területen átfolyó hideg és tiszta vizű patakban. Az ott élő közösség közül ketten láttak vendégül minket, míg a többiek a „dolgukat végezték”. Mint megtudtuk egy ilyen területen folyamatos a munka: egyrészt az önfenntartáshoz kapcsolódóan, másrészt az oda érkező látogatók és saját szervezésű programok miatt. Meglepő volt számunkra, hogy egy eldugott tanyaközösség ennyire forgalmas és nyüzsgő hely.

A vezetővel – aki nem szereti magát annak hívni, hanem inkább a hely megálmodójának – beszélgettünk a közösségépítési tapasztalatairól. Megtudtuk, hogy a fennállásának története alatt többször változott a csapat összetétele. A változás oka a célok és keretek egyeztetésének nehézségei. Mivel az együttélés és a közös munka a családokra jellemző együttműködést és közelséget kívánja meg, ezért az emberi kapcsolatok törékenynek és borulékonynak bizonyulnak, amikor ilyen kihívással kell szembenézni. Kétségtelen, hogy az organikus gazdálkodás területén élenjáró Smaragdfalva. Szintén az ehhez kapcsolódó ismeretátadásban és a bevonásban. Tény ugyanakkor, hogy stabil együtt élő nagyobb létszámú közösség megteremtése akadozik. Ennek tényezőit és lehetőséget jártuk körül a beszélgetésben. Szóba került az általunk fejlesztett humán technológiák használatba vétele Smaragdfalván. Ugyanakkor az akciókutatásunk eredménye még önmagában nem „felhasználó-barát”, hogy teljeskörű szolgáltatás váljon belőle, az további munkát igényel. A fejlődő módszertanunknak jelenleg leginkább a fejlesztési csapat tagjaként elköteleződő társakra van szüksége, akikkel a szolgáltatásfejlesztés elindulhat.  Ezért abban maradtunk, hogy kapcsolatban maradunk és időnként tájékoztatjuk egymást arról, ki hol tart. Smaragdfalva közössége teszt-alanyként is vállalkozik a kifejlesztett szolgáltatások kipróbálásra.

Az utak találkoznak címmel tartottuk meg július 20-án, szombaton, a projekt eredményeit bemutató konferenciánkat. Meghívásunkra olyan szakértők érkeztek, akik a két év során már találkoztak az akciókutatásunk témájával és velünk. A konferencián a bemutatkozást a következő téma köré építettük: „Te mitől érzed magad befogadottnak egy közösségben?”

A témaválasztást a kutatócsoportunk végezte el annak alapján, hogy a két év során, összességében ez a téma kapta a legnagyobb súlyt – azaz ezt értékelte az összes résztvevő a legfontosabbnak.

A bemutatkozást úgy építettük fel, hogy a három alap technológiából saját élménnyel térjenek haza a résztvevők. Tehát gyűjtöttünk érték tényezőket, fogalmaztunk meg kritikákat és a kritika mélyén rejlő szükségletek megfogalmazásából pedig fejlődés célt határoztunk meg. Mindezt olyan kiscsoportos munkában, ahol a kiscsoportok vezetői egyen a csoport mentoraként is működtek.

A projekt záró szakaszában – plenáris formában – interaktív módon szőttük egybe az átélt élményeket a kutatócsoport két év során átélt élményeivel. Ekkor került bemutatásra a projekt íve: honnan-hová jutottunk el és mi áll még előttünk.

A konferencia szüneteiben svédasztal várta a vendégeket és alkalom nyílt az ismerkedésre és személyes beszélgetésekre is.

A konferencián termelt konkrét eredményeket, amik a csoportos munkákban születtek ígéretünk szerint augusztus folyamán összesítjük és közzé tesszük a résztvevők számára.

Ezen a hét napos találkozón az ötödik napon került sor a tréningre. A téma a szupervízió elmélete és gyakorlata volt. Mivel a projekt során a tréning egy szerep kultúrára épített tudás-menedzsment módszerrel történt, ezért a szupervízió formája is ehhez alkalmazkodik.

Ezzel együtt a szupervízió elmélete és módszertana a formától függetlenül érvényes és hasznos tudásnak bizonyult. Megtudtuk, hogy a szupervíziót egy önreflexív tanulási folyamatként lehet értelmezni. Jellegzetessége a trianguláris szerkezetű elemzés. A három érintett a következő: szupervízor – szupervízión résztvevő – és a szupervízió témáját adó személy.

A szupervízió elterjedt formáit is áttekintettük: egyéni, több-személyes, csapat és peer-szupervízió és intervízió. Ezek hasonlóságait és eltéréseit átbeszéltük.

