Az M6 találkozó során egymás között egyeztetett kiscsoportos eredményeket közös kutatás keretében szeretnénk az egyes régiókból származó statisztikai adatokkal árnyalni és térképre vinni.

Az akciókutatást célzó előkészületeinknek eredményeképpen a szakmai csoport irányt és fókuszt keresett az akciókutatást támogató kérdőíves kutatásnak, melyek támpontként szolgálhatnak azután a kutatási kérdőívet összeállító kollégák számára.

A közös kutatás fő irányainak, fókuszterületeinek megvitatása alapján, az alábbi kérdéskörök régióspecifikus statisztikáira mindenképp kíváncsi a csapat:

A helyi szakmabeliek interakciós készsége és állapota,

Az egyénileg alkalmazott együttműködések típusa, szintje, színvonala

Elérhető együttműködési kezdeményezések ismerete és ezek igénybevételének mértéke/aránya,

Jellemző akadályok az együttműködések megvalósulásának, vagy azok színvonalának növekedésének az útjában.

Soron következő találkozónkon új résztvevők jelenlétében prezentáljuk és keresztvalidáljuk eddigi tevékenységünk, mely reményeink szerint segíti a kutatás alapjainak tovább finomítását, mielőtt a felmérést végző csapattal a kérdőívek véglegesítésének egyeztetési folyamatába kezdenénk.

2018. február 22-23.

Az M6 találkozó tréning-folyamatának egyik eredményeképp összegyűjtöttük a résztvevők eddig alkalmazott együttműködés-módszertani ismereteit, rendszereit, melyek jellemzőinek összehasonlítása, keresztvalidálása és közös tudásmodellben való egyesítése szerepelni fog későbbi tevékenységeink között.

Az összegyűjtött lista elemei a következők:

---

• Hármas tagozódás
• Holacracy
• Teal
• SprirálDinamika
• Jógyakorlat csere
• Tanulószervezet
• Módszeres empátia

---

A kérdőíves kutatás során a lista valószínűleg bővülni fog, ám jelenleg elsődleges szempontunk nem a lista tartalma volt, hanem magának a tudásmodell összevetés és egyeztetés módszertanának és kultúrájának erősítése a résztvevőkben, akik így saját régióikban a további lokális becsatolási és egyeztetési folyamatok fontos mentoraivá válhatnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A decemberi egri találkozónk műhelymunkája során külön figyelmet fordítottunk arra, hogy meghatározzuk, hogy milyen társadalmi hatások érik a családtagokat, milyen társadalmi tényezők befolyásolják a családok életét. Ebben a bejegyzésben a résztvevők által összegyűjtött tényezőket villantjuk fel:

• A család mérete (Családtagok száma: gyerekek, unokatesók, generációk)
• A család összetétele (Különösen fontos kérdés mozaik családok esetén)
• A családmodell  (Kapcsolattartás módja az oldalági rokonok és a generációk között)
• A család társadalmi rétege (Családi értékek)
• Társadalmi tradíciók változása (A család fő funkciójának társadalmi megítélése)
• A család anyagi helyzete (A befolyó bevétel nagysága)
• A családi bevételteremtés munkamegosztása (A bevételtermelés személyei a családban)
• A család jövedelemgazdálkodási modellje (A családtagok részesedése az összjövedelemből)
• A család életszínvonal igénye (Fogyasztási szokások)
• Nevelő, oktató intézmények szerepe és színvonala (Bölcsőde, óvoda, iskola)
• A mobilitás felértékelődése (Az otthon fogalma, infrastrukturális lehetőségek, tömegközlekedés  és közterületek színvonala)
• Technológiai robbanás (Az új technológiák megjelenésének kezelése családon belül)
• Virtuális valóságok és közösségek megjelenése (A virtuális világ megjelenésének kezelése a családon belül)
• A média hatása (Médiafogyasztási szokások a családban)

