A műhelymunkák során, ezúttal sok időt töltöttünk azzal, hogy egytől százig terjedő skálán értékeltük egymást az eddigi közös munka alapján az összes eddig összegyűjtött tényező mentén. Az így nyert tanulságok sok lényeges beszélgetést eredményeztek a csoport hatékonyságáról. Mivel az értékelések alapján csoport funkciókat alakítottunk ki, így megkezdtük azt a folyamatot, hogy mindenki a saját erősségei mentén vállaljon feladatokat és saját maga tűzzön ki fejlődés célokat. A fókuszunk az, hogy a sok-szempontú mérés kapcsán egyre tisztább visszajelzést kapjon az egyén a saját teljesítményéről, helyzetéről a csoportban. Az akkurátus visszajelzés az egyéni fejlődési irány egyetlen igazi támpontja.

Az élmény, amit az ennyire figyelmes visszajelzés adott rendkívül mély. Gyakran tapasztaltuk, hogy a felszínes gondolkodás által beállított eredmény és a tényezők értékelése alapján kapott eredmény nem esik egybe. Ez utóbbi ráadásul csoportos konszenzust eredményez, ami megnyugtató érzés.

Érdekes volt tapasztalni, hogy az értékelést is tanulnunk kell. Gyakran az intuitív számszerűsítés racionálisan nem magyarázható – igaz ez nem is volt cél. Inkább az önkifejezés bátorságára ad visszajelzést, amiből mindenki egyénileg vonta le a saját tanulságait.

Összességében az eddigi legtöményebb módszerfejlesztő és tesztelő műhelymunkánk volt ebben a két napban. Köszönet mindenkinek a közreműködésért!