Családsegítés, szociális munka helye a társadalomban

Hétfői és keddi napunkat tréningmunkával töltjük, melynek fő témája ma, a tréning első napján a szociális munka és hazai szociális ellátó rendszer működése volt.

A tréning alkalom első része során megjelent a szociális munka – ezen belül a családsegítés – újradefiniálásának igénye, a folyamatosan háttérben húzódó szociális munka mibenlétére, lényegére vonatkozó viták, eszmecserék miatt. A szociális munka társadalmi mandátumának, funkciójának lényege (más kifejezésével: hogy mit rendel meg a társadalom a szociális munkától), hogy megelőzze, enyhítse, megakadályozza a nélkülözést és a szenvedést. Közvetlen és közvetett módon segítsen az időlegesen, vagy tartósan a társadalom perifériájára szorulókon, továbbá segítse elő az elnyomott helyzetben lévők felszabadítását és a veszteséget elszenvedők autonómiájának, kompetenciáinak-képességeinek visszaszerzését, a társadalomba való visszailleszkedésüket. Egyre erőteljesebben érzékelhető ezzel párhuzamosan egy másik nézet terjedése is, miszerint a szociális munka funkciója nem egyéb, mint a „közös” társadalmi (főleg a középosztálybeli) normák betartatása a társadalom peremén élőkkel, azaz vulgárisan fogalmazva a nemszeretem emberek kontrollja és regulázása, az állami, önkormányzati, hivatali, bürokratikus eszközök által. Az utóbbi szemlélet a jóléti állam kritikája és a gazdasági válság erősödésével egyenes arányban nő.

A szakmafejlesztés elvárásait és irányelveit megcélzó megközelítés többek között arra irányítja a figyelmünket, hogy a szociális és társadalmi problémák nem ismernek ország határokat, a szlovákiai és romániai régiókban is hasonlóan vagy azonosan jelennek meg.

Mindez megerősíti a küldetésünket, hogy a szakma nemzetközi és globális tapasztalatainak figyelembe vételével lehet megoldásokat és megfelelő válaszokat adni az adott, konkrét esetekre, lokálisan vagy éppen társadalmi szinten.

Reklámok