A decemberi egri találkozónk műhelymunkáján olyan befolyásoló tényezőket kutattunk, melyek meghatározzák az együttműködést egy családon belül, a családok között és végül alapvetően mindannyiunk között. A fő kérdés az volt, hogy milyen tényezőket kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy hozzájáruljunk a családok fejlődéséhez és a családok közösségeinek fejlődéséhez.
Elsőként olyan befolyásoló tényezők merültek fel, mint a gyorsuló életritmus és gyorsuló világ, az atomizáltság, az individuális, önző értékrend, az énközpontú világkép, a privát szféra fogalmának tisztázatlansága, a média szerepe. Ezután a műhely résztvevői fontos tényezőként értékelték az önismeretet, mint készséget és témát, valamint annak helyzetét, integrálását az oktatásba, az oktatás fókuszát, minőségét és a gyerekek-tanárok túlterheltségét. Alapvető nehézségként került elő a mai világban zajló gondolkodásról való leszoktatás, mint tendencia.
A család összetétele (mozaik családok, elvált szülők, egyedülálló szülő), a nagyszülői szerep megítélése, a generációs különbségek és a generációk egymásra hatása (illetve ennek a különbségnek a bagatellizálása, helytelen kezelése) szintén jelentős tényezőként merült fel.
A gazdasági szerkezet és a gazdasági helyzet (fogyasztási szokások, életminőség, élettér, az életkezdet körülményei, mobilitási lehetőségek) és a politikai környezet (munkaerő-piaci helyzet, családjogi intézményrendszer állapota, családpolitika, családtámogatási rendszer, nyugdíjkorhatár, mélyszegénység kezelése) is alapvető befolyással vannak az együttműködésre. A gazdasági és politikai helyzet, valamint a minket körülvevő kulturális környezet alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen jövőképpel rendelkezünk személyesen és társadalmi szinten is. Hogy mekkora a társadalmi hasznosságunk, illetve mennyire érezzük magunkat hasznosnak, mekkora az egyéni felelősségvállalásunk (empowerment). Végül, de nem utolsó sorban a technológiai fejlődés is előkerült, mint fontos tényező, főként a virtuális közösségek szerepe és az okos eszközök technológiája révén.
A fenti tényezők összegyűjtése nagy segítséget nyújtott nekünk abban is, hogy ennek ismeretében áttekintsük és finomítsuk az akciókutatásunk menetét és tartalmát.

A műhelymunka során az alábbi közös nevezőre jutottunk.

A társadalmi problémák megoldása mikro- és makro-szinten egyaránt kooperációt, együtműködést, komplex szemléletű megközelítést igényelnek, a különböző ágazatok szakmáival együttműködve (egészségügy, sport és egészséges életmód, foglalkoztatás, szociális szakma stb.) A projekt kivitelezésében együttműködő szervezetekben megvannak azok a szakmai potenciálok, amelyek egyesítésével pozitív szinergiahatásokat tudunk elérni a nemzetközi és szakmaközi együttműködésben.

A csoportmunka legfontosabb hozzádott értéke, hogy az egymást támogató légkörben új perspektívák nyílnak meg, és a hatékony  stáb-team munkával, és konstruktív kooperációval, konszenzusos cselekvéssel új eredmények születhetnek.

A számunkra kívánatos kollaborációhoz az szükséges, hogy együt találjuk ki, hogy mit lehetne/kellene tenni a szolgáltatások szervezésében és egy adot, konkrét ügyben, hogy együtt tervezzük meg a közös munkát és döntsünk a további lépésekről, hogy a továbbiakban folyamatosan tartsuk a kapcsolatot egymással, hogy rendszeresen találkozzunk, ahol újra és újra kiértékeljük az eseményeket, elemezzük egymás tapasztalatait, és együtt hozzunk újabb és újabb döntéseket. Tehát a hosszabb időtartamú, komplex szemléletű, folyamatos stáb-team munka vezet el bennünket a tényleges együtműködéshez.

Az együttműködéssel kapcsolatban az alábbiak szerint összesítettük az előnyöket és hátrányokat:

 

Előnyök

• Partneri alapokon folyó hatékony stáb-team munka
• Motivált közreműködők
• Átekinthető felelősség megosztás
• Gyakorlatias, hatékony, minőségre törekvő együttműködés
• Lehetőség az összehangolt szolgáltatások kidolgozására
• Nemzetközi tapasztalatcserében rejlő lehetőségek
• Interprofesszionális együttműködésben rejlő előnyök
• Az általunk kezdeményezett szolgáltatás-innovációkkal elégedettebb felhasználók, környezet és munkáltatók
• Erőteljes hatást gyakorolhatunk a szűkebb-tágabb társadalmi környezetünkre
• Szélesebb dimenziókat is figyelembe vevő, folyamatos konstruktív kooperáció
• A problémák, rizikók, veszélyek csökkentése
• A merev szakmai keretek oldása

 

Nehézségek

• Földrajzi távolság
• Különböző szabályozások és szolgáltatási rendszerek a célországokban
• Különböző szakmai képzettségek, eltérő identitások
• Nem mindig egyértelmű és meghatározható távlatok
• Eltérő szakmai értékek, érdekek
• Az eredeti szakma iránti lojalitás, identitás elvesztésétől való félelem
• Egymásnak ellentmondó, vagy párhuzamos tevékenységek veszélye
• Különböző kompetenciák
• Különböző szakmai nyelv, stílus
• A rendelkezésre álló és újként feltárt források gazdaságos és sikeres használata
• Időigényesség
• Az értékelés nehézségei