Beszámolók kategória bejegyzései

Nyitó találkozó – 3. nap beszámoló – tréning (2015.05.22) – A szolgáltatás (szervezet)közi munka

A második tréningnapon a szolgáltatás (szervezet)közi munka és az IP kollaborációs modell témával folytattuk a találkozót.
A szakirodalomban az 1970-es évek végén terjedt el a szolgáltatás (szervezet)közi munka kifejezés, amely a különböző egészségügyi és szociális szolgáltatások – így a különböző ágazatok – közötti határozottabb kapcsolatokra utal.
A tréning résztvevők nehezen tudták az interdiszciplinaritást a szervezetköziségtől megkülönböztetni, mert a közösségfejlesztő munka során a tevékenység lényegéből és jellegéből fakadóan a szervezetek közötti együttműködés kapott prioritásokat.
A résztvevők szerint a szervezetköziség elsősorban a tevékenység megvalósítási eszközeként, kereteként határozható meg, míg az interdiszciplinaritás a szakmai tudások és stílusok közötti kapcsolatokat hangsúlyozzák. Rendszerezésükben az együttműködő szervezetek és diszciplínák-szakmák különböző variációiban igen sokféle minőséget lehet megkülönböztetni egymástól, így az interdiszciplinaritás és az interprofesszionalitás értelmezhető egy vagy több szervezet keretében, illetve hosszú távú, szervezetek és szakmák közötti projektekben is. A sokféle szervezet és sokféle professzió közötti tevékenység kétségtelenül magasabb minőségű együttműködést igényel és jelent.

Reklámok

Nyitó találkozó – 2. nap beszámoló – tréning (2018.05.21.) – A hazai szociális ellátó rendszer működése

A tréning második részében felmerült a már sokszor megfogalmazott kérdés, hogy miként minősíthető a koncepciózusságot, a tervszerűséget és az eredményességet kevésbé, de az esetleges működést, ad-hoc fejlesztést erősebben magán viselő szociális ellátó (intézmény) rendszer és az ott dolgozók tevékenysége. A diszfunkciókkal és zavarokkal nap, mint nap találkozunk, hiszen a szolgáltatások köztudottan költségesen és bürokratikusan működnek. A túlzottan címkéző, ítélkező(vádló)-kényszerítő-szankcionáló-követelőző-gondozói, a büntető, vagy a paternalisztikus attitűd hatásai egyértelműek: nem végeznek megfelelő szükséglet-felmérést, nincs problémakezelés és -megoldás, másrészt gyakran nem kívánt függőségbe viszik a szolgáltatások felhasználóit, nem fejlesztenek és nem integrálnak, összességében nem segítenek. Sokszor nem érik el a legrászorultabbakat, nincs vagy korlátozott a hátrányos helyzetű, legszegényebb településeken és térségekben az intézményi kiépítettség, és nincsenek jelen diplomás szociális munkás végzettségűek sem (mert a falu- és tanyagondnok képesítése, a mentor pedig tevékenységének alaplényege miatt nem az). Sokszor nincs kongruencia a szociális intézmények deklarált célja és ott folyó mindennapi szakmai tevékenység között. Nem általánosan felismert szükséglet a szolgáltatások közötti kapcsolat, a különböző szakmák képviselőinek közös tevékenysége. A koordinálatlanságra, az együttműködés nehézségeire mutató kérdések jelen vannak persze más humán (például oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi) ágazatokban is.

A hazai szolgáltató-ellátó rendszer egésze régóta szakmai kritika tárgya. Hazánkban gyakran megemlítésre kerülnek az intézményrendszer és különösképpen a gyermekjóléti szolgálatok fejlődésének hiányosságai. Mindez rámutat a megfelelő szemléleti alap szükségességére, a pozitív makro- és mikro-szintű kapcsolatrendszerre, a segítő identitás és a kontroll funkció újra és újra gondolására hívja fel, többek között, a figyelmet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyitó találkozó – 2. nap beszámoló – tréning (2018.05.21.) Családsegítés, szociális munka helye a társadalomban

Hétfői és keddi napunkat tréningmunkával töltjük, melynek fő témája ma, a tréning első napján a szociális munka és hazai szociális ellátó rendszer működése volt.

