Műhelymunkánk során tovább dolgoztunk az együttműködés témában, és megállapítottuk, hogy a szociális szakmán belüli és a humán szakmák között komoly összefogásokra, integrációkra, együttműködésekre van szükség. Hiszen éppen az ember és társadalmi környezete közötti kölcsönhatás veszíthető el, így a szociális munka holisztikus szemlélete, lényege is, ha az embert és környezetét nem a maga totalitásában, komplexségében értelmezik, elemzik és kezelik.

Ezzel kapcsolatban idézzük itt az egyik csapattagunk hozzászólását:  „Ha a világot folyamatosan csak részeiben látjuk, ha csak jelenlegi intézményünkből, csak két szemünkkel lehatárolt perspektíván keresztül vizsgálódunk, és ha valamennyien csak e lehatárolt élettapasztalattal és a kérdések lehatárolt megértésével rendelkezünk, akkor csak rontani fogunk a szolgáltatás egészét”.  A holisztikus szemlélet további szükségességét mutatja, hogy a szociális munka sajátossága, hogy soha nem lehet egy vezető tudományhoz kapcsolni az ismereteket, mivel a szenvedő embert, a nehéz élethelyzetével önerejéből megküzdeni nem tudó embert nem lehet egyoldalúan megközelíteni.