Eredmények kategória bejegyzései

Csoportnormák – Beszámoló az áprilisi M7 projekttalálkozóról (2018.04.27-28.)

2018.04.27-28. – M7 találkozó, Műhelymunka:

Lefektettünk bizonyos normákat a csapat megalakulásakor, ami szintén érdemes része egy körültekintő csapatszervezési metódusnak.

Egy feladat optimális betöltéséhez szükséges csapatméret változó lehet, ám különböző csapatösszetételek más-más megközelítést igényelnek.

Az ideális munkacsoport méretét valahova 6 és 12 fő közé lőttük be. 6 fő alatt többnyire fontos tapaztalatok, kompeteciák hiányoznak a csapatból, vagy nincs elég, a fontos szerepek folytonosságát biztosító, egymással keresztkompetenciájú munkatárs; 12 fő fölött azonban a csapat koordinációja, összehangolása, már jelentős kihívás, nem ritkán szüksgéges professzionális facilitátort bevonni a hatékony munkafolyamatok kialakítása, fenntartása érdekében.

A létszám természetesen szorosan öszefügg a szükséges szerepek körének tisztázásával. Előnyös ugyan ha a csapatfelépítés tartalmaz keresztompetenciákat, de még ilyen esetben is kiemelt fontosságú a szerepek és hatáskörök tisztázása. Egy csoport létrehozója nem szükségszerűen tölti be annak fő facilitátori szerepét, sőt opcionálisan a vezető szerepek is rotáció tárgyát képezhetik lapos, demokratikus felépítésű csapatok esetén.

A szerepek tisztázása után a információ áramlásának szabályait is fontos egyeztetni.

Vonatkozik ez egyaránt  egymás szenzitív, magán jellegű információinak a védelmere és  a szóvivés, külső kommmunikáció etikettjére. Fontos tisztázni például, hogy a csapat nevében kommunikálás tartalmilag milyen belső validációs folyamathoz kötött.  A mi esetünkben azt találtuk célravezetűnek, ha mindenkinek megadjuk a nyilatkozattétel jogát, azzal a kitétellel, hogy nevesíti magát, és amennyiben kijelentéseit nem egyeztette a csapat többi részével, ezt is világosá teszi a közönség számára.

A csapattagok Etikai kódex jellegű társaldami szerződéseket is köthetnek egymással, mely csapatunik esetében az un. “Igaz-fontos kapcsolati szerződés” keretében valósult meg. Ebben fektetik le egymással a csapattagok együttműködésük közös kultúráját és normáját.

Reklámok

Személyes érintettségek – Beszámoló az áprilisi M7 projekttalálkozóról (2018.04.27-28.)

A szakmai hatékonyság elmélyült kutatása során elengedhetetlen kitérőt tenni a személyes szféra irányába is és a megfelelő bizalmi állapot és személyes kontaktus kiépítése után partnereink személyes érintettségét is megvizsgálni az egyes területeken.

Kutatásunk eddigi eredménye az, hogy a családsegítés, családgondozás területén dolgozók éppen olyan mértékben érintettek a családok belső dinamikájára jellemző fő feszültésgekben, kihívásokban, nehézségekben, mint más polgártársaik. Az egyik leggyakoribb feszültésgforrás éppen a “túlzott” elhivatottság, mely  a lelkiismeretesebb szakembereket morális patthelyzet elé állítja a saját családjukra fordítható idő és energiák rovására. Sújosbító tényező a gyakori alulfizetettség, mely ily módon sem kompenzálja a családot a befektetett energiákért. Ez a társadalom szélesebb rétegeiben ismert és megfigyelt jelenség, például az egészségügyi dolgozók esetében is.

Felismertük, hogy az összefogás és összedolgozás nem csak az elvégzett munka hatékonysága szmepontjából lehet releváns, hanem olyan értelemben is, hogy létrejöjjön egy “tér”, ahol a szakemberek saját érintettégeikben is tudják támogatni egymást –  “A suszter és a csizma klasszikus esetéről megemlékezvén”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kérdőíves kutatás előkészítés – Beszámoló a februári M6 projekttalálkozóról (2018.02.22-23.)

Az M6 találkozó során egymás között egyeztetett kiscsoportos eredményeket közös kutatás keretében szeretnénk az egyes régiókból származó statisztikai adatokkal árnyalni és térképre vinni.

Az akciókutatást célzó előkészületeinknek eredményeképpen a szakmai csoport irányt és fókuszt keresett az akciókutatást támogató kérdőíves kutatásnak, melyek támpontként szolgálhatnak azután a kutatási kérdőívet összeállító kollégák számára.