A tréning alkalom első része során megjelent a szociális munka – ezen belül a családsegítés – újradefiniálásának igénye, a folyamatosan háttérben húzódó szociális munka mibenlétére, lényegére vonatkozó viták, eszmecserék miatt. A szociális munka társadalmi mandátumának, funkciójának lényege (más kifejezésével: hogy mit rendel meg a társadalom a szociális munkától), hogy megelőzze, enyhítse, megakadályozza a nélkülözést és a szenvedést. Közvetlen és közvetett módon segítsen az időlegesen, vagy tartósan a társadalom perifériájára szorulókon, továbbá segítse elő az elnyomott helyzetben lévők felszabadítását és a veszteséget elszenvedők autonómiájának, kompetenciáinak-képességeinek visszaszerzését, a társadalomba való visszailleszkedésüket. Egyre erőteljesebben érzékelhető ezzel párhuzamosan egy másik nézet terjedése is, miszerint a szociális munka funkciója nem egyéb, mint a „közös” társadalmi (főleg a középosztálybeli) normák betartatása a társadalom peremén élőkkel, azaz vulgárisan fogalmazva a nemszeretem emberek kontrollja és regulázása, az állami, önkormányzati, hivatali, bürokratikus eszközök által. Az utóbbi szemlélet a jóléti állam kritikája és a gazdasági válság erősödésével egyenes arányban nő.

A szakmafejlesztés elvárásait és irányelveit megcélzó megközelítés többek között arra irányítja a figyelmünket, hogy a szociális és társadalmi problémák nem ismernek ország határokat, a szlovákiai és romániai régiókban is hasonlóan vagy azonosan jelennek meg.

Mindez megerősíti a küldetésünket, hogy a szakma nemzetközi és globális tapasztalatainak figyelembe vételével lehet megoldásokat és megfelelő válaszokat adni az adott, konkrét esetekre, lokálisan vagy éppen társadalmi szinten.

Nyitó találkozó – 1. nap beszámoló – műhelymunka (2018.05.20.) Visszatekintés az előkészítési ciklusra

2018. május 20-án megkezdtük projektünk nyitó találkozóját. Az első napot műhelymunkával indítottuk, ahol közösen visszatekintettünk az előkészítési ciklusra. Az előkészítési ciklus visszajelzései megerősítették a projektindító hipotézisünket: Az elmúlt évek végrehajtási tapasztalatai, vizsgálati eredményei egyértelműen mutatják, hogy a stratégiák sikeressége legfőképp az összehangolt, ágazatokon átívelő cselekvési terveken, programokon áll vagy bukik.”

Az együttműködő partnerek részvételével megvalósított műhelymunka alapján mélyítettük a helyzetfeltárásunkat és megállapítottuk, hogy mindhárom célterületen gyakran tapasztalható a családsegítő és szociális szolgáltatásokban, hogy az igen bonyolult emberi-társadalmi problémahelyzetek a felhasználói szükségletek és a szakmai beavatkozások , eredmények nincsenek összhangban egymással. A találkozó kezdetén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a veszélyeztetett, kirekesztett helyzetben lévő, hátrányos helyzetű településeken, térségekben élő emberek, családok, közösségek ügyei, a társadalmi integráció elősegítése, a szegénység mértékének és mélységének csökkentése mikro- és makro-szinten egyaránt kooperációt, együttműködést, komplex szemléletű megközelítést igényel, a különböző ágazatok szakmáival (egészségügy, oktatásügy, foglalkoztatás, szociális szakma stb.), ezért találkozónkat ennek szellemében folytatjuk tovább.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egerben jártunk – beszámoló a márciusi TU2 tanulmányútról (2018.03.30.)

2018. március 30.

Látogatásunk a Kertész napközibe kellemes és eredményes színfoltja volt volt programsorozatunknak.
A napközi egy haladó szellemiségű és a legapróbb részletekig átgondolt szemléletet és tervezést tárt elénk.
Értve ez alatt a terek kialakítását, az anyagválasztásokat, az egyensúlyt a modern és hagyományos készségfejlesztő eszközök és foglalkozások között.