A tréning második szakaszában áttértünk arra a módszertanra, amit a trénerek számunkra javasoltak. Mint elmondták, az előző szakaszban bemutatott szupervíziós formák hasonlóságaik ellenére a kezelt kapcsolati dinamikák terén annyira különbözőek, hogy nem lehetséges módszereket átemelni egyikből a másikba. Ezért a mi bevonásunkkal azt igyekeztek körbejárni, hogy pontosan mit vár a közösség a szupervíziótól és milyen széles körben szeretnénk értelmezni a hatásokat. Mint jelezték, céljuk, hogy a mi igényeink alapján, az ő iránymutatásukkal egy ránk szabott módszert alkossunk közösen. Ebben a szakaszban azt határoztuk meg, hogy a kezelni kívánt terület a módszertan iránt elköteleződő közösségünk, ami kezdetben 10-12 fő, azonban folyamatosan bővülőnek szánjuk. A kritérium, amihez tartjuk magunkat az elköteleződés mértéke és nem pedig a létszám. Célként azt jelöltük meg, hogy a mentor munkát vállaló tagjaink számára szeretnénk biztosítani egy olyan közeget, ahol ők a saját személyiségük jelenlegi és lehetséges hatásait térképezik és fejlesztik. Mindezt úgy, hogy a fejlődésüket ugyanúgy fejlődés-célok és értékek mentén mérjük és visszajelzésekkel segítjük, ahogyan azt a nem-mentor tagoknál tesszük. És ezt az egészet a közös célokhoz kötjük.

A harmadik szakaszban kialakítottuk a saját szupervíziós módszereinket. Létrehoztunk egy új koncepciót, amit ÉN-műhelynek neveztünk el. Ennek lényege, hogy az együttműködésünk során kifejlesztett 6 csoport szerepet alkalmazzuk az egyéni úgynevezett belső szerepekre is. Saját ÉN-műhelyemnek én vagyok a Vezetője. Képviselőm és Ülésvezetőm csoportszerepeit a mentoromra bízom. A maradék három szerepet (Gazda, Összekötő/szervező, Jegyző) pedig vagy magamban kifejlesztem vagy ha szükséges, akkor azokra is külső szereplőket bízok meg (szak-mentorok).

Ebben a felállásban a mentorom fő feladata az én egészséges működésem és összhangom megteremtése a közösségi életem és munkám folyamán. A szupervízió pedig a mentorok (azaz Képviselők) csoportos találkozása, ahol az intervíziós csoport módszertanhoz hasonlóan dolgoznak közösen.

Ez a módszer tulajdonképpen egy csoportos problémamegoldás és esetfeldolgozás. Az eljárás meghatározott időkeretekkel működik, felépítése jól strukturált. Középpontjában a hozott esetek állnak. A mi esetünkben a módszertan csak annyival egészül ki, hogy a mentor vállalja az eredményei rögzítését – ahogyan mindenki más is a közösségben.

A találkozó negyedik napján műhelykonferenciát is tartottunk. Ennek során bemutattuk a módszertani alapokat, azt a három alap-technológiát, ami a keretét adja az együttműködési rendszerünknek. Valamint vázoltuk azt a folyamatot, amely az újonnan érkezőket segíti. Bemutattuk azt a három alapvető szakaszt, amin biztosan mindenki keresztül megy, amikor a módszerünkkel ismerkedik. Első az ismerkedés szakasza, ahol a baráti beszélgetések zajlanak, ahol a céljainkkal ismerkednek, és ahol a általunk szervezett tréningek, előadások és programok segítik a velünk ismerkedőket. A második a bevezető szakasz, ahol már a módszertannal kapcsolatos ismeretátadás zajlik és a már működő műhelyek megismerése. A harmadik pedig csak azoknak szól, akik az első kettő alapján munkatárssá kívánnak válni. Itt ugyanis projektek indítása és kezelése zajlik már.

Kiemeltük, hogy a módszertan szerint minden érdeklődő egyéni figyelmet kap és és az éppen elérhető eszköztárunkból csak azokat kell használnia, ami számára releváns. Ugyanakkor bizonyos lépéseket kötelezővé teszünk – ezek képezik a stabil mérföldköveinket.

A harmadik napon az előző napi érték-tényezős gondolkodáshoz hozzákapcsoltuk a visszajelzés kultúrát. Ez az a másik alap technológia, ami meghatározó része a közös módszertanunknak. A munka java kis csoportokban folyt, és a nap második felében a teljes csapat összegyűlt újra.

A visszajelzés – ahogyan közösen összeszedtük – akkor érvényes, amennyiben a két vagy több fél között megegyezéssel zárul, ami ebben az esetben fejlődés célok vállalását jelenti. Fontos, hogy a fejlődés cél mérhető és követhető és nyilvános a közösség felé. A visszajelzéseket általában ott kezdtük, ahol nagy általánosságban a társadalom tart: feszültség, kritika vagy jótanács megfogalmazásából indulunk. Ezek mind valamilyen zavaró vagy feszítő érzést vagy gondolatot takarnak. Azért foglalkoztunk vele, mert kezeletlenül hagyva az érintett személyek kapcsolatát rombolja. Ha megfosztjuk egymást a belső valóságunktól, akkor a közös kép helyett saját – közösnek hitt – képet építünk. Ezért a belső képek egyeztetésére nagy hangsúlyt teszünk, mindezt gyakorlatias, helyzethez kötött és megoldásig vitt formában.

