Tréning élményünk ezúttal az önreflexióról szólt. Ismét előkerült a saját szükségleteink pontos megfogalmazásának készsége – ezt gyakoroltuk. A legsikeresebb feladat a saját fejlődéscél megfogalmazása volt. Elsőre ugyanis mindenki elakadt ebben és csak egymás segítségével tudtunk érvényes célokat kitűzni. Az érvényesség kritériumait közösen állítottuk össze: 1.) saját szükségletből indul ki, 2.) a helyzetet kezeli 3.) az alanyt vagy alanyokat emeli (fejleszti) 4.) mérhető és a mérését meg is tudom fogalmazni 5.) időkeretet és ütemezést is rendelek hozzá  5.) az érintettek is elfogadják  6.) ha több fejlődéscél van, azokat priorizálom

Ezt követően megismertük a tapasztalati tanulás körét és megértettük, hogy nem önmagában a kitűzött fejlődéscél a fontos, hanem az, hogy ezt az egészet tanulási ciklusba rendezzük. Többen kiemeltük ezt a felismerést, hogy mennyire fontos megtapasztalni a sikert, a kudarcot, a kalandot, a kockázatvállalást a bizonytalanságot – hogy meg kell értenünk, hogy a tapasztalatok kimenetelei nem pontosan bejósolhatóak. Ezzel nyílik a szív a másik és magam felé és a hangsúlyt egyre inkább a tanulás folyamatára tudjuk helyezni. Mindez pedig biztonságos környezetet teremt a csoportnak.

Még egy fontos élményünk volt: amíg valaki más volt a fókuszban, addig a többiek megfigyelő szerepben gyakorolták az előítéleteik és prekoncepcióik felismerését és elengedését. Ez az alapja ugyanis a tanulási folyamat ösztönzésének – a másik segítésének.

Mivel a saját fejlődéscélok megfogalmazása lassan indult be, ezért a résztvevők vállalták, hogy önálló munka keretében a következő találkozóig ezt megírják.