A közös kutatás fő irányainak, fókuszterlületeinek megvitatása alapján, az alábbi kérdéskörök régióspecifikus statisztikáira mindenképp kíváncsi a csapat:

A helyi szakmabeliek interakciós készsége és állapota,

Az egyénileg alkalmazott együttműködések típusa, szintje, színvonala

Elérhető együttműködési kezdeményezések ismerete és ezek igénybevételének mértéke/aránya,

Jellemző akadályok az együttműködések megvalósulásának, vagy azok színvonalának növekedésének az útjában.

Soron következő találkozónkon új résztvevők jelenlétében prezentáljuk és keresztvalidáljuk eddigi tevékenységünk, mely reményeink szerint segíti a kutatás alapjainak tovább finomítását, mielőtt a felmérést végző csapattal a kérdőívek véglegesítésének egyeztetési folyamatába kezdenénk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Módszertanok – Beszámoló a februári M6 projekttalálkozóról (2018.02.22-23.)

2018. február 22-23.

Az M6 találkozó tréning-folyamatának egyik eredményeképp összegyűjtöttük a résztvevők eddig alkalmazott együttműködés-módszertani ismereteit, rendszereit, melyek jellemzőinek összehasonlítása, keresztvalidálása és közös tudásmodellben való egyesítése szerepelni fog későbbi tevékenységeink között.

Az összegyűjtött lista elemei a következők:


  • Hármas tagozódás
  • Holacracy
  • Teal
  • SprirálDinamika
  • Jógyakorlat csere
  • Tanulószervezet
  • Módszeres empátia

A kérdőíves kutatás során a lista valószínűleg bővülni fog, ám jelenleg elsődleges szempontunk nem a lista tartalma volt, hanem magának a tudásmodell összevetés és egyeztetés módszertanának és kultúrájának erősítése a résztvevőkben, akik így saját régióikban a további lokális becsatolási és egyeztetési folyamatok fontos mentoraivá válhatnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A család életét befolyásoló társadalmi tényezők – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

A decemberi egri találkozónk műhelymunkája során külön figyelmet fordítottunk arra, hogy meghatározzuk, hogy milyen társadalmi hatások érik a családtagokat, milyen társadalmi tényezők befolyásolják a családok életét. Ebben a bejegyzésben a résztvevők által összegyűjtött tényezőket villantjuk fel:

  • A család mérete (Családtagok száma: gyerekek, unokatesók, generációk)
  • A család összetétele (Különösen fontos kérdés mozaik családok esetén)
  • A családmodell  (Kapcsolattartás módja az oldalági rokonok és a generációk között)
  • A család társadalmi rétege (Családi értékek)
  • Társadalmi tradíciók változása (A család fő funkciójának társadalmi megítélése)
  • A család anyagi helyzete (A befolyó bevétel nagysága)
  • A családi bevételteremtés munkamegosztása (A bevételtermelés személyei a családban)
  • A család jövedelemgazdálkodási modellje (A családtagok részesedése az összjövedelemből)
  • A család életszínvonal igénye (Fogyasztási szokások)
  • Nevelő, oktató intézmények szerepe és színvonala (Bölcsőde, óvoda, iskola)
  • A mobilitás felértékelődése (Az otthon fogalma, infrastrukturális lehetőségek, tömegközlekedés  és közterületek színvonala)
  • Technológiai robbanás (Az új technológiák megjelenésének kezelése családon belül)
  • Virtuális valóságok és közösségek megjelenése (A virtuális világ megjelenésének kezelése a családon belül)
  • A média hatása (Médiafogyasztási szokások a családban)

Az együttműködést befolyásoló tényezők – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

