A csütörtöki műhelymunka nap második felét a közös munka lehetőségeinek és jó gyakorlatok összegyűjtésével töltöttük. Az IP kollaborációhoz szükséges, hogy együtt találjuk ki, hogy mit lehetne/kellene tenni egy adott, konkrét ügyben, hogy közösen tervezzük meg a közös munkát és döntsünk a további beavatkozások tekintetében, hogy a továbbiakban folyamatosan tartsuk egymással a kapcsolatot, hogy rendszeresen találkozzunk egymással, ahol újra és újra kiértékeljük az eseményeket, elemezzük egymás tapasztalatait.

Az általunk modellezett hosszabb időtartamú, komplex szemléletű, folyamatos stáb-team munka vezet el tehát a tényleges IP együttműködéshez, amely egy hosszú távú szolgáltatási koncepciót kialakító és megvalósító projekt. Amelyben van új cél, ami a folyamatos kollaboráció eredményeképp egy új minőséget fog majd eredményezni, a viták és tervezés során előjövő ötletek megerősítik az együttműködő team-stáb tagjait, hogy a közös célokért eredményesebben tudjanak lobbizni a potenciális újabb partnerek körében, vagy elkerülni, legyőzni a szakmai problémákat és nehézségeket (paternalizmust, előítéleteket, bűnbakképzést, rutinizálódást)

A fentiekhez kapcsolódóan bevált gyakorlatként említhető a résztevőink által említett két konkrét jó gyakorlat. Szlovákiában szakmaközi ellátási team-eket hoztak létre az idősek saját otthonukban való ellátására és több szakma részvételével integrált közösségi mentálhigiénés csoportokat a tartósan mentális betegségben szenvedők ellátására. A közös feladatvégzésben a hagyományos szociális munkás szerepek elmosódtak, mivel ápolók, orvosok, pszichiáterek, pedagógusok és más egyéb szakemberekkel kollaborációban dolgoztak együtt. Romániában igen jó gyakorlat alakult ki például a nehezen nevelhető fiatalokkal való foglalkozásban, nevelők, sportedzők és szociális szakemberek együttműködésével.