Az előző nap műhelymunkája során számtalan kritika és feszültség merült fel, tehát nem kellett – a gyakorlás kedvéért – keresgetni, hanem releváns és fontos témákat hoztak a résztvevők. Nevek nélkül néhány fontos téma, ami felmerült: egyenrangúság a kommunikációban, értő figyelem gyakorlása, az elismerés fontossága, a bevonódás mértéke.

A negyedik napon az értéktudatosság és a visszajelzés témája mellé behoztuk a harmadik fontos alapot: a mentorálást, illetve az egyéni fejlesztés technológiáját. Mivel a módszertanunk transzparenciára és folyamatos mérésre és ahhoz kötött tanulásra alapoz, ezért a felmerülő egyéni kérdésekhez mindenkinek szüksége van egy olyan „barátra”, akivel előre megegyezett módon a személyes témák feldolgozhatóak.

A műhelymunka során kis csoportokban az egyéni szükségletek feltárásán dolgoztunk. A szükségletek tudatosítása és igénnyé formálása központi fontosságú a közösség életében. Ezáltal tapasztaljuk meg, hogy biztonságban vagyunk és számítunk a többiek számára. A jól megfogalmazott egyéni szükségletek adják a visszajelzésekhez az alapot és a megegyezett célokat pedig értékek mentén tesszük mérhetővé.  Ilyen módon tehát a három alap technológia kölcsönösen egymásra támaszkodik. Az eredmények a három technológia együttes alkalmazásával válnak használhatóvá és modell értékűvé a közösségfejlesztés során.

A műhelymunkák lezárásaként összefoglaltuk a három alap technológia egymásra hatását és központi szerepét az akciókutatásunk témájában. Azt vállaltuk, hogy a szabadságot és együttműködést támogató társas működés modelljének kialakítását kutatjuk és egy módszertani meta-modell alapjait teszteljük. Érzésünk szerint ebben áttörést értünk el és a tapasztalatainkat a záró tanulmányban megfogalmazzuk és közzé tesszük.

Abban egyeztünk meg, hogy a projekt során létrehozott eredmények továbbvitelét egy lépésről-lépésre módszertan keretében közösen alkotjuk meg – ezzel mintegy tréning folyamatot készítünk a tanulmányunk gyakorlati alkalmazásához. Ezt azonban már a projekt utóéletében vállalt együttműködés keretében tesszük.

Találkozónk első napja kalandosan indult. Az érkezők közül egy csapat nehéz helyzetbe került egy elromlott autó miatt az autópályán. Öröm volt látni, hogy a helyzet milyen gyorsan megoldódott, mert a csapat többi tagja odafordulással és segítőkészséggel minden logisztikai kérdést megoldott. Ez a helyzet – bár hétköznapi jelenség – mégis nagyon meghatározóvá vált számunkra. Ekkor éreztük először, hogy összetartó közösségként biztonságban vagyunk, és az együttműködésünkre lehet építeni.

Miután mindenki megérkezett, a résztvevők helyzetjelentést adtak az elmúlt időszak önálló haladásáról, a projekttel kapcsolatban felmerült kérdésekről. Egyeztettük, hogy a műhelymunka három napja annak a három alaptechnológiának a megismerésével és gyakorlásával telik, ami a módszertanunk alapja is egyben. Az első nap ezt követően vacsorával és szabad beszélgetéssel, ismerkedéssel telt.

Másnap a három alap technológia közül az értéktudatos gondolkodás bemutatásával kezdtük. A műhelymunka keretében összegyűjtöttük, hogy ki milyen tényezők mentén érzi hatékonynak és kielégítőnek az előttünk álló 6 nap teljesítményét. Az összegyűjtött tényezőket kiscsoportos formában, a módszertani alapjainknak megfelelően pontosítottuk: definíció, leírás, példa, mérési módszer – annak érdekében, hogy mindenki számára értékelhető tényezőket hozzunk létre. A kiscsoportok eredményeit a teljes csoport jelenlétében összesítettük. A mindenki által legmagasabbra súlyozott tényezők az alábbiak lettek:

Összetartás – A csapattagok érzelmi szövetsége olyan kohézív, hogy őrzik a kapcsolati minőséget és „hadra foghatóak”

Példaérték – Gyakorlatban megvalósítunk valamit, amit lehet és érdemes is másolni

Értő figyelem – A felém fordított figyelmed minősége és intenzitása

Nyitottság – Torzítószűrő-mentes információfeldolgozás

Aktivitás – Az összes közösségi tevékenységben való részvétel, belső motivációval