A decemberi egri találkozónk műhelymunkáján olyan befolyásoló tényezőket kutattunk, melyek meghatározzák az együttműködést egy családon belül, a családok között és végül alapvetően mindannyiunk között. A fő kérdés az volt, hogy milyen tényezőket kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy hozzájáruljunk a családok fejlődéséhez és a családok közösségeinek fejlődéséhez.
Elsőként olyan befolyásoló tényezők merültek fel, mint a gyorsuló életritmus és gyorsuló világ, az atomizáltság, az individuális, önző értékrend, az énközpontú világkép, a privát szféra fogalmának tisztázatlansága, a média szerepe. Ezután a műhely résztvevői fontos tényezőként értékelték az önismeretet, mint készséget és témát, valamint annak helyzetét, integrálását az oktatásba, az oktatás fókuszát, minőségét és a gyerekek-tanárok túlterheltségét. Alapvető nehézségként került elő a mai világban zajló gondolkodásról való leszoktatás, mint tendencia.
A család összetétele (mozaik családok, elvált szülők, egyedülálló szülő), a nagyszülői szerep megítélése, a generációs különbségek és a generációk egymásra hatása (illetve ennek a különbségnek a bagatellizálása, helytelen kezelése) szintén jelentős tényezőként merült fel.
A gazdasági szerkezet és a gazdasági helyzet (fogyasztási szokások, életminőség, élettér, az életkezdet körülményei, mobilitási lehetőségek) és a politikai környezet (munkaerő-piaci helyzet, családjogi intézményrendszer állapota, családpolitika, családtámogatási rendszer, nyugdíjkorhatár, mélyszegénység kezelése) is alapvető befolyással vannak az együttműködésre. A gazdasági és politikai helyzet, valamint a minket körülvevő kulturális környezet alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen jövőképpel rendelkezünk személyesen és társadalmi szinten is. Hogy mekkora a társadalmi hasznosságunk, illetve mennyire érezzük magunkat hasznosnak, mekkora az egyéni felelősségvállalásunk (empowerment). Végül, de nem utolsó sorban a technológiai fejlődés is előkerült, mint fontos tényező, főként a virtuális közösségek szerepe és az okos eszközök technológiája révén.
A fenti tényezők összegyűjtése nagy segítséget nyújtott nekünk abban is, hogy ennek ismeretében áttekintsük és finomítsuk az akciókutatásunk menetét és tartalmát.

A résztvevők hozzáadott értéke – Beszámoló a decemberi M5 projekttalálkozóról (2017.12.14-15.)

A műhelymunka során az alábbi közös nevezőre jutottunk.

A társadalmi problémák megoldása mikro- és makro-szinten egyaránt kooperációt, együtműködést, komplex szemléletű megközelítést igényelnek, a különböző ágazatok szakmáival együttműködve (egészségügy, sport és egészséges életmód, foglalkoztatás, szociális szakma stb.) A projekt kivitelezésében együttműködő szervezetekben megvannak azok a szakmai potenciálok, amelyek egyesítésével pozitív szinergiahatásokat tudunk elérni a nemzetközi és szakmaközi együttműködésben.

A csoportmunka legfontosabb hozzádott értéke, hogy az egymást támogató légkörben új perspektívák nyílnak meg, és a hatékony  stáb-team munkával, és konstruktív kooperációval, konszenzusos cselekvéssel új eredmények születhetnek.

A számunkra kívánatos kollaborációhoz az szükséges, hogy együt találjuk ki, hogy mit lehetne/kellene tenni a szolgáltatások szervezésében és egy adot, konkrét ügyben, hogy együtt tervezzük meg a közös munkát és döntsünk a további lépésekről, hogy a továbbiakban folyamatosan tartsuk a kapcsolatot egymással, hogy rendszeresen találkozzunk, ahol újra és újra kiértékeljük az eseményeket, elemezzük egymás tapasztalatait, és együtt hozzunk újabb és újabb döntéseket. Tehát a hosszabb időtartamú, komplex szemléletű, folyamatos stáb-team munka vezet el bennünket a tényleges együtműködéshez.

Az együttműködéssel kapcsolatban az alábbiak szerint összesítettük az előnyöket és hátrányokat:

 

Előnyök

  • Partneri alapokon folyó hatékony stáb-team munka
  • Motivált közreműködők
  • Átekinthető felelősség megosztás
  • Gyakorlatias, hatékony, minőségre törekvő együttműködés
  • Lehetőség az összehangolt szolgáltatások kidolgozására
  • Nemzetközi tapasztalatcserében rejlő lehetőségek
  • Interprofesszionális együttműködésben rejlő előnyök
  • Az általunk kezdeményezett szolgáltatás-innovációkkal elégedettebb felhasználók, környezet és munkáltatók
  • Erőteljes hatást gyakorolhatunk a szűkebb-tágabb társadalmi környezetünkre
  • Szélesebb dimenziókat is figyelembe vevő, folyamatos konstruktív kooperáció
  • A problémák, rizikók, veszélyek csökkentése
  • A merev szakmai keretek oldása

 

Nehézségek

  • Földrajzi távolság
  • Különböző szabályozások és szolgáltatási rendszerek a célországokban
  • Különböző szakmai képzettségek, eltérő identitások
  • Nem mindig egyértelmű és meghatározható távlatok
  • Eltérő szakmai értékek, érdekek
  • Az eredeti szakma iránti lojalitás, identitás elvesztésétől való félelem
  • Egymásnak ellentmondó, vagy párhuzamos tevékenységek veszélye
  • Különböző kompetenciák
  • Különböző szakmai nyelv, stílus
  • A rendelkezésre álló és újként feltárt források gazdaságos és sikeres használata
  • Időigényesség
  • Az értékelés nehézségei