Együttlétünk során az akciókutatás témája bizonyult annak a területnek, mellyel kapcsolatban a két csapatnak a legtöbb közös tapasztalata és kompetenciája van. Ezt a területet körül járva az alapvetésekben  egyetértettünk, esetleges eltéréseinket, pedig felvettük a megismert gyakorlatok tárába, későbbi elemzések, tesztelések, integráció céljából. VetésForgó műhelytechnikánk még újdonság számba ment vendéglátóink számára, akik élvezték az oldott hangulatban lefolytatott közös tesztmeneteket.

Visszajelzéseik során elmondták, hogy örömmel kipróbálják a tanultakat éles helyzetben is, heti rendszeres üléseik során egy hónapon keresztül, és beszámolnak a tapasztalatokról, ill. arról, hogy rendszeresítik-e hosszú távon is.

VetésForgó – Beszámoló a márciusi TU1 tanulmányútról (2018.03.05.)

A VetésForgó oly módon egészíti ki az ÉrtékKéplet alapú egyeztetést és navigációt, hogy minőségi teret biztosít a személyek közti interakciónak, közös explorálásnak, így segítve egymást a tényezők átgondolásában, tisztázásában, pontosításában.

A módszer lényege, hogy egy akármekkora méretű társaságot legkevesebb kettő, optimálisan öt fős csoportokra osztunk, mely csoportokban kiosztott, de rendszeresen rotáló szerepek/funkciók mentén beszélik át a résztvevők a választott témát, mely eredményeképp a csoport képviselője a csoport összvéleményét viheti tovább az eggyel magasabb szintű kerekasztalra. A forgásban lévő szerepek azt biztosítják, hogy csoportdinamikai szempontból kiegyensúlyozottan, minden résztvevőre megfelelő mértékű figyelem jusson a folyamat során. Mindig van tehát egy fókusz személy, akinek a csoport a véleményére, ötletére, inputjára aktuálisan kíváncsi, ebben segíti őt egy kérdező, beszélgetőtárs, kettejük beszélgetésének termékét, interakciós minőségét és egyéb tulajdonságait figyeli/felügyeli/jegyzeteli a többi résztvevő.

100 fő esetében az egyeztetés, tehát 3 forduló alatt megvalósítható. (Először 20 darab 5 fős csoport ülésezik, aztán a 20 csoport 1-1 képviselőjéből álló 4  darab 5 fős csoport, végül azok eredményeit a 4 csoport 1-1 képviselője már képes egyesíteni.)

 

 

 

 

 

 

 

 

KonszenzusTechnológia – Beszámoló a márciusi TU1 tanulmányútról (2018.03.05.)

Tekintettel arra, hogy legutóbbi, Márciusi találkozónk témáinak gerincét a már többször említett ÉrtékKéplet alapú konszenzus technológia  adta időszerű egy önálló cikkben ismertetni legfőbb ismérveit, működését.

A módszertan megalkoztásakor figyelembe vett legfőbb szempontok azok voltak, hogyan lehet nagy létszámú közegben (szervezetben, projekten, fórumon, stb.) a lehető legrövidebb idő alatt eljutni a legmegbízhatóbb és a résztvevők összessége által elfogadható döntésekig, konklúziókig.

Az első fázis a tényezők és mérési célok tisztázása, összevetése. A folyamat egyéni kontemplációval kezdődik és csoportfoglalkozásban végződik.

Cél, a szóban forgó témával kapcsolatos egyénileg mérlegelt ható tényezők összegyűjtése és fontossági sorrendbe rendezése, más néven súlyozása. A súlyozás lehetővé teszi, hogy az összedolgozott modellben minden résztvevő tényezői megjelenjenek, olyan súllyal mint amekkora súlyt a közösség egésze tulajdonított a tényezőnek. Az így kapott “képlet” a közösség szempont-térképe, mely iránytűként szolgál a folyamat egyéb szakaszaiban, lehetővé téve két megoldás, tulajdonság, tényező stb. célorientált, precíz összehasonlítását.