Közös munkánkat összefoglaló záró jelentés olyan szemelvényeit adjuk közre, amik fontosak a további munkák miatt, ezért kiemelésre érdemesek. Ilyen például az EGO kérdése.

Bármennyien is vagyunk a Földön emberek és élőlények, egyetlen közös Lényt alkotunk. Az együttélésünk alapja az egyensúly harmonikus állapota közöttünk. A közösségünk számára magunkat, mint egyetlen és megismételhetetlen létezőt tudjuk adni, hogy aztán az egység szolgálni tudja vágyainkat, álmainkat. Ezért vágyaink, álmaink és szükségleteink tiszta képe a legfontosabb alapja az együttműködésnek.

Napjainkban ez az a tisztaság sérült és torz. A torzító minták darabjait századokon át építettük. Megfosztottuk magunkat elfogadott tudásaink közkincs szerű használatától. Hagytuk, hogy olyan alapvetően hamis elvek határozzák meg a létünket, mint a szűkösség-elve, vagy a köztulajdon magánbirtoklásának elve. Állati mintáink az elérhető öröm állapot helyén még ma is uralkodnak. Képesek vagyunk belső képünkkel teljes ellentétben cselekedni „jogszerű”-ségre való hivatkozással.

Most mégis nagyot lépett előre a világ. Világszerte felütötte fejét az internet-civilizáció hatására egy új igény, mely szembemegy a megszokott mintákkal. Ez pedig az egységtudat gyermeke: a közös Társadalom elmélete. Efelé rendeződő világunkban már társadalom-innovációs csoportok ezrei kísérleteznek a megoldásokon, mi pedig humán-együttműködés-technológiákkal segítjük azokat.

Első lépésünkben visszakanyarodunk az alapelemekhez, azaz a Társadalmat alkotó emberekhez. Ezt nevezzük Én-Műhelynek, amit aztán szervezetünk tégláiként építünk össze, leginkább azért, hogy jól érezzük magunkat mind.

 

ÉN

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

Az énkép, amelyre építünk minden ember önképe, ami az alábbi képekből mosódik össze:

• Amit magamról gondolok.
• Amit a számomra fontos emberek mondanak és gondolnak rólam.
• Amit mások gondolnak rólam.
• Amit magamban gondolok, hogy mások gondolnak rólam.
• Amilyen szeretnék lenni és ahhoz képest gondolom magamról.
• Amilyen tudom hogy szeretnék, hogy legyek és ahhoz képest gondolok magamról.
• Amilyen mások szerint lehetnék és ahhoz képest mondják rólam.

A bennem szóló tiszta hangot, mely őrzi önMAGam, láthatóan sok hatás éri. Mindemellett évszázadok szőttek rá megfoghatatlan felelősséget, mind az „eredendően bűnösök” vagyunk, mind a „karmikus” bűnhelyretétel képeiben és még sok hasonló, többnyire vallási képalkotás következtetései által. Szerencsére a meghatározó vallási világnézetek a rengeteg emberi visszaélés miatt háttérbe szorultak, így az ember újra figyelmet nyert „evilági” létének harmónikussá tételére.

Az EGO, mint meghatározó társadalmi gyűlölet céltáblája, latin eredetű szó. Jelentése ego: én, ego absulutus: istenség.

Az „eredeti” kiindulás arra enged következtetni, hogy az Abszolút Én, az a legtisztább alakunk, a bennünk élő Istenség.  Míg az arra épülő cselekménysorozat, az önzés, már egy vitatható állapot. Néhány elmélet szerint, az önzés leghasznosabb formája a környezeted szolgálata, vagyis a tiszta kooperáció. Hiszen míg az Én egyedül cselekszik, addig a környezet a többszörösét képes könnyedén visszaadni számára.

Mindenesetre az énkép és a később megfogalmazandó identitás kép egy igen összetett rendszer, amivel foglalkozni fogunk működésünk folyamán, hiszen ezzel építkezünk és eredményeinket ide csatoljuk vissza. Ezen gondolat mentén fogunk dolgozni a környezetünkben megjelenő projektekkel, ötletekkel, szolgáltatásokkal és termékekkel egyaránt.